Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-27 / 17. szám
— Azt szeretnénk, ho mindenki jól érezné magát klubunkban — ezzel kezdték munkatervjavaslatuk felolvasását a klubalakftók. — Ha megtalálná érdeklődésének, szórakozásának lehetőségeit, ha segíthetnénk egymn ,,юк, ha közös gondjaink megoldásához hozzájárulhub ik. Szeretnénk különféle tanfolyamokat rendezni, ha a nőtanács biztosít hozzá előadókat, szakembereket. Gondolunk itt háztartási, egészségügyi, nyelvtanfolyamokra, előadásokra, kérdezz-felelek estekre. Jó lenne, ha olyan kézimunkák készítését is elsajátíthatnánk, amelyeket a Slovákia átvesz. Falunk és környéke gazdag munkásmozgalmi múlttal rendelkezik. Erről is jó lenne többet tudni, hallani. Hogyan függ össze Szlovákia munkásmozgalmával mindaz, ami itt — s a környéken történt? Alsószelinek erős pártszervezete van, de kevés benne a nő. Jó lenne, ha a klubban a pártszervezet képviselőivel elbeszélgethetnénk majd erről s néha megkérdeznék a nőszövetség helyi szervezetét, nem javasolnak-e valakit tagfelvételre a kommunista pártba. Lehetséges, hogy a nőtanács segítséget nyújt majd házi ipari, kisipari készítmények értékesítéséhez, vagy ilyen részlegek létesítéséhez. Nem tudjuk, nőszervezetünk szlovák nemzetiségű tagjai létesítenek-e Zivena klubot. Mi szeretnénk, ha létesítenének. így lehetőségünk nyílna az összehasonlításra — melyikünk dolgozik jobban, végez érdekesebb munkát. Egészséges verseny alakulhatna ki közöttünk. A MISZ-klubbal szintén szeretnénk együttműködni. A lányokat is érdekli majd bizonyosan egyegy háztartási, kozmetikai tanfolyam, előadás. Viszont közös akciókat is szervezhetnénk. — így feltételes módban hangzottak el a munkaterv-javaslatban felvetett ötletek, elképzelések. Jó lesz, megcsináljuk! Inkább egymás között, a széksorokban hangzottak el a helyeslő szavak, vélemények, és helyi problémák, közös gondjaik felvetése. Sürgették a tizenöt éves lányok elhelyezkedésének megoldását, kérték a helyi vendéglő zárási idejének betartását, felvilágosítást kértek az óvodai illetékek megállapításáról, s végül a megjelent funkcionáriusokhoz fordultak kívánságukkal, hogy biztosítsanak megfelelő helyiséget mind a MISZ-klub, mind a „Barátnők klubja" összejövetelei számára. Szarkáné Lévay Erzsébet, a Nő főszerkesztője részletesen beszámolt a Magyar Nőtanács terveiről, céljairól. — A nőszervezetek elnökeinek munkája igényesebb lesz, ha megalakulnak a klubok. De — könnyebb is lesz, mert a klubtanácsok majd önálló munkát végeznek, s rendszeresen foglalkoznak tagjaikkal, hisz éppen az önálló, színvonalas tevékenység biztosítja majd a közös célok érdekében kifejtett munka sikerét is. Ezért indokolatlan minden olyan félelem, hogy a klubok szétszakítják a nőszövetség szervezeteit. Az alsószeli nőszervezet jó légköre, a megértés a klubokra való osztódás esetében az egészséges versengés, a sok irányú, magasabb színvonalú munka feltétele lehet, — mondotta. Terveket, javaslatokat mérlegelve, elégedetten indultak haza az asszonyok, lányok — háztartásban, mezőgazdaságban, kereskedelemben dolgozó nők, pedagógusok. Azzal a tudattal, hogy így lesz jó. S ha a szaporodó tavaszi munkák miatt most már csak a