Nő, 1969 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-06 / 1. szám

'■ТУ Hol volt, hol nem volt, о kanyar­gó Moldva partján, a száz­­tornyú Prága házrengetegé- 4 ben volt egyszer egy kislány. Hanka Maskovának hívták. Nagyon szeretett sielni s ha tehette, az észak-csehországi Óriáshegységben lakó nénikéjéhez sietett, hogy a gyors síléceken hegyen-völgyön keresztül­­kasul száguldozzon. És soha, de soha, eszébe sem jutott, hogy valamikor is sztár lehetne belőle, a jég tündére. Ma már tizenkilenc éves és a nevét világszerte ismerik. Ezerkilencszázhat­­vanöt óta fölényesen nyeri a csehszlovák bajnokságot, az idén pedig a finn­országi Vesterasban megnyerte a női műkorcsolyázás Európa-bajnokságot. Majd néhány hét múlva a vesterasi aranyérem mellé a grenoblei Téli Olim­piai Játékok során bronzérmet szerzett és közvetlenül Grenoble után a mű­korcsolyázás genfi világbajnokságon a világ harmadik legjobb női műkorcso­lyázójának bizonyult. Tudásával, bájos mozgásával és szépségével a jég tündé­re lett. Mint már mondottam, az apró cingár Masek kislány még álmodni sem mert volna a bronz, ezüst és aranyérmek eső­jéről. Síelt, balettiskolába járt, és hat­éves korában vitte ki kedvencét a jég­pályára első ízben apuka, aki anyuval ellentétben, Hanka szemében az ég csil­lagait látta ragyogni. Kezdetben kettes­ben bukdácsoltak a jégen, az apa és pöttömnyi gyereklánya. Néhány hét alatt azonban Hanka tudásban, ügyességben meglepő módon maga mögött hagyta édesapját, aki nagy igyekezetében „csu­pán" három ízben sérült meg a térdén. Egy szép napon apu feladta a re­ménytelen küzdelmet, és Hankát Glogár úr gondjaira bízta. Ez az idős bácsi nagyszerű edzőnek és kiváló pedagó­gusnak bizonyult. Keze alatt Hanka szinte szárnyakat kapott. Masek papa el volt ragadtatva, anyu azonban nem vette komolyan kislánya fejlődését. Az apa dicshimnuszait halk, kétkedést ki­fejező hümmögéssel fogadta, és két évig ki sem ment a jégpályára. Amikor Hanka betöltötte nyolcadik életévét, már Glogár úr sem bírta léleg-Напка Maikovä és edzé­­|e, МПа Nováková telesé gyakorlatok lepetésneK Keszur Alexander Tóth felvételei zettel. Utána váltakoztak az edzők: Sa­­dílek, Nováková, majd ismét Sadílek volt a sorrend. Most azonban az anya is akcióba lépett. Miután meggyőződött arról, hogy kislánya nagyon is tehetsé­ges, laikus létére mindent elsajátított, amit egy edzőnek és pontozó bírónak nagyjából tudnia kell, s bizony nem egy esetben keserítette meg az edzők életét, okik jöttek és mentek. Sadílek után Koudelka professzor következett, akitől ismét Mila Nováková vette át a staféta­botot, végérvényesen. Tizenegy éves korában a nyurga Han­ka fergeteges szabadgyakorlattal mutat­kozott be. Ugrásai is szépek, sikerültek, magasak voltak. Hanka ekkor már a válogatott keret tagja, de olyannyira szerény, hogy az iskolában csak 1963- ban, közvetlenül a budapesti Európa­­bajnokság előtt tudták meg, hogy egyáltalában korcsolyázik. Pedig ez az út a másodosztályú ver­senyektől a válogatottakig kemény és szívós munka eredménye volt. Minden­nap 4—6 órás edzés, hol a tornaterem­ben, hol a jégen, Hanka azonban soha nem „bliccelt", nem lógott