Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-05-04 / 18. szám

'Ш ш A MADÁCH... -ró/ MIT VÁRHATUNK A MADÁCH könyv- és lapkiadótól? Mivel egy csecsemőkorát élő önálló kiadóról van szó, nemcsak a megjelenő köny­vek minőségére és mennyi­ségére kiváncsi a csehszlovákiai ma­gyar közvélemény. Milyen lehetősé­geik vannak ennek a fiatal intéz­ménynek. És melyek azok az akadá­lyok, amelyek a kiadó munkájának útjába gördülnek, annak a kiadónak, mely élete legnehezebb szakaszát éli, a kezdet kezdetén van, és ráadásul kisebbségi magyar kultúránk egyet­len komoly intézménye. Dobos László, a CSEMADOK orszá­gos elnöke, még ' mielőtt miniszter lett, igazgatója volt az akkor még a Tátrán könyvkiadó Magyar Üzeme­ként működő kiadónak. Ezt a funk­ciót még jelenleg is ő végzi, bár mint mondta: „A kiadó új vezetőjének ki­nevezése már csak hetek kérdése“. A kiadó perspektívájáról a követke­zőket mondja: „Amikor a Madách önállósult, egy kicsit megtorpant a dolog. Az addigi munkát új emberek vették át, akik­nek még nem volt a könyvkiadásban gyakorlatuk. Éppen ezért nehéz a Madách munkáját a gazdag hagyo­mányokkal rendelkező szlovák vagy cseh könyvkiadókkal összehasonlíta­ni. Ki kell várnunk, míg az új, admi­nisztrációs gazdasági apparátus be­dolgozza magát. Természetesen más problémák is adódtak az önállósodás­kor. A delimitáció után a Madách ott állt szegényen, raktár, irodai gépek, helyiségek és berendezés nélkül. A megfelelő helyiségek problémáját csak nagyon lassan tudjuk megolda­ni. Csak most keresünk Pozsonyban telket a Magyar Kultúra Háza részé­re. Ebben az új épületkomplexumban kap majd helyet a kiadó mellett a CSEMADOK KB és néhány szerkesz­tőség is. De addig A kiadó gazdasági mérlegét nagy­ban segítheti az export-import gon­dos megszervezése. Ezzel szorosan összefügg a magyarországi kapcsola­tok növelése is. Emiatt a kiadó mun­kája gyakran a Magyarországgal kö­tött államközi megegyezésekbe ütkö­zik. A kiadók önállósulásával az állami támogatás is egyre csökkenni fog. Ez­zel kapcsolatban egy újabb probléma adódik: ki fogja támogatni a Madá­­chot? Hiszen a hazai piac csak kis példányszámban igényel könyvet, még optimális körülmények mellett sem lehet rentábilissá tenni az itteni magyar könyvkiadást. Gondolom, hogy a támogatás kérdése mihama­rabb megoldódik... Legsürgősebb feladataink közé tar­tozik az együttműködés megoldása a magyarországi kiadókkal. Fel kellene térképezni a bel- és külföldi (Jugosz­lávia, Magyarország, Románia stb.) könyvpiacot. A magyarországi kedve­zőbb export-import érdekében változ-DOBOS LÁSZLÓ miniszter, a Csemadok országos elnöke. tatnl kellene az államközi egyezmé­nyeken, a csereakciókon. Persze kazalnyi dolgon kellene vál­toztatni. Mindenesetre egy aprólékos, részletesen kidolgozott gazdasági költségvetés tisztázná előttünk a fela­datok sorrendjét. A lapkiadással kapcsolatban csak annyit, hogy elsősorban felül kellene vizsgálni a csehszlovákiai magyar lapkiadást. Ennek ismeretében azután lehetne új lapokat kiadni, esetleg az eddigi lapok profiljában is bizonyos változtatást eszközölni. Véleményem szerint az volna a legegészségesebb, ha minden hazai magyar sajtótermék a Madách gondozásában jelenne meg. Másodikként Hubik Istvánt, a kiadó ügyvezető igazgatóját szólaltattam meg, akit a Duna-parton a kiadó épü­letében, egy semmilyen igényt ki nem elégítő barakban találtam. Az ún. reprezentációs irodában a falak mel­lett és a szekrények tetején garma­dával hevernek a könyvek. Nincs helv. Ezek nagyon igénybe veszik az itt dolgozók idegeit. Az irodákban állandó nyüzsgés. Van aki éppen szá­mológépen dolgozik, más az írógépet kopogtatja, a harmadik pedig a szer­zővel konzultál. Ilyen körülmények közt nehéz dolgozni. — Nehéz a kiadó fejlődéséről be­szélni, amikor szinte sátorlakók va­gyunk. Mindenesetre dolgoznunk kell addig is, míg az új épületet meg­kapjuk, és itt is olyan színvonalon kell dolgoznunk, mintha a legkedve­zőbb körülmények közt lennénk. Hi­szen sem az olvasónak, sem kereske­delmi partnereinknek nem mondhat­juk azt: Ne haragudjanak, hogy a munkánk nem olyan, mint amilyent elvárnak tőlünk, de hát mi nem tehe­tünk róla, nincsenek helyiségeink. Éppen azért mert újonnan alakult kiadó vagyunk, itt, ebben az ócska barakban is bizonyítanunk kell, még­ha a feladatok néha ijesztően na­gyoknak is bizonyulnak. Könyvkiadásunk politikáját azt hi­szem legjobban a munkánk bizonyít-TÍZ PONTON MÚLOTT „Raj, vigyázz! Égő létesítmény előttünk, vlzforrás — patak, elosztó 2 B, első sugár 2 C, második sugár 2 C, támadásra — rajta! “ — pattogtak a versenybíró előtt Baross Erzsinek, a csicsói önkéntes női tűzoltóraj parancsnokának vezényszavai. A felsorakozott lányok, beosztásuk szerint munkához láttak. Az Időmérők a döntő­bírók jeladására megindították ketyegő mű­szerüket, és megkezdődött a harc a másod­percekért. A komáromi járás tűzoltóparancsnoka, Lasáan múlnak a várakozás órái. Jezsó elvtéra kezében meg-megremeg a stopperóra. A verseny első futamával, a 94 másodperces eredménnyel és a tíz hiba­ponttal, elégedett. A pozsony-ligetfalusi Postás Sporttele­pen rendezték meg április második szabad szombatján a Szlovák Tűzvédelmi Szövet­ség országos válogató versenyét. A járási tűzoltószervezetek legjobb tűzoltórajai mér­ték össze tudásukat, hogy a győztesek kép-Vajon hány hibát csináltunk?

Next

/
Thumbnails
Contents