Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1969-03-16 / 11. szám
BIZALOM „TÉL" — jeligére Kérdéseire a közeljövőben egy kimerítő szakcikkben válaszolunk lapunkban, addig azonban szeretnénk megjegyezni, hogy nagyon sok babona, szóbeszéd okoz felesleges aggodalmat a még tapasztalatlan, első gyermeküket váró, fiatal házasoknak. Ezeknek nem kell hitelt adni. Ha a várandós anya egészséges életmódot folytat, betartja az orvos utasításait, aggodalomra nincs ok. Egy'veszedelmes betegség van — a rubeola — melytől a várandós anyának óvakodnia kell. Ha az anya a terhesség elején rubeolán esett keresztül, nagy a veszélye, hogy torz gyermeket hoz világra. A rubeola azonban olyan fertőző betegség, amelyet csak egyszer lehet megkapni. Ezért, ha valaki leánykorában átesik rajta, nincs veszély, hogy mint fiatal, terhes nő ismét megkapja. Ha a terhesség kezdetén a leendő anya rubeolás beteggel érintkezett és még nem volt rubeolája, azonnal forduljon orvoshoz, hogy a betegség kitörést, ha lehet, meggátolják. „NÁRCISZ* - jeligére A járási nemzeti bizottság helyesen járt el az útiköltség megtérítésénél, mivel gyógykezelésre utazásnál csak II. osztályú vonatjegyet vehet igénybe. A két jegy ára közötti különbséget tehát saját magának kell fedeznie. „KELLEMETLEN" - jeligére A hónaljizzadás nemcsak nyáron, télen is kellemetlen. A ruhába, pulóverbe, blúzba varrt izlapok nem mindekinek felelnek meg, mert gátolják a verejték párolgását, kipállasztják a bőrt, ekcémát, verejtékmirigylobot okoznak. Hatásosabb helyette összehajtott gézlapot varrni a hónalj alá. A gézpárna a nedvességet felszívja, elpárologtatja. A gézlapok naponta moshatók és cserélhetők. A verejtékezést gátló, formalinos anyagok használata bőrgyulladást okozhat a hónalj érzékeny bőrén. Gyakori szappanos lemosás, 20 százalékos boraxos, nátriumkarbonátus hintőporok csökkentik az izzadást és szagtalanitanak. 2—3 százalékos szalicilborszeszes ecsetelés is előnyös hatású. DEIEKTlVRfGtHTEI KIRÁLYA Első pillantásra olyan, mint egy sebész vagy mint egy nagy pénzintézet igazgatója. A siker légköre övezi. Ez sugárzik a hatalmas dolgozószobájában álló tömör íróasztalból és bőrgarnitúrából is. A magas ablakon át kilátni a nyári lakást ölelő magánparkra. A polcokon sorakozó sok száz könyv fedőlapján a neve olvasható: John Creasey. A saját nevével fémjelzett díszkiadások és füzetes regények mellett más szerzők detektívregényeit is látjuk. Ez a könyvtár a detektivregényirodalom valódi keresztmetszete. — Bizonyosan figyelemmel kíséri írótársai műveit is — érdeklődünk. TIZENKÉT ÁLNÉV — Futólag átlapozom őket hangzik a válasz. — Nem érdeklik más szerzők könyvei? Természetesen a legjobbakra gondolunk, például Gordon Ashe-ra ... — Az én vagyok — válaszol hanyagul. — Gordon Ashe az én álnevem. — Bocsánat — mondom eléggé meglepetten. — Akkor inkább Michael Halliday könyveit. . . Fölényesen nevet: — Michael Halliday könyveit is én írom. John Creasey egy ívpapírt húz elő a fiókból és átadja. Ez írói álneveinek jegyzéke: Gordon Ashe, Norman Deane, Michael Halliday, Kyle Hunt, Peter Monton, J. J. Marric, Richard Martin, Anthony Morton, Ken Ranger, Wm. K. Reilly, Tex Riley és Jeremy