Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-07 / 36. szám
t& Y ELNÖKSÉGI GYŰLÉS HÉLT TARTALOMMAL A környező falvak elnöknői kerékpárral jöttek a gyűlésre A ember néha el sem tudja Ily előre képzelni, mennyi min[%L denről eshet szó egy járási méretű gyűlésen. Csak amikor végighallgatja az egészet, akkor döbben rá, hogy négy óra alatt tulajdonképpen megismerte mindazokat a problémákat, amelyek a járás asszonyainak csaknem mindennapos gondjai. így voltam én ezzel a Szlovák Nőszövetség komáromi járási bizottságának gyűlésén, amelyet Csicsón tartottak meg. Nehéz lenne mindazt felsorolni, ami itt elhangzott. így csak arról fogok írni, mely nem csupán helyi jellegű probléma, de úgy gondolom egész Dél- Szlovákiára jellemző. A nőszövetség helyi szervezetei falvainkban még csak most formálódnak, alakulnak. Keresik az utat, amelyen leghasznosabban tudnának működni. S ezt nem könnyű mindig és mindenhol megtalálni. Komoly „konkurenciát" jelentenek a többi tömegszervezetek, mint például a Vöröskereszt, a CSEMADOK, amelyeknek ugyan nem azonos a küldetésük a nőszövetséggel, de már hagyományuk van a faluban. Persze mindegyiknek más a feladata, s ha a faluban jó az összhang, ezek a tömegszervezetek is jól megférnek egymással. Amint az asszonyok elmondták, nem is a politikai és nevelő munkával van baj, hanem a gazdasági ügyek intézésével. Az egyszerű falusi asszonyok nemcsak hogy kevés, de jóformán semmilyen tapasztalattal nem rendelkeznek, ami a bonyolult gazdasági ügyek intézését illeti. Minden aprósággal a járásra futnak, s néha bizony a járási vezetők is tanácstalanok. Ezért szükség lenne egy olyan nyomtatvány kiadására, amely a gazdasági ügyek intézéséről részletes felvilágosítást adna. Ilyen füzeteket a többi tömegszervezet is kiadott, sajnos a nőszövetség eddig erre még nem gondolt. S mivel ennek megvalósítása egyik napról a másikra úgyis lehetetlen, a központi szervezet illetékes dolgozója személyesen magyarázhatná meg a járáson összegyűlt pénztárosnőknek, mit hogyan kell intézni. Persze nagyon fontos, hogy ez az előadás két nyelvű legyen, s az előadó egyszerű, érthető módon, mondhatnám úgy is, az egyszerű emberek nyelvén magyarázzon. Másik probléma a tagsági könyvek hiánya. A komáromi járás helyi nőszövetségei még mindig nem kapták meg a tagsági könyveket, és sok helyen emiatt elhalasztották az alakuló gyűléseket. Azt mondják; nem érzik magukat tagoknak, amíg az igazolvány nincs a kezükben I S ha ismerjük a falusi ember filozófiáját, helyben is hagyjuk ezt a mondást. Az elnökségi gyűlés műsorán három helyi szervezet — Füss, Tany, Csicsó — munkájának ismertetése is szerepelt. A füssi nőszövetség nevében Tábor Ilona elnöknő számolt be a tagság munkájáról. A tagtoborzással elég gyöngén állunk. Eddig csak 39 tagunk van, s ebből is csak hét a „tényleges tag" a többiek a Vöröskeresztnek is tagjai s ez egy kicsit a munkánkat is befolyásolja. A feltételek nálunk is megvannak arra, hogy erős, jól működő szervezetté fejlődjön a nőszövetség is — csak a járási vezetőség erkölcsi támogatására lenne szükség, — jegyezte meg beszámolójában Tábor Ilona. Szóba került az asszonyok egyik legnagyobb problémája, a nők foglalkoztatósa is. A füssi asszonyok sem akarnak mindig otthon ülni, dolgozni szeretnének. Sajnos, nincs hol. Az állami gazdaságban csak idénymunkásokra van szükség, s ott sem kerül sor mindenkire. A mezőgazdasági munkák tehát már nem sok reményt nyújtanak nekik. Talán valamilyen könnyűipari ág segítene . . . Sok reményt fűznek a tanyi bútorgyárhoz. Csakhogy mikor lesz az még, amikor ott dolgozhatnak?! A tanyi asszonyok munkájáról Nagy Júlia, a közkedvelt Juliska néni tájékoztatta a gyűlés résztvevőit. Amint az a beszámolójából kitűnt, az 58 tagú tanyi nőszövetség az elmúlt hónapok folyamán sem ült karba tett kézzel. Megszervezték az ifjúsági klubot, amelynek