Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-05-18 / 20. szám
nép lányát. Két évig tanított ezen az iskolán. Átélte azokat a súlyos napokat, amikor diákjai önként jelentkeztek a koreai háborúba, és szomorú volt, amikor az iskolát, a Koreában harcoló kínai önkéntesek részére egyenruhát gyártó üzemmé alakították át! Közben a pekingi csehszlovák nagykövetség kezdeményezésére megalakult a CSISZ harbini helyi csoportja és Vlasta asszony ott sajátította el az első cseh szavakat, mondatokat, ott tanulta meg, úgy-ahogy, ha törve is, a cseh beszédet. Majd az ötvenes év közepén Vlasta és édesapja jelentkeztek a csehszlovák repatriációs bizottságnál, és hoszszadalmas családi perpatvar után a PeSek család kettészakadt. A mama és Vlasta asszony többi testvére Harbinban maradt, az apa és lánya 1951 végén a Bem tábornok nevét viselő lengyel teherhajóra szálltak, s elindultak „hazafelé“. Az ó-, illetve az új hazában a két hazatértet Klásterec nad Ohrí-ban helyezték el. Fél évig egy gyárban dolgozott mint munkásnő. Nagyszerű hangjára itt is felfigyeltek, és még 1952-ben letette a felvételi vizsgát a prágai Konzervatórium énekszakán. Vlasta asszonyt azonban nemigen üldözte a szerencse. Még mielőtt megkezdődött volna a tanév, az Öriás-hegységben nyaralt. Ott ismerkedett meg férjével, teherbe esett és a szülés után hangszálai megbénultak. Mit tehetett? Beiratkozott a prágai Károly egyetem bölcsészeti karára, ahol mint nyelvész a kínai nyelvet és Kína történetét választotta. Tanulmányait sikeresen végezte, házasságát szerencsétlenül. Elvált férjétől és a külkereskedelmi minisztériumban mint orosz tolmács kereste a kenyerét. Innen a Csehszlovák tengerészhajózási társulathoz került, ahol két éven át dolgozott mint orosz és kínai fordító és tolmács. Ezerkilencszázhatvanhatban, amikor Kína kapcsolatai a szocialista országokkal rohamosan romlottak, a pekingi csehszlovák nagykövetségre osztották be. Kellett egy megbízható tolmács és fordító, mivel a kínai alkalmazottak, az úgynevezett kulturális forradalom idején megbízhatatlanoknak bizonyultak, akik a hivatalos jegyzékek szövegét meghamisították és eltorzították. Nehéz hónapok, évek következtek számára. Saját magát nem féltette, de vele volt bájos kislánya is. S az élet bizony Pekingben nem volt fenékig tejfel. Egy ízben két teljes órát állt Vlasta asszony a pekingi Mennyei Csend kapujánál, a fiatal, barbár vörösgárdísták élő gyűrűjében, s némán hallgatta a legválogatottabb szidalmakat. Másfél éven át állt a pekingi strázsán a törékenynek látszó, de szívós és energikus asszony, s erre a tizennyolc hónapra mély szomorúsággal gondol. Pedig még gyerekkorában megszerette a kínai népet, ennek végtelen jóságát és mély bölcsességét. Ezért is érzi magát ma is kissé kínainak, ezért beszél gondterhesen Kína jelenéről és jövőjéről, ezért szavalja kérésemre Tu-fu és Li Po verseit nagy lelkesen — természetesen kínaiul. A szöveget nem értem, de a szavakban fellelem a két nagy költő szellemét, a kínai nép örök békevágyát, s megértem, hogy Vlasta aszszony, a harbini lány ugyan hazatért ősei honába, de szíve ott maradt a harbini kínai szegény negyedben ... S kívánom, hogy rejtett vágya, titkos álma egy szép napon valóra váljék BARS1 IMRE NEGYEDÓRÁS TAPS A MATESZ PREMIERJÉN Ezzel a