meg az isko­lából, s nem érvelt azzal sem, hogy él­versenyző. És Budapesten, a csapat tizenkét éves Benjáminjának szabadgyakorlatai viha­ros sikert arattak. A gyorsasága, ugrá­sai, melyekben a kettős Axelek és a Lutzok váltakoztak, nézők és bírák szá­mára élményt jelentettek. Szabadgya­korlatait a bírák hatodik hellyel jutal­mazták, az összetett versenyben pedig a tizennegyedik helyen végzett. — Könnyű súlyával Hankának igen nehéz volt a kötelező gyakorlatok ara­­beszkjeit élesen belerajzolni a jégtükör­be. Ezt már Mila Nováková mondja, a jég tündérének rokonszenves edzőnője, akivel együtt figyeljük a piros ruhás Hanka kűrjeit, ugrásait, s legújabb, eddig még nem látott figuráit, melyek­kel az edző és tanítványa a jövő évi garmischpartenkircheni Európa-bajnok­ságra, valamint a Colorado Springs-i világbajnokságra készülnek. S amíg Hanka fáradhatatlanul edz, rója a köröket, rajzolja az arabeszkeket, Mila Nováková dicséri védencét, ennek szorgalmát, kitartását és tudását. Tehet­ségéről nem beszél, az adva van. Be­széd közben óvatosan megkérdeztem a gyakori edző-válság okát is. Mila Nová­ková nem kérked, s azt sem állítja, hogy kp jobb edző, mint Sadílek vagy Koudel- Hta professzor. — Nem tudáskülönbség volt itt a döntő, — mondja. — Ha a versenyző technikája annyira tökéletes, mint Hankáé, akkor már a tekintélyt a bizalomnak kell felváltania. ÉLt már nem lehet szó engedelmességről, *t a gyakorlatok helyességéről vagy helytelenségéről kell az edzőnek és a versenyzőnek vitatkoznia. Hanka Masko­­_yá és Koudelka professzor esetében a kft^megértés, a bizalom hiánya idézte elő ^wálsáaot. Én tanácsokat adok HankárjgJr, sőt, hogy védencem önbizal­mát ^eLdását felmérjem, Karol Divint kégájjPel, hogy segítsen. És Karol Divin g^^xészséggel el is jött. . . Ekkor már ismét ott ül mellettünk Hanko Masková, aki először alaposan körülnéz a stadionban, vajon nincs-e ott anyu és Hippias. — Hippias, az én helyes kis fehér puli kutyám, — mondja Hanka. — Amikor először látott a jégen ide-oda szágul­dani, izgatottan beloholt a jégpályára s úgy kellett őt kivinnem a nézőtérre. Majd amikor már bennfentes lett a sta­dionban, ha a gramofon megszólalt, Hippias odatelepedett és kegyetlenül vonított, ritmusban, mint Jack London éneklő kutyája. A dolgok később annyi­ra elfajultak, hogy egyik mama azt a zeneszámot, amelyre kislánya táncolt, hogy Hippias rendkívüli betétszámát megelőzze, megtanulta és emlékezetből énekelte, — meséli mosolyogva Hanka. Majd bájos fejbólintással búcsúzik, s jelzi, hogy tovább már ne zavarjuk köreit, melyeket nagy buzgalommal raj­zol a jégtükörre ... Volt egyszer egy kislány és a jég tün­dére lett belőle. Ez a jégtündér azon­ban nem beképzelt, hiú lény, jól tudja, hogy minden álom egyszer véget ér. És Hanka Masková a dúsan hulló érem­eső (bronz, ezüst és arany) közepette is tudatában van ennek. Tavaly érettségi­zett, most nyelveket tanul. A német, angol és francia igeragozást magolja, szerelmes regények helyett a szótárak­ban böngész. Mert az életben senkinek semmit ingyen nem adnak. Még a jég tündérének sem! BARSI IMRE A jól sikerült gyakorlat után

Next

/
Thumbnails
Contents