keretében kibővítették a faluról szóló krónikát. Varrótanfolyamot is rendeztek, amit divatbemutatával zártak le. S ha valamilyen kulturális rendezvényt szerveznek a faluban, az asszonyok mindig az elsők között ajánlják fel segítségüket. A kultúrotthonunk üresen ásítozott, amíg csak Szabó Teréz, a nőszövetség tagja át nem vette a vezetést. Azóta sem a kulturális rendezvényekkel, sem a pénzkérdéssel nincs baj, mert ő aztán mindenbe „beleugratja" az embert — jegyezte meg tréfásan Juliska néni. Ez évi tervükben szerepel a nyugdíjasok klubjának megszervezése. A tél folyamán egészségügyi előadássorozatot akarnak indítani. S hogy az ifjúsággal is foglalkozzanak, politikai előadásokat szerveznek számukra. Hogy ebből a hasznos munkából minden nő kivehesse a részét, úgy tervezik, hogy a nőszövetség eddigi taglétszámát még hússzal bővítik. — Nagyon fontosnak tartom a „Funkcionárka" magyar nyelvű teljes és rendszeres megjelenését. Jó lenne, ha a központból egyenesen a helyi szervezethez küldenék, mert a járásról csak késve, esetleg egyáltalán nem jut el hozzánk. Nekünk még nagy szükségünk van az útbaigazításra, a szervezési és politikai tanácsadásra, szóval mindarra, amit a „Funkcionárka" tartalmaz, — fejezte be beszédét Nagy Júlia. A csicsói helyi szervezet nevében Fábik Erzsébet beszélt. Elmondta, hogy tanfolyamokon tanítják az aszonyokat varrni, főzni. A kulturális munkában is részt vesznek. Az ő falujukban már teljesen megoldották az úgynevezett cigánykérdést. Nem lenne okuk panaszra, ha egy kicsit jobb lenne az együttműködés a helyi nemzeti bizottság és a nőszövetség között. Sajnos ez az összhang még mindig hiányzik, s a közöttük álló erős falat nem sikerült áttörniük. Fábik Erzsébet azután arról beszélt, hogy a többi délszlovákiai asszonyhoz hasonlóan, itt is probléma a nők foglalkoztatása. A szövetkezetben lassan már nincs helyük az asszonyoknak, mert a gépek mindent elvégeznek helyettük. A szövetkezet vezetőségével karöltve, keresni kellene valamilyen munkalehetőséget. A szövetkezet elnöke, Hiermajer János, — akinek dicséretére legyen mondva, hogy az egész négyórás gyűlést végighallgatta, ennek alapján feltételezhetjük róla, hogy szívügyeként kezeli az asszonyok problémáit — felvázolta mindazokat a lehetőségeket és nehézségeket, amelyek a nők foglalkoztatása terén számításba jöhetnek. Szerinte a melléktermelés megoldaná a nők alkalmaztatásának kérdését, és főleg a fiatal dolgozók elhelyezését. Sajnos a tíz százalék adó, amelyet nemrég vetettek ki a melléktermelésekre, visszaszorít minden kezdeményezést. Csicsón a drótszövésnek van hagyománya, s ezzel meg is oldhatnák a legégetőbb problémát, viszont ez is a tízszázalékos adó alá tartozik, s így már nem fizetődne ki. Más melléktermelési ágra pedig nincs lehetőségünk. A vita legjobban a nők foglalkoztatásával felmerülő kérdésekre összpontosult. Ebből is látható, mennyire égető probléma ez a komáromi járásban. Mivel a melléktermelésen kívül egyelőre én sem látok más reális megoldást, mely gyorsan és kielégítően megoldaná ezt a problémát, úgy gondolom nem ártana ezt a lehetőséget kellőképpen felmérni. Járási méretben pontosan összeszámold, hány nőnek lenne szüksége ilyenfajta munkára, és milyen föltételek vannak a járás területén a melléktermelések létesítésére. S ha ez valóban segítene, és létesítésüket csupán a tízszázalékos adó hátráltatja, kérni kell az illetékes szervek segítségét. Mert kivétel mindenben volt és van is. S hátha el lehetne valamit érni . . . Mindenesetre ha ezzel megoldhatnák a nők alkalmaztatásának kérdését, nemzetgazdasági szempontból is jelentős munkát végeznének. Ha ez sikerülne, elmondhatnánk, hogy ennek az elnökségi gyűlésnek mély tartalma volt. Irta és fényképezte: H. ZSEBIK SAROLTA Annyi problémát vetettek fel, hogy az asszonyoknak még az ajtóban is volt miről beszélniük
