Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-02 / 44. szám

Ennek a figyelemkeltő képességének köszönheti, hogy gyakran foglalkoztatják színpadon is. Budapesten a Madách Színházban, a „Nagy Romulus“ban és a „Léni néni“ című vígjátékban, valamint Sarkadi Imre egyfelvonásosában láthatta a közönség. De arca gyakran feltűnik a televízió különböző műsoraiban is, hangja pedig felcsendül a szinkron-stúdió műtermeiben.

Piros Ildikó nevét hamar megtanulta a közönség. És akkor, amikor már „elért valamit“, megkapta minden idők egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékának „A veréb is madár“nak egyik fontos szerepét. És ezzel a siker teljes lett. A többi már csak fokozás. Játszott a „Sárga rózsa“ című népszínmű tévé-filmváltozatában s ha ez a változat nem is sikerült fényesen, Piros Ildikó igen ügyes és emlékezetes alakítást nyújtott. Azután más tévé- és rádiószerepek következtek; a színész pályája és élete végeredményben mindig egy körön belül mozog.

Tulajdonképpen boldog. Még főiskolás, de máris „neve van“. És ha filmjeit játsszák, szülővárosa, Kecskemét valamennyi mozijában (nincs olyan sok) kint függ a képe.

Mint a sztároké, olykor még színesben is: Piros Ildikó szőke hajjal, kékben, mint képeinken is

(fenyves)

A közlekedés továbbra is központi gondja a városi hatóságoknak. A párizsi utcákon még sok olyan autóbusz közlekedik, melyeket talán az autóbuszközlekedés kezdetén helyeztek forgalomba. Ezzel szemben gyakran látni üvegfelépítményű, felfelé csúcsosodó panoráma „Vision-buszokat", melyeken a sok-pénzes turisták járják a várost. Utóbb a városi közlekedésben is megjelent néhány emeletes busz, melyeket a franciák szellemesen „bibusznak“ neveztek el. (bi = kétszer).

Sok olyan személygépkocsi közlekedik a város utcáin, melyek a rendszámtáblán kívül fehér alapon „90 km“ jelzést viselnek. Óvatossági rendszabály az, mely a kezdő vezetőkre vonatkozik. A gépkocsiigazolvány megszerzésétől számított egy évig ugyanis a kezdő vezető, — bármilyen gyorsjáratú gépkocsija legyen is — nem haladhat 90 km-nél nagyobb sebességgel, és a megkülönböztető jelzést egy évig kötelező a gépkocsiján viselni.

A párizsi éjszakai élet központja a világszerte híres Place Pigalle. Itt reggel fél három felé oly sűrű a forgalom, mint nappal a főváros bármely forgalmas útvonalán. A szemérmesnek nem mondható plakátok és a „tábornoki“ egyenruhába bújtatott sújtásos portások százféle kétes szórakozási lehetőséget kínálnak. A legújabb különlegességek közé tartozik az az éjjeli szórakozóhely, ahol asztalok helyett koporsók vannak, és gyászruhába öltözött miniszoknyás pincérlányok emberi koponyához hasonló serlegekben szolgálják fel az italt. \

A nappali Párizs hangulatos színfoltja a járdák mentén a füves terepeken fémgolyékkal játszó felnőttek. A párizsi kispolgár kedvenc szórakozása ez. Fejükön hagyományos kissapkával, órák hosszat gurítják a golyókat. Közben összevesznek, kibékülnek, nyernek és veszítenek, majd beülnek a kocsijukba, és meg sem állnak a legközelebbi bisztróig, ahol egy kávé, vagy aperitlv mellett megbeszélik a napi politikát.

Loósz Dezső

Й

7

3

jratK

A Bratislavai Tanítók Vegyes Karónak tagjai nyilván soha nem felejtik el az idei nyárutót, amikor is közel 8000 kilométer hosszú útvonalon gyönyörködhettek a világ szépségében. Természetesen utunk célja nem az élménygyűjtés volt, hanem az, hogy bemutatkozzunk Észak-Svédország ipari központjaiban. A svédországi Lulea kamaraegyüttessel már a múlt évben felvettük a kapcsolatot, és így került sor az idei vendégszereplésre.

Cinovecnél búcsúztunk el a hazai hegyektől, és kiváló műúton folytattuk utunkat két autóbuszban Drezda—Berlin, majd a Berliner Ringet megkerülve, Sassnitz felé. A kikötő még épül és a tervek szerint ez lesz az NDK legkorszerűbb „tengeri kapuja". Autók, autóbuszok, hét vagonból álló vonatszerelvények gurultak a hajóra, amely Svédországba szállított bennünket, és érdeklődve figyeltük, hogy a hajó merülési szintje — a rendkívüli terhelés ellenére sem változott. Közel négyórás hajóút jelentette az első nagy élményt. A tenger barátságos volt, lágyan ringatta a hajót, és így hiába készültünk tréfásan ugratni azt, aki elsőként

ezüst- és rézfeldolgozás és az arzéngyártás központja. Először filmen mutatták be a gyártási technológiát, majd megmutatták az egyes üzemeket is. A vállalat kapacitására jellemző, hogy itt gyártják a világ arzénkészletének 95 százalékát.

Piteában, a Nemzeti Zenei Főiskolán több honfitársunkkal találkoztunk, akik ismertették az oktatási módszert, és beszámoltak saját életükről is. Igen sokan már több mint 15 éve élnek Svédországban és elégedettek, bár az adó felemészti keresetük 50 százalékát. A Munksund SCA papírgyár munkásainak adtunk műsort, és ezzel kapcsolatban szeretnék egy érdekes tapasztalatról beszámolni. A hangversenyt munkaidőben tartottuk. A gyár vezetősége a 45 perces műsorra 60 percet engedélyezett a dolgozóknak, de a műsor befejezése után 5 perccel már mindenki a munkahelyén volt. Önkéntelenül arra gondoltunk, hogy nálunk előbb feltétlenül megittak volna egy pohár sört, elvégre „belefér".