York. — Miért használ ennyi álnevet? — Mert egyetlen kiadó sem hajlandó John Creasey műveiből évente két könyvnél többet kiadni. — És talán évente többet ír mint két könyvet? — Természetesen. Néha két tuca„A detektivregények királya" írta a legtöbb könyvet a jelenleg élő írók közül. Eddig tíz regényéből készült filmváltozat, két, egyenként 26 részből álló detektivregény-sorozatát pedig a televízió mutatta be. — És hány könyve jelent meg eddig? — Négyszázhatvannégy. Hangja diadalittasan cseng. Johr Creasey tudja, hogy ez világrekord Egyetlen író sem dicsekedhet ilyen teljesítménnyel. tot is. Beleszámítja a idegen nyelvekre fordított könyveket is? — Nem, azokat nem. Regényeimet legkevesebb tizenkét, de gyakran huszonhat nyelvre is lefordítják. De én valóban megírok egy év alatt huszonnégy új könyvet. REGÉNY — HÉT NAP ALATT Készségesen beszélt életéről. Apja bognár volt Londonban. A kilenc gyermek közül John Creasey volt a legkisebb, a hetedik fiú. A család ugyan nem éhezett, de nagyon szerényen élt. John tizennégy éves korában gyermekbénulást kapott és lábára a mai napig is sántít. Tanulmányait ezzel befejezte, az iskolából kimaradt. Amit tud, azt az élettől tanulta. Tíz esztendős korában kezdett verseket írni, és hét év alatt 743 verset kapott vissza a szerkesztőségektől. Tizenhét éves korában közölték első elbeszélését. Saját szavai szerint, aki író akar lenni, annak a kezdeti sikertelenségek nem vehetik el a kedvét, hanem fáradhatatlanul tovább kell dolgoznia. Természetesen a tehetség az előfeltétel. — Mennyi ideig dolgozik egy regényen? — Hét-tíz napig . .. — Ezt nem gondolja komolyan ... — Nem hisz nekem? Naponta három fejezetet vagyis 7500 szót írdk le. Ha jó a kondícióm, ez napi négy és fél óra munkát jelent. De előfordul az is, hogy tizennégy órát vesz igénybe. Ez a fegyelmezett gondolkodásmód és összpontosítás kérdése. Egyszerűen nem értem, hogyan dolgozhatnak egyes írók olyan lassan. — Regényeit nyilván már ezt megelőzőleg a legapróbb részletekig fejben kidolgozza. Hiszen éppen a detektívregényeknél fontos a pontos terv. Téved — mondta a detektívregények királya. — Amikor egy új könyv megírásába kezdek, még sejtelmem sincs arról, hogy mi lesz a története és semmit sem tudok hőseiről. Leülök az íróasztalhoz, kezembe veszem a tollat és írok. — Tehát munka közben jön az ihlet? — Egyáltalán nem. Csak alárendelem magam a pillanatnyi ihletnek és hét-tíz nap alatt készen van a kézirat. Akkor elteszem a fiókba. Három hónap múlva újra előveszem, kijavítom, módosítom és legépeltetem. Ezután a szöveg a lektorhoz kerül, aki gondos tanulmányozás után hozzáfűzi észrevételeit és visszaadja. A kéziratot ismét módosítom, és átadom egy másik lektornak, esetleg szakembernek is, aki a cselekmény környezetéről mond bírálatot. A kéziratot sok esetben ötször is módosítom, mielőtt elküldöm a kiadónak. Természetesen közben néhány további regényt írok, amelyekre ugyanez a procedúra vár. — Hány példányban kelnek el a művei? — Ez nagyon különböző. Néha 50 ezer, néha fél millió példányban. — És hány könyvet adtak el eddig összesen a könyveiből? — Közel hatvan millió példányi Külföldi sajtó nyomán — KR EGY BÍRÓNŐ NAPLÓJÁBÓL Az „ügy“, amit az akta magába zár, élő valósággá elevenedik, mikor a bírónő belelapoz az iratcsomóba és elmondja az esetet. P. V. 15 éves, törvénytelen lány. Anyja munkásnő. Nem tudja, hogy lánya apja mikor és hol halt meg. V.