Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-27 / 17. szám
Sophia mama és a kis Carlo Szenzációk Lakást keres Audrey Hepburn, aki röviddel azután, hogy elvált Mel Ferrertöl, feleségül ment Andrea Dotti római orvoshoz. Hepburn az év egy részét férje mellett akarja tölteni Rómában, hogy kipihenje a forgatás fáradalmait. Képünkön: lakáskeresés közben legújabb anyósával. Az Ízlések és pofonok különbözők — Nézzük meg gyorsan a gyereket, mielőtt elalszik — mondja Sophia, miközben elém jön. A kényelem kedvéért kék melegítő van rajta, haját hátul szalaggal fogja össze. Amikor belépünk a trónörökös szobájába, az első ami megragad: a gyerek kék szemének erőteljes, sőt határozottan tekintélyes pillantása. Carlo II. méltóságteljesen ül svájci nevelőjének ölében. Átmegyünk Sophia dolgozószobájába, és itt végre beszélni kezd. — Csak apránként tudom elhinni, hogy igaz, de még mindig nem vagyok róla egészen meggyőződve — mondja mosolyogva. — Mondjuk olyan 80 százalékban hiszem el... Csak amikor szoptatja a gyereket, napjában hatszor, olyankor hiszi el igazán, hogy az anynyira kívánt gyerek nem csupán álom többé. Még terhességének ötödik hónapjában is annyira félt előző szomorú tapasztalatai miatt, hogy nem akarta elhinni az igazságot. — Rettegtem az újabb csalódástól — mondja Sophia. — Amikor De Watteville egy napon egy készülékkel meghallgattatta velem a gyerek szivhangját, nem akartam hinni neki. Azt mondtam: ez nem lehet igaz. Sohasem kötöttem, varrtam a gyerek számára, nem rendeltem vagy vettem még egy ingecskét sem. A kelengyéről anyám gondoskodott, és később az annyi gonddal elkészített holmik feleslegesnek bizonyultak, mert amíg a kis Carlóval együtt a klinikán voltunk, ő is csak a kórházi ruhákat viselte, mint az összes többi csecsemő a klinikán. Egyenruhájuk volt, mint a kis óvodásoknak. Sophia nevet, és most mintha a régi Sophia Loren lenne. Mert különben nagyon megváltoztatta ez a nehéz anyaság. Ö maga is azt mondja: Nagyon megváltoztam. Egészen más ember lettem. Kicserélődött az életem: sokkal több lett a felelősség, megváltoztak a perspektívák, hihetetlenül átalakultak az értékek. Ami korábban bosszantott, vagy büszkévé tett, ma teljesen közömbösen hagy. Régebben is mondogattam: „Kész lennék lemondani a színészi karrierről, hogy gyerekem lehessen," de tulajdonképpen sohasem gondoltam át teljesen a dolgot, hiszen nem kerültem próbatétel elé. Most viszont csakugyan választás elé kerülhetek, és egy pillanatig sem haboznék. Az OGGI nyomán Londonban „vasékszer" kiállítást rendeztek. Amint láthatjuk, fantáziában nem volt hiány. Nem tudjuk, hogy ezek a vasláncok és karperecek illenek-e a formás női kezekre és lábakra, szerintünk másra alkalmasabbak lennének, mint ékszernek. Dehát, kinek a pap, kinek a papné ... Az Ízlésről nem lehet vitatkozni. Jó ötlet Londonban új, ötletes és főleg nélkülözhetetlen használati cikk jött divatba. Nem tudjuk, a szabadalmazó bizottság utalt-e ki külön díjat az árucikk elnevezéséért, mindenesetre megérdemelné. Az elmés szerkezet nevének szabad fordítása: .palifogó cigifogó". Nem, csak a fotoriporter tréfája. Sziámi-lovak? em szeretném, ha a kedves .fi 7 Jiri Prudic, a turnovi speciális |\l iparművészeti középiskola V, igazgatója, (ebben az iskolá- 7 ban drágakövek és nemes fémek feldolgozására tanítják a diákokat) rágalmazásért vonna felelősségre, vagy esetleg a derék turnoviak megköveznének. De az az igazság, hogy valóban ennek az iskolának — melyet a környék népe tömören az ékszerészek iskolájának nevez — tanárai s részben tanítványai készítették el IV. Károly, a Német—Római Szent Birodalom császára és Csehország királya koronájának mását. Igaz, felsőbb parancsra, vagy tán még helyesebben, felsőbb