Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-20 / 29. szám
0?omb««ög után A kultúrára szomjas és kitárté gombaszögi közönség Szüret. Előadja a Csemadok szervezetének ténccsoportja jóllehet, azt mondhatjuk rá: tömegakció: Az is. De elsősorban olyan országos népművészeti seregszemle, amelyen részt venni rangot jelent. Sokak számára ez a kettősség ellentmondásosnak tűnhet, de nem az. A kettő nagyon jól megfér egymás mellett. A találkozásoknak Is megvan a maguk varázsa. S Gombaszögön emberek találkoznak. Az Idén vagy harmlncezren vettek részt az ünnepségen Szlovákia minden részéről. Itt voltak a csallóköziek, a mátyusföldlek, de Itt volt Gömör és Bodrogköz népe Is. S természetesen nem mindenki szórakozni jött Ide. Sokan egész évi fáradságos munkájuk eredményét hozták mások szórakoztatására, s amit adtak, annak színvonala, értéke és vitathatatlan jelentősége volt. Tévedés ne essék, itt a népművészeti műsorra gondolok, s elsősorban az 1969-es koreográfiái verseny első helyezettjére, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesre, Ag Tibor, Quittner jános és Banyák István közös munkájának dicséretre méltó eredményére. Gondolok Itt továbbá a harmadik díjas féli tánccsoportra, s az érsekójvárlakra, Szombath Mária vezetésével. Nem vagyok szakértő, de szerény megítélésem szerint az érsekújvári csoport Vlrtuskodó c. száma (Quittner Já* nos koreográfiájával) volt a legkimagaslóbb teljesítmény. Ez egyébként a közönség reagálásában Is megmutatkozott. Meg kell említenem még a színál tánccsoportot, amely állandó résztvevője az országos dal- és táncünnepélyeknek. Ok képviselték a hazai magyar tánckultúrát ebben az évben az ukránok dal- és táncünnepélyén, Svidnlkan. Az együttes vezetője Erőss Pálné. Több nevet és együttest említhetnék még, mint például a lévaiakat, s a nyitral Pedagógiai Fakultás együttesét, vagy Balogh Matlldot, de most Inkább a visszásságokra térek ki néhány azöval. Az Idei gombaszögi találkozó ünnepélyes megnyitása után az esti órákban a budapesti Magyar Állami Operaház ének-, zene- és tánckarának előadására került sor. Mint ismeretes, már az elmúlt évben is szó volt arról, hogy a közönség láthatja a jános vitézt. Tavaly különböző objektív nehézségek miatt erre nem került sor. Az Idén azonban az összegyűlt közönség végigélvezhette Kukorica Jancsl hőstetteit. A közönség az esős, hűvös Időjárás, в a rossz akusztikai viszonyok ellenére és hősiesen kitartott a helyén, és meg-megújuló tapssal jutalmazta a játékot. Röviden: véleményem szerint nem azt kaptuk, amit vártunk. Főleg nevekben. S ez a színvonalra Is érvényes. Ogy tűnhet, maximalista Igényekkel jövök elő, de nem rólam van szó, hanem a közönségről. Hogy a közönségnek minden nagyon totszett?! Zömmel így lehet. De a közönségnek Is különbözők az igényel. Természetesen nem lehet mindenkinek kedvére tenni. De vajon lehet-e célunk az olyan taktika, hogy a kecske Is jóllakjon, s a káposzta la megmaradjon? Szabad-e a népművészetet, ezt a tiszta forrást, csakhogy bővlzűbb legyen, más egyéb vitatható értékű és tisztaságú forrásokkal felduzzasztani? Csak azért, hogy öt, vagy tízezer emberrel több legyen a közönség? A hazai táncdalénekesek műsorára utalok Itt elsősorban, amellyel szemben ezek a fenntartások minden kétséget kizáróan jogosak és hatványozottak. Kár Ilyesmivel lerombolni azt, ami már megvan. Mert táncdaléneklásben és vidéki beat-együttesekben még nem vagyunk versenyképesek. Itt még várni és nevelni kell. De nem Gombaszögön. MIKOLA ANIKÓ jelenet a jános vitéz című daljátékból, a budapesti Állami Operaház ének-, zene- és tánckarának előadásában Húszezer pályamunka Háromszázhetvennyolc helyi, harmincöt járási kiállítás Száíezer látogató A Kulturális ügyi Minisztérium, a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet védnöksége mellett ez év június 27-én nyitották meg Pozsonyban, a Kultúra Házában az „Élet Szépsége" népművészeti alkotóverseny országos kiállítását. A két esztendővel ezelőtt indult alkotóversenyre beérkezett húszezer pályamunka tanúsítja a legjobban, hogy a 2IVENA jubileumi ünnepségeinek ez a jelentős akciója milyen nagy visszhangra talált a nők körében. Az országos döntőt 378 helyi és 35 járási — értékeléssel egybekötött — kiállítás előzte meg, melyeken közel százezer látogató vett részt. A legjobb helyezést elért alkotások — számszerint 375 különféle zsánerű kézimunka — az országos döntőbe jutottak, ahol a pályamunkákat hattagú szakbizottság bírálta el. A központi zsűri harminchét díjat: 2000—1000 koronás I. dijat tízet, 1000—800 koronás II. díjat tizenegyet, 800—400 koronás IIJ. díjat tizenhatot — osztott ki és ezenkívül huszonkilenc versenyzőt 600— 100 koronás jutalomban részesített. A Kultúra Házá szőttesek, csip téses térítők, c koricaháncsból kés: táskák, rongy- és s hímzett ruhák, horgi megannyi őtletdús, Íz ka, díszítő és haszná nyltéka az alkotóvei núsított lelkesedésn asszonyok gazdag fai leményességének, És nem utolsó sorba nyltéka annak, hogy seny Indítása szerenc ötlet volt. Az országos kiállítás megnyitásán Éva Krlaztlnová színművésznő Stefan Paullny: „Ai élet szépságe“-clmfi versól adja elő A fából faragott figurák hátterében modern mintájú és szlnösszeállftású rongyszőnyegek
