Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
A hatvannégy nét toglalkoitaté masadéban szépen kimossák az összegyűjtött fehérneműt A nők egyenjogúsításában még csak ott tartunk, hogy ez számukra nagyobb megterhelést ШШ HC jelent. Annyiszor elmondtuk, leírtuk ezt, hogy már frázisnak tűnik. De mindaddig ismételni kell, amíg ez így lesz, mert emögött komoly probléma rejlik. A statisztika szerint a nő állandó időhiányban szenved. Hetente átlag két órával alszik kevesebbet mint a férfi, egy órával kevesebb ideje jut az evésre, 5—6 perccel kevesebb ideje van külsője ápolására, 4—6-szor több időt áldoz a háztartásra, mint a férje. Az így megterhelt nő gyakran jut labilis idegállapotba, mivel ezeket a munkákat szabad idejének rovására teszi. Több országos akció indult annak érdekében, hogy szolgáltatások bevezetésével segítsenek a dolgozó nőknek. A nőszövetség programjában az első helyen szerepel a jobb, olcsóbb szolgáltatások bevezetéséért folytatott harc. Egy vidéki szolgáltatási üzemben kerestük a választ arra, milyen ez a gyakorlatban. Nagymegyeren a főtéren van a városka csaknem valamennyi középülete. Itt áll az új, tavaly szeptemberben átadott, két és fél milliós költséggel épült szolgáltatások háza is. Az épület elől indulnak az autóbuszok a környező falvak felé. Diákok, munkából hazatérő férfiak, nők várakoznak a megállónál. Odamegyek az egyik aszszonyhoz s megkérdezem: — Mit csinál azután, ha hazaér? — Vacsorát főzök, utána mosok. Természetesen csak a legszükségesebb darabokat, amelyeket tegnap este beáztattam. Utána lefekszem. — Nem nézi meg a televízióban a műsort? — Már most nagyon fáradt vagyok. — Majd szombaton kipiheni magát. Ugye minden szombatja szabad? — Szombaton? Dehogy pihenek. Akkor vár rám a nagymosás, meg a takarítás. A gyerekek egész héten az iskolai étkezdében esznek, legalább szombaton főzök nekik jobb ételt. — Vasárnap mit csinál? — Szintén a háztartással vagyok elfoglalva. Délután három óra, amikor végzek, A férjem ebéd után kimegy a W/7 SZOLGÁL..? „meccsre", a gyerekek is bemennek a faluba, én meg lefekszem. — Hány gyereke van? — Két fiam van. Egyik tizenkét, a másik tízéves. — Igénybe vesz valamilyen szolgáltatást? A tisztítót. A téli kabátokat, a férjem és a gyerekek öltönyeit s az én jobb anyagból készült ruháimat itt tisztíttatom Nagymegyeren. — A városban van mosoda is, itt is mosathatna. — Én is gondoltam . rá. Különösen akkor, amikor a dunnahuzatokat csavarom s nagyon fájnak a kezeim. Megkérdeztem a férjemet is, mit szól hozzá, de ő azt válaszolta: „Megszólnának a faluban". — A férje segít a háztartásban? Nem. ■ Ha olcsóbb lenne a mosatás, igénybe venné? — Nem tudom. — Hogy hívják? Ha nem muszáj, ne írják meg. Van azonban, aki már túltette magát minden szóbeszéden. Bugár Gizellát nem kötik az előítéletek. Őt akkor szólítottuk meg, amikor a fehérneműgyűjtő vezetőjének, Gubis Ilonának adta át a mosnivalót. — Havonta ötven-ötvenöt koronát költők mosatásra. A férfiingeket, párnahuzatokat, a férjem és a fiam olajos ruháit ide hozom a mosodába. Ha jól összeszámolom a mosóport, a villany árát, amit a mosáshoz, vasaláshoz használnék, otthon is kerülne ennyibe s akkor még magamnak kéne a mosógép mellett állnom. így négy napot megtakarítok egy hónapban, amit hasznosabb munkára vagy pihenésre fordíthatok. S a mosodában dolgozó asszonyok dicséretére legyen mondva, nagyon szépen dolgoznak. Sokan vannak, akik Bugáméhoz hasonlóan gondolkodnak, de a lakosságtól összegyűjtött fehérnemű mosása nem ad a mosodában levő hatvannégy aszszonynak két műszakra való munkát. A kommunális üzem vezetősége ezért több internátus, s a pozsonyi Nagykórház fehérneműjének mosását is vállalta, s így a tavaly kibővített mosodát teljes mértékben ki tudják használni. Sőt azáltal hogy kibővítették, több új munkaerőt is felvettek. Paksy Rozália tavaly И *з Milyen az ideális élettárs Évezredek óta problémát jelentett az emberiség életében az élettárs-keresés. Valamikor a lányok, a nők helyzete egyszerűbb, de mégis nehezebb és lealázóbb volt. öt választották és nem ő választott élettársat. Főszerepet a házasságban az anyagi megalapozottság és a társadalmi helyzet játszott. Jó ha volt, s ha nem, akkor talán helyettesíthette a kölcsönös megbecsülés, vagy a beletörődés. Ha mindezt figyelembe vesszük, a keserves, boldogtalan házasság távolról sem volt annyi, mint ma a válás. Most ezek a tényezők nem befolyásolják a házasságot és sok fiatal ember kérdezi, milyen hát az ideális házastárs. Hol, s hogyan találom meg őt? Kedves ismeretlen tanárnő Ideális élettárs nincs! Ebbe a kegyetlen valóságba előbb-utóbb bele kell törődnünk kedves ismeretlen tanárnő. Maga még nem élt házaséletet, nem tudja mi az a hétköznapok igája, az az ásító szörny a családi tűzhely fölött, ami egyszer csak hamm, bekapja álmaink lovagját s ki marad helyette? — egy férj. A férj aki csapkodja az ajtót, aki nem segít a második műszakban, aki egy cseppet sem előzékeny és kedves, ha bezáródik mögöttünk az ajtó, durván beszél s néha a kezét is ránk teszi. S még jó, ha ez is van, gyak-