kérelemre. Ezerkilencszázhatvanöt végén ugyanis a montreali Expo 1967 csehszlovák részlegének kormánybiztosa, dr. Miroslav Galuska, felkérte az iskola igazgatóját, vállalja a montreáli világkiállításra, idejében és minden igényt kielégítően, a cseh királyok koronája másolatának elkészítését. A tanári kar egy emberként jelentkezett: a munkát elvállaljuk! Tizennégy hónapon át, gyakran vért izzadva, fogtak neki újból és újból a sziszifuszi munkának a turnovi ötök: Belda, Zouplno, Tural, Marek és Jámbor. A kezdeti kudarcok nem vették el kedvüket. Először fényképek alapján próbálkoztak elkészíteni a „falzifikátumot". A lencse azonban bizonyos proporciókat deformált, hol túlzott, hol pedig kevesebbet látott a kelleténél... Ezért volt kénytelen a tanári munkaközösség hetenként legalább egyszer elzarándokolni a prágai várba. Ott, a civil és egyenruhás őrök tucatjának gyanakvó asszisztálása mellett, a szent korona minden drágakövét és e köveket tartó kelyhecskéket, abroncsokat és az összekötő pántokat pontosan lemérték, majd ezeket ezüstlapokból — melyeket aztán bearanyoztak — megtévesztő hasonlatosságig elkészítették. Sokkal keményebb diónak bizonyultak azonban a királyi korona drágakövei. A szintetikusan előállított zafírok és rubinok, bármennyire is sikerültek, nem voltak, $ nem is lehettek hű másai a koronát díszítő drágaköveknek, melyeken az évszázadok finom, szürke por formájában hagyták ott névjegyüket. Hiába volt minden erőfeszítés és igyekezet, a másolatok túlságosan újaknak látszottak. Végül is kétségbeesésükben a színes üvegeket vették igénybe. Onhrabka mester, a lelezny-Brod-i üveggyár hires szakemberének segítségével sikerült az eredeti ко róna ékszerköveinek és aranyozott foglalatának patináját megteremteni. Mégpedig olyan módon, hogy a különböző színű, a piros és a zöld hutaüvegdarabokra cigarettahomut kevertek és érzékeltették a koronázási ékszer jó néhány százéves korát... Olyannyira sikerült a „hamisítvány“, hogy átadásakor — ami a Szent Vitus székesegyház Vencel kápolnájában zajlott le —, a turnovi iskola igazgatója jónak látta figyelmeztetni a koronaőröket, vigyázzanak, nehogy a másolat helyett az eredeti királyi koronát — ezt a világviszonylatban Is kincseket érő unikátumot — küldjék el Montreálba. És mint ismeretes,'a montreali Expo 1967 csehszlovák részlegének száz és százezernyi látogatója közül egyiknek sem jutott eszébe, hogy az a koronázási ékszer, amelyre a kanadai rendőrség emberei úgy vigyáztak, csupán csak másolat, amit a turnovi ékszerésziskola tanárainak munkaközössége, egyes tehetséges diákok simító és fényesítő munkájának segítségével készített el. Hát igen, hazánkban ilyen iskola is van! Az pedig, hogy ez az Iskola, a „cseh paradicsom" szívében, Turnov városában működik, nem a véletlen műve. A várostól nem messze büszkélkedik ugyanis a híres Kozakov hegy, ahol a vér színű, bíborban lángoló cseh gránátkő lelőhelye van, ahol az achátot, az ametisztet, a jaspist, az opálkövet és olivint bányásszák. Turnovban már a XVIII. században kezdetét vette a gránátköves ékszerek készítése, és a múlt században alakult ki a város Európaszerte híres drágakőcsiszoló ipara: 1884- ben megalakult a turnovi drágakőcsiszoló szakiskola, amelyből a mai, úgynevezett ékszerésziskola fejlődött ki. Amint már említettem, az iskola ólén 1. Betekintés a drágakő és fémvésnökök műhelyébe. 2. A műlakatosok egyik sikerült fémplasztikája, amely ma az igazgató szobájának falát díszíti. 3. Daniela, az iskola egyik legtehetségesebb növendéke volt, akire a tanári kar még ma is nagy büszkeséggel emlékszik. 4. Az egyik diáklány bemutatja Jifí Prudié igazgatónak a sikerűit „érettségi dolgozatot“, az acháttal díszített és aranyozott ezüst karkötőt. A szerző felvételei
