Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-01 / 22. szám
Az emlékérmeket Dobos László miniszter adta át Prcfndl Sándor felvétele A CSEMADOK KB ünnepi ülésének margójára 1969. május 16-án ült össze Komáromban a Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága. A Szakszervezetek házában megrendezett ünnepi gyűlésen a CSEMADOK húszéves fennállásáról emlékeztek meg. Ebből az alkalomból emlékérmeket osztottak ki a fáradhatatlan alapító tagoknak. Dobos László miniszter megnyitója után Szőke József, a CSEMADOK főtitkára mondott ünnepi beszédet. A CSEMADOK KB az ünnepi gyűlés után következő napon munkaülést tartott. Záróbeszédében Dobos László kifejtette, hogy a CSEMADOK kapcsolatát erősíteni kell az állami szervekkel. Továbbá alapos és tudományos igényű munkát követelt a megfogalmazott célok valóraváltása érdekében. Megemlítette még a nemzetiségi kérdés rendezésével kapcsolatban a jogfosztó törvények érvénytelenítését, a magyar televíziós adás megindítását, és a felsőoktatás lehetőségeit. Bírálólag szólt a kassai magyar színház ügyéről, mivel a MATESZ, a művelődés-ügyi miniszter engedélyével, fiókszinházat nyithatna Kassán, a színház vezetői azonban az adódó lehetőséget nemigen igyekeznek kihasználni. A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága határozatában hangsúlyozza, hogy ragaszkodik az 1968. március 12-i állásfoglalásához. G. P. A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EMLÉKÉRE ötven évvel ezelőtt — 1919. június 16-án kiáltották ki Kelet-Szlovákiában, Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársaságot. Rövid ideig létezett ugyan, mégis nagyon jelentős eseménynek számított. A tüntető dolgozók, a parasztok, értelmiségiek, a magyar és szlovák Vörös Hadsereg első fegyveres egységeinek jelenlétében alakult meg az első forradalmi tanácskormány, amely szlovák földön kívánta megteremteni a munkás-paraszt államot. Ugyanakkor felolvasták „a világ minden proletárjához“ intézett ünnepi kiáltványt. Ez az okmány a proletár nemzetköziség alapján kialakult testvéri kapcsolatokat fejezte ki. Természetesen szövetségeseinek tartotta az orosz és magyar tanácsköztársaságot és az egész nemzetközi proletariátust. Első üdvözlete „az imperializmus elnyomá-Ezalatt a szlovákiai forradalmi munkásság — a .kihirdetett statárium ellenére —, ellenállásra buzdította a dolgozókat. Komáromban a puskákkal felszerelt munkásság megtámadta a Duna-hld csehszlovák őrségét. Győri és tatabányai fejfegyverzett munkások és bányászok is .segítségül jöttek, az utcai harcok reggelig tartottak. A túlerő azonban kiszorította őket a városból, nagy részük elesett. Utána 21 lakost kivégeztek. ( Több ilyen fegyveres akciót hajtottak végre a csehszlovák csapatok által elfoglalt területeken, így Dobsina térségében, a Rima völgyében, Rozsnyó, Betlér és Poloma környékén, Handlován, valamint Pelsőc közelében, és Csölösztőnál, a Duna mellett tűzharcra került sor. Számtalan vörös őrség alakult. A Garam völgyében meg a Csallóközben a mezőgazdasági munkások, napszámosok és béresek csoportosan megszöktek és beálltak a magyar Vörös Hadseregbe. Május végén az ukrán Vörös Hadsereg már csak 13 kilométerre volt Kisinyevtől, az orosz Vörös Hadsereg pedig átlépte Kelet-Galicia határát és Csernovic irányában haladt. Így a magyar forradalmi kormányban azt a reményt kelthette, hogy a magyar Vörös Hadseregnek sikerül majd áttörni, és kapcsolatot teremteni az orosz és ukrán Vörös Hadsereggel. A Magyar Tanácsköztársaság egységeinek az ellentámadás első szakaszában sikerült megszállni Érsekújvárt, Lévát, Krupinát, Losoncot, Rimaszombatot és a tőlük délre fekvő területeket. A helyi proletariátus mindenütt támogatta a vörös csapatok előnyomulását. A második szakaszban megszállták a Dunaszerdahely, Érsekújvár, Verebély, Zlaté Moravce, Nová Bana, Zvolen, Rozsnyó, Sabinov, Bardejov, Humenné, Michalovce, Csap vonalától délre fekvő területeket