Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-06 / 14. szám

KEMÉNYKALAP 11 (Anglia) NÉLKÜL A szigetország lakóinak tudatában dina­mikus mozgásba jöttek a hagyományos, megrögzött normák és elképzelések. Any­­nyira, hogy őfelsége az angol királynő, — első ízben a hatalmas birodalom történel­mében — egy nőt nevezett ki személyi orvosává, még hozzá nem is akármilyen orvosnőt. A fehér hajú doktor Margery Blackie, a homöopátia hive, vagyis mini­mális gyógyszeradagokat alkalmaz annak ellenére, hogy az antibiotikumok forradal­masították a klasszikus gyógyászatot. A homöopaták egyszerűen ellenzik a gyógy­szer-kultuszt, hisznek az emberi szervezet által kitermelt védőanyagokban és ezért csökkentik minimumra a gyógyszeres keze­lést. Az újonnan kinevezett orvosnőnek nem lesz könnyű dolga, mert kollégái, akikben az angol királynő szintén megbí­zik, az ellenkező irány képviselői. Twiggy És ha már a királyi udvarról írok, még egy kis epizóddal szeretném láttatni az erkölcsök változását. Károly herceg, a 19 éves trónörökös viharos nevetés és taps közepette lép fel a cambridge-i egyetem műkedvelő színházában, az utcaseprő, udvari bolond, jókedvű vikárius és gentle­man szerepében. Egyébként a hagyomá­nyos férfidivat kelléktárából eltűnt a nyak­kendő, amit csak kivételes alkalmakkor vi­selnek, nagy változáson mentek át a férfi­ingek is, eltűnt az ingek unalmas egyforma­sága és közkedveltek a színes, virágdíszes ingek, különösen kámzsanyakkal. A fodros, csipkemanzsettás férfiing minden áruház­ban a tömegcikkek közé tartozik. De még a forradalmasított férfiingeknél is jobban megnyerték tetszésemet a kabá­ton könnyedén átdobott színes, csíkozott sálak A csíkok színe egy-egy egyetemet jelképez. Az J»SE egyetem diákjai például fekete-lila-sárga sálat hordanak. Az LSE a londoni Politikai és Közgazdasági Fő­iskola, a legforradalmibb angol egyetem, minden angliai diáksztrájk kezdeményező­je. Piros-kék-fehér csíkok díszítik a Kings College diákjainak sálját, a lila-kék viszont az University College színe. Tehát a diák felismerhető sáljárói és a színeket és jelen­tésüket egy külön kiadványba foglalták. Mary Hopkin így öltözik egy angol gentleman Egyébként ez az „egyetemi“ sál minden angol középiskolás leghőbb vágya. Az említett Politikai és Közgazdasági Főiskola női hallgatói saját kérésükre, in­gyen kapnak fogamzásgátló szereket. He­tenként kétszer látogathatják meg az egye­tem nőorvosát, aki előírja az antigesztet. Már a tanév elején minden diáklány meg­kapja a szexuális neveléssel és problémák­kal foglalkozó kiadványt, hogy ezen a té­ren biztosan tájékozódhasson. A kiadvány nem moralizál — éppen ellenkezőleg. Abból a tényből indul ki, hogy a szexuális kérdé­sekkel kapcsolatos tudatlanság volt a múlt­ban a gyakorta nem óhajtott terhesség oka. ... Az angolok nem bolondok. Eszükbe sem jut időt és energiát fordítani felesle­ges értelmetlenségekre . . Az újságok alap­­gondolata, hogy a ma különbözik a tegnap­tól és ha nem, akkor legalább ezt az illú­ziót kell ébreszteni. Ezért kell hirdetni, hogy ha új garnitúra kerül uralomra, meg­változik a katonai, oktatási, pénzügyi és lakáspolitika is. Csakhogy ezt a mesét csak a politikusok és újságírók hiszik el. A Rivington streeten egy reménytele­nül szürke téglaépületben van *- az anti­­egyetem. Igen kérem jól olvasták. Hogy mi ez? Ez egy szabad „kritikus“ egyetem, minden hagyományos egyetem ellenpólusa, ez utóbbiak ugyanis — az anti-egyetem hallgatói szerint — a sznobok minivilága. A ház a békevédő szervezet tulajdona, a Russel-alapitványból vásárolták és itt csak az igazságot hirdetik. Dehát hány igazság van a világon? Az előadások erősen politi­kai színezetűk, vizsgák nincsenek, diplomát nem adnak, ez csak „tiszta tanulás" — meggyőződésből. Az anti-egyetem — ma­gyarázták — a forradalmi tudat új irá­nyait képviseli, itt kovácsolják állítólag a nyugat jövendő forradalmi potenciálját. Az egyetem célja, hogy — a klasszikus hellén nevelési elképzelésekhez visszatérve — a De nem feledkezhetem meg Tom Jones­­ról a walesi tigrisről és a