Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-02-02 / 5. szám

Л nőszövetség keretében működő pedagógusok klubjának szervezője és vezetője Telek Margit tanárnő. Mellette Somogyi Alfrédné az ötletekben gazdag klubtag.

tottók. Hogy mivel szeretnék ismereteiket bővíteni, arról a klub terve árulkodik, s ezekből megalakulásuk óta néhányat már sikerült megvalósítani.

— A pedagógiai ismereteink bővítése céljából tervezett előadásokból egyet már sikerült „fedél alá hozni“ — mondja Telekné. Az előadást Kubinec Erzsébet, a bölcsőde dolgozója tartotta.

— A beszélgetés a bölcsőde nevelőnőjével kérdés—felelet formájában, közvetlen hangnemben zajlott le — emlékeznek vissza a tanítónők. S megjegyzik, azért tartották szükségesnek kapcsolatot teremteni a bölcsődével, hogy megtudják, vajon milyen bánásmódban részesülnek a város legapróbb emberkéi, hiszen sok függ tőle, hogy milyen diákok váljanak majd belőlük.

— A bölcsőde nevelőnőjével való beszélgetés kapcsán felmerült az a kérdés, vajon a fiatal anyákból nem hiányzik-e a gyermekük iránt érzett felelősség? — mondja Somogyi Alfrédné. Hiszen az osztályunkból kikerült lányok pár év eltelte után anyák lesznek.

Az ismeretterjesztő előadások egyikén Kondracsin László, a tizenkét éves iskola igazgatója tartott előadást a tanítónőknek a francia nyelv alapismereteiről.

— Francia nevekkel gyakran találkozik az ember a sajtóban — mondja Telekné. Sokszor gyermekeimhez fordultam, hogy kell ezeket olvasni. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy megkérjük kollégánkat, aki jól beszél franciául, hogy előadás keretében ismertessen meg bennünket az olvasás alapfogalmaival, ö szívesen tett eleget kérésünknek. — Vannak a klubnak gyakorlati tervei is. Így többek közt hozzáláttak a varrótanfolyam megszervezéséhez. Kedves odaadó „tanító nénire“ találtak Gál Lászlóné személyében.

— Több faluban tartottam már hasonló tanfolyamot asszonyoknak — mondja Gál Lászlóné. őszintén, szorongó érzés fogott el, amikor a tanítónők megkértek, hogy őket is tanítsam meg szabni-varrni. Gondoltam, talán az 6 igényeiket nem tudom kielégíteni de az első közös óránkon minden belső feszültség feloldódott bennem.

Az est folyamán arról is szó volt, ami még csak terv, de szeretnék megvalósítani. Vass Lajosné szerint szívesen meghallgatnák egy kozmetikusnő előadását.

— Hasznát vennénk magunk is, a tőle hallottakat tovább adnánk lányainknak, tanítványainknak. Szerintem azért volna hasznos ez az előadás, mert sajnos kozmetikai üzleteinkben idő — vagy szaktudás hiányában felvilágosítást nem adnak.

— Ha befejezzük az ötvenórás varrótanfolyamot, a hidegtálak készítésének mesterei közül szeretnénk valakit megkérni, hogy minket is tanítson meg egy-két jó receptre — árulják el további tervüket a tanítónők.

Ha eddigi tevékenységüket jellemezzük, mondhatjuk, hogy hasznos. Kettős hasznot nyújt a klubélet. Szórakozást, tanulást. Tanulnak, mert ezzel egy belső nyugtalanságot csillapítanak, ami örökké űzi őket minden jó és minden hasznos megismerése felé. S szórakoznak, mert ami érdekel az szórakoztat.

Mi, a Nő szerkesztői szeretnénk, ha arról adhatnánk hírt olvasóinknak, hogy a füleki tanítónők példáját másutt is követték.-kv-Üdvözöljük a Szlovákiai Nők Kongresszusát.