egészen a Tiszáig. A harcok harmadik szakaszában a Vörös Hadsereg már közeledett a lengyel határhoz. Néhány hét tartamára a szlovák tanácsok területén megszűnt a francia tábornokok diktatúrája és Eperjesen 1919. május 19-én kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság bukása, amelyet a kis és a nagy antánt (entente) fegyveres intervenciója Idézett elő, és Bugyonnij Első Lovas Hadseregének veresége a Visztulánál, sajnos törvényszerűen, az Eperjesi Szlovák Tanácsköztársaság megsemmisüléséhez vezetett. Rövid fennállása azonban erőt adó forradalmi hagyománnyá vált az utódok számára. GREKIMRE A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Eperjesen sa alatt sínylődő cseh proletár testvéreknek" szólt. A Magyar Tanácsköztársaság kikiál tása nagy visszhangra talált Szlovákia ban. A munkások rokonszenvüket és szolidaritásukat nyilvánították ki a ma gyár munkássággal, és az elrendelt mozgósításkor a munkásifjúság számos helyen megtagadta a bevonulást. A handlovai és prievidzai bányászok nem engedték fiaikat a magyar proletariátus ellen harcolni. Kassán pedig az állomást őrző cseh katonai egységek lázadtak fel. Április 27-én a francia és olasz vezénylet alatt álló csehszlovák hadsereg fegyveres támadást indított el a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Fő támadását Salgótarján térségében, május 13-án visszaverték. A kalandor intervenció súlyos vereséggel végződött, és az orvtámadás által kiprovokált magyar Vörös Hadsereg ellentámadásba ment át. Л Vörös Hadsereg első paneelvonata Eperjesen A BELÜGYMINISZTÉRIUM VÁLASZA Mindenki maga dönl nemzetiségi hovatartozásáról A Vasárnapi Új Szó 1969. január 26-i számában Gyönyör József azt irta a „Félelem nélkül..című cikkében a nemzetiségi hovatartozással és a reszlovákizációval kapcsolatban, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény negyedik cikkelyének első bekezdése értelmében minden polgár szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről. A két évtized előtt kiadott ún. reszlovakizációs dekrétumok már senkit nem köteleznek, hiszen 1969. január elsejével, a törvény hatálybalépésének napjával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgárai, tehát a magyarok is, szabadon vallhatják magukat magyar nemzetiségűnek, még akkor is, ha reszlovakizáltak- Elhatározásukat nem szabad befolyásolni sem előnyök ígérgetésével, sem pedig hátrányos helyzettel való fenyegetőzéssel. Ezentúl a magyar nemzetiséghez való tartozás nem lehet egyetlen polgárnak sem kárára a politikai, gazdasági és társadalmi életben. Többen azzal a kéréssel fordultak a Nemzetiségi Titkársághoz, vajon lehetséges-e a nemzetiségi adat kijavítása személyi igazolványaikban? Kérvényt kell-e benyújtani és kell-e fizetni? A Nemzetiségi Titkárság ebben az ügyben kikérte a Belügyminisztérium álláspontját. A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériumának' 1969. április 8-án kelt VB-223/1969 számú átirata értelmében a személyi igazolványok adatait a közbiztonsági szerveknek az állampolgárok állandó lakhelye szerint illetékes osztályai, illetve a pozsonyi és kassai városi igazgatóságai javítják ki,'vagy cserélik ki a személyi igazolványokat. A nemzetiségi rovatban történt változást a személyi igazolványban az illetékes közbiztonsági szervek — minden okmány nélkül — az állampolgárok egyszerű kérelmére kijavítják, sőt az igazolványokat is kicserélik. Az igazolványcseréért a Pénzügyminisztérium 1965. évi 146. számú rendelete alapján 10 koronás illetéket, az új igazolvány nyomtatványáért pedig 4 koronát kell fizetni. A Szlovák Szocialista Köztársaság Belügyminisztériuma a Szövetségi Belügyminisztériummal történt konzultálás után ebben az ügyben egyúttal utasítást adott a közbiztonsági szervek valamennyi szlovákiai alakulatának. Mindebből világosan következik, hogy az állampolgárok saját maguk döntenek nemzetiségi hovatartozásukról, nem pedig a hatóságok.