szőke hajú Mary Hopkinról. A férfi, az rajongott pop-sztár, a csodálatos hangú és férfias megjelenésű énekes mindig a szerelemről énekel. A kö­zönség pedig tíztől nyolcvanig viharos tapssal köszönti a mai milliomost, aki két évvel ezelőtt ismeretlen bányász volt. Min­dent pontosan megtanul, a mozgást, a ne­vetést és ezt olyan könnyedén adja vissza, mintha valóban rögtönözne. Mary Hopkin az ellentéte. Egyszerű kis­lány, hosszú hajjal, ijedt kék szemmel. A templomban énekelt, csakúgy mint wa­lesi barátnői. A múlt évben szeszélyből jelentkezett a BBC tehetségkutató verse­nyén és akkor kezdődött szédületes pálya­futása. Mary tizennyolc éves és a kép­ernyőn látta meg őt Twiggy a topmanekin és felhívta az egyik beat-es figyelmét a lányra. A szerény kislányt szerződtették a Top of the Pop című nagyszabású műsor­ba. Az idei londoni színházi idény leg­nagyobb sikere Rolf Hochhuth Katonák című műve. A szerzőt hazánkban „A hely­tartó" című művéből ismerik, amely az auschwitzi borzalmakért és a zsidók meg­gyilkolásáért a Vatikánt is bűnösnek ítéli. Kinek a lelkiismeretét terheli a lengyel Sikorski tábornoknak, a londoni lengyel emigránskormány fejének halála — Sztáli­nét, Hitlerét vagy Churchillét? — kérdezi a szerző és megállapítja: Churchill volt a bűnös. A több mint huszonhat éves történet most ismét az érdeklődés homlokterébe ke­rült a darab révén. 1943-ban a tengerbe zuhant az a repülőgép, amely Sikorski tábornokot Gibraltárból Londonba szállí­totta. Az esetet a mai napig sem sikerült világosan tisztázni. Csupán a ma Kalifor­niában élő Prchala cseh pilóta menekült meg. Hochhuth azzal vádolja a volt brit Tom Jones tudás ne a karrier eszköze legyen, hanem tisztítsa meg az elhanyagolt emberi etikát. Legalábbis így értettem a magyarázatot. Még az előadott tárgyakat is* szeretném bemutatni: anti-színház, anti-intézmény, anti-társadalom, forradalom misztifikáció nélkül. A viták rendkívül humánusak, libe­rálisak, türelmesek, minden korlátozás nél­kül mondják el véleményüket a jelenlegi és a jövő világról, valamint a kormány tagjairól. Mert véleményük szerint a po­litikai bölcsesség mércéje az értelmiséghez fűződő viszony. Mert állítólag nem az erő és a hatalom formálja a történelmet, ha­nem a humanitás, demokrácia és művelt­ség Az értelmiséggel baj van. Erősen érez­hető az „agyak kivándorlása". Minden év­ben több száz kiváló agy költözik Kana­dába, az USA-ba, Ausztráliába és az NSZK-ba, ahol magasabb fizetést és ked­vezőbb kutatási lehetőségeket kínálnak. Ez tiszta haszon a befogadó ország és tiszta veszteség Anglia számára. A hatalmas gazdag birodalom illúziója ebben a szférá­ban szerte foszlik. Be british, have a cup of tea — legyen igazi angol, igyon egy csésze teát — ezt hallja a vendég leggyakrabban és ezt kö­veti az időjárás, majd egy vicc, ami az ön­gúny kifejezője. miniszterelnököt, hogy része volt a kataszt­rófában, ami nem véletlen volt, hanem szervezett összeesküvés Sikorski tábornok élete ellen. A színdarab a tiltakozások viharát vál­totta ki, az újságok vitatják, per indult meg a szerző ellen, sőt a kiadó ellen is, amely a művet könyvalakban is kiadta. Bizonyos ideig tartott, amig a cenzúra en­gedélyezte, hogy a darabot a New Theatre­­ban bemutassák, azt a darabot, amely a szövetséges ellen elkövetett hitszegéssel vá­dolja az elhunyt brit miniszterelnököt, aki­nek hozzátartozói viszont közönséges aljas­ságnak, találgatások és kombinációk sem­mivel nem bizonyított halmazának minősí­tik a darabot. De a brit közönség ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívüli érdeklődést mutat iránta. Az állandóan zsúfolt nézőtér előtt a kanadai John Colicos alakítja Winston Churchill-t. A színház igazgatója szerint az angol polgárok reakciója bizonyítja nagyvonalúságukat és azt, hogy megértik a realitást. Nincs nemzet, amely meg­engedte volna egy nemzeti hős gyanúsítá­sát, de az angol bátran szemébe néz még a kegyetlen igazságnak is . . . Egyébként a leghíresebb angol kritikusok sok száz előadást jósolnak a darabnak. RENÉ KRAUSOVÄ s

Next

/
Thumbnails
Contents