Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-31 / 35. szám
f/у NIZZÁBAN o •Ф _> 3 *>» Ж w "cd со Kék, zöld és vajszínű ez a város. A Cóte d'Azuron az örökké napfényes égbolt és a tenger kékje átszövik a levegőt, a pálmák és kaktuszok zöldjén sejtelmesen hatol át a fény, és az épületek vajszínű homlokzatán megtörik a forró napsugár. Nem volt május és nem vonult a híres virágkorzó pompás menete, mégis bűvöletbe ejtett a színekben tobzódó virágpiac, mégha tudfuk is, hogy Nizza a virágok városa. Maga is a francia Riviéra pompás virága, amely a régi, történelmi múltú óváros, és az idegenforgalom gyermekeként létrejött, ötszáz szállás újváros ritkaszép szülötte. Szűk kis utcák labirintusa, a régi és új építészet remeke, pazar üzletek csábítása, kongresszusok, kiállítások színhelye, művészek otthona, sportrendezvények, autóversenyek, fesztiválok otthona. És a látványos, ábrándos, bolondos Nizzai Karnevál városa. A jókedv, a gondtalan nyár és romantika színhelye annak, aki nem számolja a pénzt, nem cipel útitáskát, és aki nemcsak az ebédszünetben szalad le a tengerpartra, megfürödnl. A „szabad strandra", ahol ugyanis nincs fapadló, nyugágy és napernyős terülj-asztalkám, melyre pincér szolgálja fel a fogásokat, — de belépődíjat sem kell fizetni. A tenger azonban vén demokrata, egyformán hűsít, ringat, ugyanazt a mesét mondja mindenkinek a Cőte d'Azur mentén Ma már Madleine is tudja ezt, és szinte boldog, ha lehajol a fonott mózeskosár fölé, hogy beárnyékolja a kicsit. A fehér kerítés innenső oldalán van, mindennap idejár. Az a hosszú fiú, aki állandóan az újságot böngészi, szól nélkül feláll és nézi a gyereket, ha beszalad a vízbe. Alig váltanak szót, és ő valóban nem tud, még nem képes beszélni arról, hogy tavaly ... hogy a múlt nyáron, dehogyis, májusban jött ide . . . hogy okkor a kerítés másik oldaláról szaladt a tenger ölelő hullámaiba. Jött, mint a többi lány. A szőkék, feketék, karcsúk és sudárok. Fürdött, cirógatta a nap, ismerkedett. Azt hitte, elérkezett a SZERENCSE. Hogy jól választott. Vagyis, hogy nagyon jól választották ki őt. És ment. És boldog volt. Csíkos napernyő, előétel, hűsített ital. Káprázatos esték, karnevál, virágeső. Azt hitte, itt az éjszakák is kékek. Sokatmondó pillantások, sokat ígérő hallgatás. Együtt. Azután egyedül, magánoson .,. Most újra itt van. Augusztusban és álmok nélkül. De a nappalok azért szépek. Karnevál nélkül is. KRPELAN MAGDA
