Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-27 / 51-52. szám
K érem, figyeljenek rám még egy pillanatra, mielőtt felnyitnák az üveget. Szeretnék egyet s mást elárulni az italok királyáról, a pezsgőről, arról az Isteni nedűről, amit ez a szép formás üveg tartalmaz. A CHOUTVILLE-I BARÄT A 17. század elején történt a Champagne környéki choutville-i kolostorban. Don Perignon barát, a kolostor pincemestere, aki jól értett a szőlészethez és a borászathoz, különös kóstolóra hívta meg a kolostor lakóit. De amikor kinyitotta az üveget, s a barátok meghallották a nagy durranást, szerte szét futottak. Az ügyes pincemester csaknem ráfizetett a találmányára, mert boszorkánysággal vádolták, egészen addig, amíg el nem árulta a pezsgőkészítés titkát. A krónika Don Perignon-t tartja a pezsgő .atyjának“ HOGY KtSZÜL AZ IGAZI PEZSGŐ? Ugye, önök is szoktak házilag pezsgőt készíteni? Nem kell hozzá más, csak egy üveg asztali bor, egy szénsav-bomba, amit szódavíz készítéséhez használnak, s a szifon. Most. szilveszterre azonban mégis a „valódi“ mellett döntöttek, hogy az üveg is szépen mutasson az ünnepi asztalon . . . Csakhogy ez a pezsgő nem szifonban készül. Elmentünk Szeredre, s megnéztük, hogy csinálják az „igazit“. — Eredeti francia recept szerint, úgy ahogy annak idején a barát csinálta — mondja Acs Ferenc mester, miközben levezetett a pincébe. Itt sorakoznak a több száz hektoliteres hordók, amelyekben a legfinomabb borokat, rizlinget — Zöld Veltllnit, Szilvánit, Müller Thurgaut — tárolnak. A hordókból szivattyúkkal nyomatják a földszinti helyiségekbe a bort, ahol a szükséges arányban összekeverik. A keverék 79 százalékát rizling, a többit pedig a egészségére egyéb bcÄajtäk képezik. A borkeverék közé élesztőgombákat szórnak, amit a Bratislava! Borkutató Intézet tenyészt. Az élesztőgombák után következik az ún. likőr, ami cukorból és első osztályú borból készül. Ez a folyadék már lényegében pezsgő, és a nagy automaták — melyek körül asszonyok szorgoskodnak — palackozzák. A minőség szempontjából nagyon fontos a raktározás. Sötét helyiségekben „pihen“ másfél évig a nemes ital. Ez alatt tói legnagyobb örömére, s nemegyszer a híres francia pezsgő elől vitte el a pálmát. A szered! pezsgőgyárba nagyon sok megrendelés érkezik külföldről is. S hogy győzik a hazai piac ellátását, s eleget tudnak tenni az exportnak is, a magas fokú gépesítésnek köszönhető. Persze, a recept a régi! — Milyen jó a gyár alkalmazottainak, ha megszomjaznak, csak kinyitnak egy üveggel, és kész — elmélkedtem magam-A másfél évig raktárqn „pihent" pezsgőt ügyes asssonykezek készítik elé ez el szállításra. az idő alatt az üvegeket háromszor felrázzák: először 3 hónap múlva, másodszor 10 hónap eltelte után, harmadszor pedig mikor letelik a másfél év. A raktározás ideje alatt a palackok tartalma teljesen kitisztul, s most már jöhet a dugócsere. A fogyasztók közül bizonyára kevesen tudják, hogy a pezsgődugót tulajdonképpen hasáb alakú, hibátlan, jó minőségű parafából készítik. S hogy a palackot valóban légmentesen zárják le, mindkét végét fél centiméteres parafin-gyűrűvel látják el. A dugócsere előtt egyébként a palackokban 6 — 7 atmoszféra nyomás van, s a csere oly gyorsan és ügyesen történik, hogy alig 1—2 atmoszféra nyomás szabadul ki. s közben még arra is jut idő, hogy újabb likőrt és konyakot adagoljanak az üvegekbe. HUBERT VOLT AZ ELSŐ A pezsgő a napóleoni háborúk alatt terjedt el Európában. Nálunk még az Osztrák —Magyar Monarchia idején kezdték el gyártását, mégpedig Hubert J. E. vállalkozó jóvoltából. Az első pezsgőgyár Pozsonyban létesült. S a Hubert féle pezsgő csakhamar igen jó névre tett szert, a felsőbb tízezer kedvelt itala lett. Hubert szállította a pezsgőt a császári udvarnak is. Sőt, a Hubert-pezsgő 1842-ben a budapesti borkiállításon aranyérmet nyert, s ezzel úgyszólván világhírnevet vívott ki cégnek. Egészen 1953-ig Pozsonyban gyártották. Ekkor költözött át az üzem Szeredre. De a bor hírnevén azóta sem esett csorba. 1953-tól nem kevesebb, mint 25 aranyérmet nyert különböző kiállításokon, gyárban, amikor vagy két méter magasból az egyik polcról teli üveg esett éppen a lábam elé. A széttört üvegdarabkákat száz felé röpítette az üveget szétvető nyomás. Egy szilánk megsértette a bokámat. — Szerencse, hogy csak ennyire sérült meg, — jegyezte meg kalauzolom — Sokan csúnya sérüléseket szenvednek, ha a nyomás folytán egy-egy üveg felrobban. De ha az illetőnek csak egy csepp alkoholt találnak a vérében, akkor saját költségén betegeskedhet. . . Szerencsém volt, hogy ennyivel megúsztam. Ugyanis ha nagyobb baj történik, betegeskedhettem volna én is önköltségen . . . mert mindjárt megérkezésemkor megkóstoltam a gyár készítményét. Amikor beléptem az asszonyok azzal fogadtak: melyikből kérek? — Az édesből — Azt nem ajánljuk — oktattak ki. — Aperitlvnek a száraz jó, a félédes süteményhez való . . . MITŐL ÉDES AZ ÉDES? Acs Ferenc válaszol: — Attól, hogy mennyi a likőrben a cukor. A száraz pezsgőben egyáltalán nincs likőr, abba csak konyakot adunk. Miután megismerkedtem a gyártási folyamattal, szerettem volna még egyet mást megtudni a pezsgőzés „lélektanáról“ is . . De erre nézve nem adott felvilágosítási senki. Azt mondták, mindenki tanulmányozza saját magán . . Nos, próbáljuk meg: Egészségünkre! KONVICSKÁNÉ K. ELVIRA