Három napig tartózkodtunk Luleában. A 100 000 lakosú tengerparti város mértani pontossággal épült, minden elegáns, Ízléses. A tengerparton működik az LKÄB Vasfeldolgozó Üzem. A nyersanyag az északi szélességi körön túl húzódó kirunai bányákból érkezik a gyárba, és feldolgozás után, hatalmas teherszállító tengeri hajókon juttatják a kész gyártmányt rendeltetési helyére.

A táj jellege komoly, méltóságteljes, tiszteletet ébresztő. Olyan mint lakói. Az északi ember életfeltételei keményebbek; magatartása szerény, munkaszerető, hűvös természetű. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az északi svédek nem tudnak szórakozni. Sőtl Egy angol diákcsoport az utcán koldulta össze a további vándorúihoz szükséges pénzt, Gitáron játszottak, énekeltek, és a svéd járókelők mosolyogva dobták obulusukat a vándorok sapkájába.

Arról is meggyőződtünk, hogy a svéd fiatalokról szóló hírek is túlzottak. A fiatalok vidámak, hangosak, játékosak, hajlamosak a fiatalsággal együttjáró szélsőségekre, de emellett magatartásuk ritkán kirívó. Hosszúhajúak nincsekapja meg a tengeribetegséget. Vidám hangulatban léptünk Trelleborg svéd kikötőben ismét szárazföldre. A földek és erdők a hazai tájra emlékeztettek, csak az építkezési stilus volt eltérő, mert a városok határán kívül a házak többnyire fából épülnek.

Az úton üzemanyagot tankoltunk a különleges Texacoutalványra, a 10 százalékos árkedvezmény fejében nanukot, folyóiratokat, térképeket, vagy örökirókat kaptunk. Söderhamnban töltöttük az éjszakát, többnyire magánházaknál, tiszta, szépen berendezett szobákban. Házigazdám tört németséggel megmagyarázta, hogy a házat 10 000 svéd koronáért építtette. Feleségével együtt dolgoznak, havi jövedelmük kb. 2400—3000 svéd korona, amiből azonban 40 százalék adót vonnak le.

Umeában léptünk fel először, majd Skelleftea volt a következő állomás. Ez már jellegzetesen északi táj. Sajátos építkezési stílusa, és az építőanyagok sokfélesége jellemzi. Lágy ivelésü öblök, kékesen csillogó tavak, és meleg vizű folyók kínálnak felüdülést a testnek, a szemnek. Megszoktuk a nap újszerű ütemét is: az éjszaka rövid, a nappal hosszú.

A természeti szépségekben gazdag táj mellett figyelmet érdemel egy hatalmas üzem, a Boliden AB, az arany,

nek, öltözetük tiszta és elegáns. És még valamit: Svédországban nem lopnak. Az őrizetlenül hagyott fényképezőgépet, tranzisztoros rádiót és autót sem lopják el í A Norbottens Museumban a legnagyobb élményt a lappok életét bemutató részleg jelentette, természetesen elsősorban a zenéjük, ami hangszalagról is rendkívül érdekes volt.!

Luleából az Északi sarkkörre, Kiranába indultunk. Az út két oldalán vízesések, rohanó patakok, sziklák, jéggyöngyökkel díszített fenyők köszöntik a távoli ország fiait. A bányavárosnak kb. 150 ezer lakosa van, és itt bányászszák a világ vasércmennyiségének 60 százalékát. Este a városháza csodálatosan szép modern épületében, az akusztikailag is kifogástalan előcsarnokban hangversenyeztünk, és arra gondoltunk, ha ilyen lenne a bratislavai városháza épülete is, akkor jóval több hangversenyt tarthatnánk! Utána a kilátóból néztük Kiruna esti képét. Persze az alkony 22 órakor kezdődött és 23,30 óráig tartott. Jizután következett az éjszaka, de éjfél után 1 órakor már ismét hajnalodott.

A kirunai vasércbánya 69 éve működik, 7300 alkalmazottja van, és készletei még két évszázadra elegendők. Aszfaltozott út vezet a 720 méteres mélységbe.

A svéd főváros csodálatosan szép. A Mölar-tó partján fekszik a városháza (R. Oestberg építész alkotása), lenyűgöző a neoreneszánsz stílusú parlament (építője H. Zettervall), a Királyi Operaház pedig egy kicsit a milánói Scálára emlékeztet. Az óriási négyszöget alkotó Királyi Palota 1697—1760 között épült reneszánsz stílusban, és a 19. században megújították. A palota előtt álldogáló diszőrség már csak jelkép, a király egy modern palotában lakik. A Nemzeti Múzeum képtárának nagyobb része a svéd festészetet mutatja be, de jelentős 17. századbeli németalföldi (Rembrandt, Rubens), és 18. századbeli francia (Chardin, Boucher) anyaga is. A Nordiska Museet och Skansen az első szabadtéri múzeum. 1891-ben létesítették, A. Hazelius terve alapján; svéd néprajzi anyagát eredeti környezetben mutatja be.

Sok szép látvánnyal, élménnyel gazdagabban indultunk Malmöbe, onnan pedig Trelleborg felé, ahol ismét behajóztunk, és az NDK-án keresztül a hazai Décinbe érkeztünk.

Amikor átléptük a határt, mindennél jobban éreztük a régi közmondás igazát: mindenütt jó, de a legjobb otthpn! És egy megállapítás: sajnos, hazai tájaink szépségét még mindig nem értékeljük úgy, ahogy azt megérdemelnék! JAN HRK