mondattal lehetne jellemezni tömören a komáromi színészek egyik újabb nagy teljesítményét: Háy Gyula: Isten, császár, paraszt című drámájának színrevitelét. A jó színvonalú előadást közönségsiker koronázta — negyedórás megérdemelt taps. Aki rendszeres figyelője a Magyar Területi Színház műsorának, azzal a meggyőződéssel távozott a színházból, hogy eddig ez a maximum, a legnagyobb teljesítmény. Hiszen a darab témája és a színészek alakítása megtalálta az utat a közönség érzéseihez. Ritka alkalom, amikor helyzetünk benne rezonál a darabban és a színész mondatai a velőkig hatnak. A színész és a közönség kapcsolata annyira közeli, hogy szinte a hangsúly árnyalatai, és a mozdulatok fejeznek ki a közönség részére érthető és érezhető gondolatsort... Ilyen előadás után elmondható: „Jó mulatság, férfimunka volt!“ A rendező dicséretére válik a szereplők helyes megválasztása. A színészek annyira szerepük hordozói voltak, hogy még a kisebb szerepekben is emlékezetes alakítást nyújtottak. A legnagyobb meglepetést Csendes László Zsigmond császára okozta. Csendes olyannyira megtalálta a szerep ízét, hogy a közönséget minden mozdulatával magával tudta ragadni. Ebben a szerepében érett Csendes László igazi színésszé, önmagát nem kímélve, minden törés nélkül valósította meg szuggesztíven Zsigmond császár állandóan változó jellemét és arculatát. Zsigmondnak a császárság egyetlen kenyérkereseti lehetőség volt — Csendesnek a császári szerep hatalmas próbakő, amit sikerrel oldott meg, mert Csendes tökéletes császár volt szerepében, és császári színész a színpadon. Fazekas pápája is feledhetetlen alakítás volt. Izig-vérig pápa volt a színpadon, pillanatnyi megtorpanás, kihagyás nélkül. Hasonlóan magukra találtak még Bugár Béla Gara szerepében, Boráros és Ropog a két cseh nemes alakításában, Lengyel király és Gyurkovics mint bíborosok. De sorolhatnám végig az egész szereposztást, Váradytól Siposs Jenőig. A fiatal, főiskolát végzett színészek közül Thirring Viola kapta a legjelentősebb alakítást, s mint már annyiszor, most is szépen bizonyított szépet és nagyot. Thirring Viola szerepében csak az a szomorú, hogy ez volt az utolsó premierje a MATESZ-nál. Az 1969—70-es évadra Budapestre szerződik. Dráfi Mátyás mint Hús és Zizka, Gálán Géza mint Hunyadi János méltón bizonyították Sztanyiszlavszkij nagy és örök érvényű mondását, hogy nincsenek kis szerepek, csak kis színészek. Hiszen kis szerepükben is színészt látott a néző a színpadon, élő hús-vér embereket. A dráma sikerének egyik titka a díszlet és a jelmezek. Platzner Tibor és Nagy Eszter munkáját dicséri, hogy a díszletek és a jelmezek tökéletes összhangban voltak a korral, a rendezői felfogással. Ugyanez vonatkoztatható Dobi Géza zenéjére is, amely a képek közötti szünetekben ápolója volt a dráma hatásának. A siker feljogosít arra, hogy színházi életünk fejlődésének zálogát lássuk a színház új igazgatójában, tehetséges rendezőiben és színészeiben. Gágyor Péter Zsigmond császár föláldozza J. Húst Gerson párizsi püspök: Gálán Géza, Hunyadi: Zsigmond, Csendes, Borbála: Thirring Viola Zsigmond: Nem a trónról van itt szó, nem a koronáról. A csupasz darab kenyérről. Foto: Nagy L. FEJÉBE SZÁLLT A DICSŐSÉG A szenzációra éhes embereknek a közelmúltban új csemegével kedveskedett a