-n kívül még egy lánya van. P. V. 6-ik osztályos koráig kitüntetett tanuló volt. Azután... a 8-ban kezdett kimaradozni az iskolából. Akkor, amikor már többet nézegette magát a tükörben, mikor a fiúk kezdték érdekelni, szóval amikor nagylány lett. Miért is törje magát a tanulással, mikor kényelmesebben is élhet? Csak siessen, aki akar reggel 8-ra iskolába, 5 Inkább az ágyban lustálkodik. Tizenegy óra tájban is elég jókor van felkelnL Addigra megjönnek a barátok is. (Hasonló, iskolakerülő lányok és 1—2 évvel idősebb fiúk.) Velük csak szórakoztatóbb az együttlét, mintha a tanárra kellene figyelni. Hogy fantasztikus rendetlenség van, senki sem takarít hetek óta, kit érdekel az... Változatosság kedvéért az utcán is jó csavarogni. Belekötni valakibe. Mulatságos dolog ez is Az iskola igazgatósága többször felhívja az anyát, de az egyszer sem jelenik meg. Erősebb eszközökhöz kell folyamodni. Büntetőfeljelentést adnak be ellene. A VNB oktatásügyi szakosztálya pénzbírságra ítéli. Megfizeti, de marad minden a régiben. Az iskola vezetősége az ifjúsággondozó segítségét kéri. Környezetvizsgálat után az ifjúsággondozó a bíróságon javasolja az intézeti nevelés elrendelését. Az anya hallani sem akar erről, mikor a bíróság kihallgatja, Igaz, hogy nem tudja, mit csinál a lánya napközben, mert hiszen dolgozik. És különben is, ő fizikai dolgozó, érvel, ő nem tud annyi időt szentelni a lányáhak, mint egy szellemi dolgozó. Egyébként is abba az üzembe akarja küldeni, ahol a nagyobbik lánya dolgozik. Hogy nem megfelelő a lány számára az otthoni környezet, mert a másik lánya is 16 éves korában törvénytelen gyereket szült? Hát aztán! Mi kifogás lehet ez ellen, mikor az újságban is közük egy egészséges újszülöttnek a fényképét, akinek az anyja 13 éves, az apja meg 15. Meg mikor az állam is a népesedést propagálja. Kinek, mi köze hozzá! A bíróság döntése alapján a lány gyermekotthonba kerül. Indokolás: otthon nincs biztosíték arra, hogy rendes nevelést kapjon, valamilyen szakmát kitanuljon, és munkaviszonyba kerüljön. P. V. jól viselkedik, ügyesen megy már neki a szabás-varrás, kedvvel végzi. Rendben tartja a holmiját, nem vét a fegyelem ellen sem. Mikor anyja meglátogatja, úgy nyilatkozik, hogy jól érzi magát, neki mindegy, ott njarad-e vagy hazamegy. A bíróság elutasítja az anya fellebbezését azzal az indokolással, hogy V.-nek pedagógiai felügyeletre van szüksége, és amellett kitanul egy mesterséget is. A lány a gyermekotthonban marad. V. talán még idejében került jó kezekbe. Megtanul sok mindent, amire otthon nem volt alkalma. Ki tudja, szerencsétlen anyja milyen környezetben nőtt fel, hogy ennyire eltompult erkölcsileg, teljesen moral insanyti? Lánya helyes nevelésére nem képes. Most már az intézeti nevelőkön múlik V. sorsa, hogyan irányítják. És saját akaraterején. Ha a rossz társak befolyása nem lesz erősebb a javuló szándéknál P. V. néhány év múlva hasznos tagként illeszkedhet be a közösségbe. Bertháné S. I.