klubtanács megválasztását és a munkaterv pontos kidolgozását intézhetik is el — ősszel elkezdik a konkrét munkát. • Biztosak vagyunk abban, hogy az első klubot követi a többi — a járás többi falujában és hazánk minden magyarlakta falujában. És hazánk magyar nemzetiségű asszonyai élnek majd e művelődést, szórakozást kínáló új lehetőséggel — s nem várnak tovább a klubalakítással. HARASZTINÉ M. E >YAR — Nem sok ez a napi munka mellett? — kérdezem. — Valakinek csinálni kell —, hangzik a válasz. Az óvónőképzésre terelem a beszélgetést. — Bánt ez a Léva — mondja tömören, két szóba foglalva a problémát. — Áz a mi legnagyobb bajunk, hogy nem tudjuk helyzetünket, bajainkat felmérni, adatokkal meghatározni. Csak úgy élünk, meghatározhatatlan közegben, azt sem tudjuk, mi történik velünk, és ez milyen hatással lesz fejlődésünkre. Ki harcoljon a lévai óvónőképzőért — az összevont iskola igazgatója talán, aki a Matica járási elnöke? Hiszen a Matica programja evvel ellentétben áll. A csehszlovákiai magyarokba húsz év alatt belerögződött a félelem a nemzetiségük miatt. Most ugyan nem kell félniük — de ki tudja mi jöhet még. Az internacionalizmus félremagyarázása is sokat rontott nemzetiségünk létén, hiszen még most is vannak emberek, akik a magyar szót suttogva ejtik ki. Ok nélkül? Nem. Inkább megszokásból, alkalmazkodásból. A történelmet az iskolákban elferdítve, nem marxista módon tanították. S most mivel győzzük meg a helyzet fordítottjáról az embereket? / / /y Mi nem győzhetjük meg őket — ez nem a mi kötelességünk. A be nem tartott ígéretek pedig, még ha a legilletékesebbek szájából is hangzottak el, nem használnak. A NEGYEDIK MEGÁLLÓM a kerületi nemzeti bizottság volt. S ide talán azt az alcímet is felírhattam volna, hogy: „komámasszony hol az olló?“ Ehhez a gyerekjátékhoz hasonlóan futottam néhány napon keresztül a kerületi nemzeti bizottságon egyik irodából a másikba, egyik illetékestől a másikhoz. Senki sem tudott kielégítő választ adni. Tanácsot annál inkább. Jóakaratban sem volt hiány, valamennyien fájlalták, hogy a lévai óvónőképző megszűnőiéiben van. Hogy miért? — hát ugye Az óvónőképzés nem egy iskola ügye — több. Nemzetiségi probléma. I /. a csacsi a leendő óvónők kézimunkája. Csendélet a második osztályban. a körülmények. Természetesen a kerületen senki semmiről sem döntött — ők nem tehetnek semmiről sem. Végül azt tanácsolták, hogy menjek el az oktatásügyi minisztériumba ... Ez a cikk nem ad teljes képet az óvónőképző szükségességéről, hiszen objektív felmérésre nekünk nincs lehetőségünk. De az óvónőképzés nem pusztán egy iskola, egy járás, vagy egy kerület ügye, hanem szövetkezetekben, üzemekben, hivatalokban dolgozó magyar anyák ügye is. Az óvódákra nagy szükségünk van. Egyre többet akarunk létesíteni. Lányainknak magyar tannyelvű szakközépiskolákra is szükségük van, ahol óvónővé, nevelőnővé képezik őket. Ez az egyedüli iskola ad olyan szakképesítést, amelyet lányaink akkor is jól felhasználnak, ha nem helyezkednek el, hanem anyai hivatásukat teljesítik. S e szempontokat nézve kell felmérnie a Nőszövetségnek, lesz-e szükség 3—4 év múlva magyar óvónőkre és a napközikben szakképzett nevelőkre. GAGYOR PÉTER
