Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-02-16 / 7. szám

Magunk Michűl Dunda VÉDELMÉBEN Eszükbe sem Jutott, hogy történel­met csinálnak. Hogyan Is gondolhat­tak volna Ilyesmire, amikor csak azt tudták és érezték, hogy azt, amiért megszámlálhatatlan bajtársuk és elv­társuk ontotta vérét, áldozta életét, adta legdrágább kincsét, az egészsé­gét — a szabadságot, az emberhez méltó életet most ki akarják ragadni a kezükből. Igaz, hogy a második világháború vérzlvatara elsodorta a grófokat, nagybirtokosokat, Iparmág­násokat, igaz, hogy a fasizmus réme legyőzve és összemorzsolva eltűnt Európa színpadáról és Igaz az Is, hogy a romokon egy ú] csehszlovák állam épült. A munkások és a parasz­tok állama. De nálunk csak a felszín volt nyugodt a béke első két évében, a mélyvizek zavarosak voltak. A bur­zsoázia vissza akarta állítani uralmát. Az ú) népi demokratikus Cseh­szlovákia alapja a Kassai Kormány­­program volt. Nemsokára kiderült, hogy a Nemzeti Front pártjai közül egyesek meggyőződésből Írták alá, és voltak olyanok, akiket a körülmé­nyek késztettek erre, azt remélve, hogy aknamunkával majd csak sike­rül eltéríteni a köztársaságot a szo­cializmushoz vezető útról. A küzde­lem a Kassai Kormányprogram pont­jainak megvalósításáért rövidesen az osztályharc Jellegét öltötte magára, s a politika alakulása válsággal fe­nyegetett. xxx Michal Dunda. Már a hatodik X felé halad, de kék szeme, szava-Járása, egész lénye fiatalos, töretlen lelkierőt árul el súlyos betegsége ellenére Is. A Polygrafické závody alkalmazottja, s mint nyomdász, év­tizedeket tud maga mögött a Práca nyomdájában. Kedves, készséges, ás szívesen emlékezik vissza a győzel­mes február eseményeire. Húsz évvel ezelőtt ő Is ott állt a barikádokon sokadmagával, mindenre készen. — Mér akkoriban Is Itt laktunk néhányan a nyomdaházban, s így éj­jel-nappal talpon voltunk, mert bár­melyik percben történhetett valami, szükség lehetett ránk. De nem akkor kezdődött, negyvennyolc februárjá­ban, hanem az előző év őszén. Ekkor már kiéleződött a helyzet, a nemzeti szocialisták, a néppártiak és a de­mokraták szint vallottak. Tudja, éret­ték, hogy ha nem cselekednek azon­nal, végük van; s előkészítették a puccsot. Lettrlchék elvesztették a fe­jüket, mert egymás után kényszerül­tek állásaikat feladni. Nagy csapást Jelentett számukra a földosztás, az államosítás, az első kétéves terv. 1947 második felében már gátlástala­nul és nyíltan Írták kormány- és államellenes cikkeiket. Mégpedig Itt nálunk. Ugyanis a Demokrata Párt központi sajtószervét, a „CAS“ clnjű lapot Itt nyomták a mi nyomdánk­ban. Sőt ml több, a negyvenhetes év nagy szárazságát (hiszen emlékszik, Jóformán az éhínség küszöbén áll­tunk!) Is ki akarták használni: azon fáradoztak, hogy Csehszlovákiát be­vonják a Marshall tervbe, s így kös­sék a nyugati kapitalizmushoz. Ml Itt a nyomdában persze min­dent tudtunk, és bizony nem néztük tétlenül a fejleményeket. A nyomdá­szok szakszervezete mindig Is a leg­erősebbek közé tartozott, s most sem késlekedtünk akcióba lépni. Szóval nálunk az összefogásban nem volt hiba, ámbár akadtak olyanok Is, akik azt mondták, biztos, ami biztos és a kisujjukat sem mozdították. De a többség rendületlenül dolgozott: „el­tűntek“ a kéziratok, „véletlenül“ összetörtek a kiszedett formák a nyomdában. Vigyáztunk, nagyon vi­gyáztunk, mert egy percig sem kétel­kedtünk abban, ha arra kerül a sor, a burzsoázia nem riad vissza a fegy­verektől sem. — Ml sem féltünk. Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak utasításai alapján februárban a nagyobb üzemekben, s persze nálunk a nyomdában Is, megalakultak a népi milícia egységei. Ekkor már a kapu­kat Is bezártuk, mert a Demokrata — Nem könnyű. Ezt bizonyltja az Is, hogy milyen kevesen vagyunk nők — miliclsták. Az első május 9-1 ka­tonai díszszemlén még aránylag sokan voltunk: egy egész női őrs vonult* föl. Csaknem csupa fiatal lány, akik Idővel állást változtattak, férjhez mentek, háziasszonyok lettek... Én kitartottam, már 18 éve állok a he­lyemen. — Hogy én miért nem vetettem le az uniformist, amikor megszülettek a gyermekeim? Mondjam úgy, hogy po­litikai öntudatom tartott vissza ettől? Nem szeretném, ha frázisnak venné, de ez az Igazság. Ugyanis én már egészen fiatal lány koromtól fogva mozgalmi rfiunkát végeztem az ifjú­sági szervezetben. Akkor, ötvenben, elképzelhetetlen volt számomra, hogy mindezt abbahagyjam, sőt több akar­tam lenni, mint CSISZ-funkclonárius. így választottam a milíciát. Nem is bántam meg soha, szeretem a hivatá­somat, szeretem a pontosságot, amit megkövetelnek tőlem, a rendszert, a fegyelmet, s az évi kötelező gya-Bohumila Tichá Párt a saját újságja számára szerette volna kisajátítani az egész nyomdát. Február 23-án megkezdődött az egy­ségek fokozatos felfegyverzése, s a partizán-főparancsnokság tapasztalt, kipróbált harcosokat küldött az üze­mekbe — a Dinamit gyárba, a ki­kötőbe, a ligetfalusi Kovosmaltba, a Matadorba, de a vidéki városok üzemeibe Is, hogy segítsenek a szer­vezésben. Hát így volt ez kérem a milíciával... — és Dunda elvtárs Ismét, mint beszélgetésünk alatt annyiszor, nagyot szívott a cigarettá­jából. xxx A magas, karcsú fiatalasszony, Bo­­humlla Tichá szótlanul ült mellet­tem. ö vezetett be a társalgóba, ő mu­tatta be Michal Dundát. A zubbony, karszalagja mutatta, hogy ő Is a mi­lícia kötelékébe tartozik. — Érdekes hivatást választott Nem nehéz egy asszony számára? Bohumila asszony mosolygott: Fr. Spácil felvételei korlatokat Is, mert habár ez bizonyos megterhelést jelent, de ugyanakkor kikapcsolódást és változatosságot is. — És otthon? A magánéletben is Ilyen „katonás“? — Dehogylsl Tudja ml a hobbym? Csodálkozni fog: a kézimunka és a háztartás! E két profilhoz még csak azt sze­retném hozzátenni, amit ők nem mondtak el: Michal Dunda egyen­ruháján három kitüntetés tanúsítja helytállását a húsz év előtti válságos napokban, Bohumila Tichá pedig kö­telessége példás teljesítéséért, a feb­ruári események tizedik évfordulóján, érdemeiért első fokú kitüntetést ka­pott. És még valamit: az idei Jubi­leum alkalmából a Polygrafické zá­vody népi mlllclsta egységét ismét kitüntetésre terjesztették elő, s egyé­nileg Dunda és Tichá elvtársakat is. Láng Éva

Next

/
Thumbnails
Contents