AZ ÉLET NEVÉBEN

„Ti most ilyesmivel foglalkoztok?“ Kérdezte tőlünk valaki a napokban. Ugyanis örömmel és elégedetten nyugtáztuk, hogy egy évvel ezelőtt, január szellemében elhangzott javaslataink valósággá válnak: A Szlovákiai Nőszövetség figyelembe vette a magyar nemzetiségű nők sajátos igényeit és ennek megfelelően szélesebb lehetőségeket, színvonalasabb tevékenységet biztositó szervezeti formát hagyott jóvá számunkra. Rögtön tervezgetni kezdtünk: hogyan tovább? Munka, tanulás, szórakozás ... Központi Tanács, járási tanácsok, klubok a helyi szervezetek mellett: Milyen módszer lesz a legjobb, hogy az asszonyok szívesen járjanak oda? Előadások, vagy tanfolyamok? „Kérdezz—felelek?“ estek? És mi legyen a magyar klubok neve? Egységes, közös név — olyan, mint a Zivena? Vagy különböző, aszerint, hol alakult, mi érdekli az asszonyokat, hogy mezőgazdaságban, vagy iparban dolgozók, esetleg háziasszonyok járnak-e oda? Hogyan szervezzük meg a cseh országrészekben is az ott dolgozó magyar nők klubjait? Dunaszerdahelyen házassági tanácsadót létesít a nőszövetség — de sikerül-e házi tésztakészítmények értékesítésére szerződést kötni? Erről beszéltünk, amikor a fenti — csodálkozó és rosszalló — kérdés elhangzott.

Mert országunk közvéleményét most, 1969 januárjában sajnos, nem éppen az foglalkoztatta, amiért egy évvel ezelőtt síkraszálltunk, s aminek megvalósítását a szocialista demokrácia elmélyítésének neveztük. A „január szellemében“ jelszó lett ugyan, de olyan jelszó, aminek leple alatt nemcsak demokráciánk és szocialista társadalmunk megerősítését, hanem meggyengítését célzó erők is helyet találtak. Röplap-kampányt indítottak, csoportok szervezkedését segítették elő, jogtalanul és túlzott követelésekkel, rágalmakkal árasztották el vezető politikusainkat, hogy nyugtalanságot szítsanak, politikai válságba sodorják, testvérharcba taszítsák a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeit. És mindezt akkor tették, amikor a NATO-egységek Nyugat-Németországban provokációs hadgyakorlatokat kezdtek a csehszlovák határ közelében, amikor Moszkvában merénylet történt a szovjet űrhajósok ellen.

És mi akkor tervezgettünk, örültünk — és a jövőre gondoltunk. Nem azért, mintha mi nem éreznénk át a helyzet veszélyességét, mintha nem rettegnénk egy újabb világégés veszélyétől. Mi január szellemét komolyan vettük és vesszük is. A szocializmus továbbfejlesztése, a demokrácia elmélyítése, az emberibb élet, a boldog jövő, az igazi testvériség, egyenlőség és szabadság — az élet nevében. Ezért örültünk a január utáni politika pozitívumainak. Megelégedéssel nyugtázzuk, hogy helyesek voltak törekvéseink. Kommunista pártunk 1968 januárjában éppúgy, mint novemberben helyes irányvonalat szabott meg céljaink eléréséhez, s hogy politikailag az elképzeléseket realizálták, erre vall a nemzetiségi törvény éppúgy, mint országunk föderatív elrendezése.

Most már a munkán van a sor. Gazdasági életünk megszilárdításán. Ezért veszélyes és mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a dolgozók jóhiszeműségét és tájékozatlanságát eszméinknek, ügyünknek idegen elemek kihasználják és akadályozzák a termelő munkát, az építő igyekezetei.

Mi nők, anyák, akik életet adunk, úgy érezzük, felelősek vagyunk az életért. Megszenvedünk, megdolgozunk érte. És életünk értelme éppen az élet folytatásának biztosítása. Ezért tervezzük pontos kézzel holnapunkat, ezért nem engedjük közel magunkhoz a csüggedés és a borúlátás érzéseit. Mert életért csak élettel, alkotó tettekkel lehet küzdeni. Családunk körében éppúgy, mint a nőszövetségben, a politikában és a közéletben. Ezért akarjuk jobban nevelni gyermekeinket, ezért akarjuk veszélytelennek látni a békét — s ezért támogatjuk azt az eszmét, amelyet Marx és Lenin nyomdokain szocialista társadalommá emelt a munkásosztály ereje és a kommunista párt.

H. M. E.