Constanze című nyugat-német képes hetilap. A hír: Dr. Christian Barnard, világhírű szívspecialista elhagyta feleségét, Louwtijet, aki férje karrierjének áldozata lett. Mikor Barnard az első eredményes szívátültetés után népszerűségre tett szert, felesége részére nem volt többé hely az életében. A hetilap munkatársa meginterjúvolta a híres sebészt, mik a tervei a jövőre nézve. Barnard így válaszolt: — Elsősorban az alakom, karcsúságom megőrzése. Holnap egy csésze fogyasztó teán kívül semmit sem eszem. így maradok mozgékony. — A feleségével való konfliktusról nem volt hajlandó nyilatkozni. Mit mondott Louwtije Barnard, a feleség? — Amióta férjem dr. Philipp Blaiberg fogorvost sikeresen megoperálta, egészen megváltozott. Soha nincs otthon, tavaly egész évben utazgatott, ünnepeltette magát, és teljesen megfeledkezett róla, hogy családja is van. Régi és mégis mindig új történet a fiatal betegápoló nőről és az ugyancsak fiatal, szegény, de igyekvő orvosról, akik 21 évvel ezelőtt a Fokvárosban házasságot kötöttek. Az önfeláldozó, megértő feleségnek ugyancsak keményen kellett dolgoznia, hogy férje befejezhesse szaktanulmányait. Mikor Barnard 1950-ben ösztöndíjat kapott, összecsomagoltak, és a két kisgyermekkel együtt az USA-ba költöztek 5 esztendőre. A férfi szívósan tanult, rögeszméje lett a szívátültetés. Mikor visszaköltöztek a Fokvárosba, Louwtije már csak mint háziasszony folytatta a keményen dolgozó, tudományos kutatómunkát végző sebész feleségének életét. — Egy reggel arra ébredtünk — folytatta Barnardné hogy férjem világhírű lett. Ez a hirtelen dicsőség más embert faragott belőle. Már az első napok után rádöbbentünk, hogy eddigi egyszerű, de boldog életünknek vége. A siker és a dicsőség sokkal nagyobb riválisai egy asszonynak, mint a világ valamennyi szép nője. < Világsztárok, mint Sophia Loren és Gina Lollobrigida előszeretettel foglalkoztak a jóképű orvossal. Monacóban Grazia Patrícia hercegnő és Rainer herceg megtiszteltetésnek vették, hogy ellátogatott báljukra, Johnson elnök fogadta, VI. Pál pápa elbeszélgetett vele. A sztártól a titkárnőig minden nő rajongásával tüntette ki. A fokvárosi családi ház üres lett. Lakói kirepültek, ki erre, ki arra. Barnard egy olasz barátjához költözött, aki mellesleg jó barátja Lollobrigidának, Louwtije asszony New Yorkban ismerősöknél keresett vigaszt, Deidre, a házaspár 17 éves lánya a stollenboschi egyetemen tanul, André, a 16 éves fiú pedig jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Barnardék ügyvédjei mély hallgatásba burkolóznak. Addig nem nyilatkoznak, míg az ügy bíróság elé nem kerül. Egyelőre annyit tudnak, hogy Barnardné, mielőtt New Yorkba repült, megírta élettörténetét, és egy dél-afrikai kiadóvállalatnak adta el. A szemfüles újságírók arról is értesültek, hogy dr. Barnard hasonlóképpen könyvet ír magánéletéről, és orvosi pályafutásáról. És végül, hogy nyilatkozik az ügyről a történet főszereplője? Dr. Barnard kijelentette, sajnálja feleségét, de . . . — Egy férj nem lehet egészen a feleségéé. Feleségem a szememre veti, hogy másokkal osztom meg az életemet, kisiklok a kezei közül . . . A diagnózis elég világos, de vajon a világhírű orvos erre is megtalálja-e a gyógymódot? (krém) A világhírű szívsebész, Grazia Patrícia hercegnővel, a monacói bálon
