Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-15 / 45. szám
о с g «о Ф а кф пГш Egyesült Államok új elnöke: Richard Nixon Ez a házikó repülő csészealjra emlékeztet. Valójában egy finn építi z fantáziája alapján készült nj^H lóház. A világ két legnagyobb, fodrászművésze, Ik Grecht és F. W ttnci legújabb frizurr Msfaitmenyei. A napokban Varsó utcáin új csehszlovák ataáSl szók láthatók. ЛН leg csak próbaként^ de ha megnyerik a lengyel szakemberek tetszését, több darabot vásárolnak belőle. J0 KIS GYŰLÉS VOLT! Hogy milyen különböző értelmet kaphat egy jelző, azt az elmélet meggyőzően bizonyíthatja. Én szemléltetően Pólyányban tapasztaltam, amikor részt vettem az új nőszövetség alakuló gyűlésén. Még el sem kezdődött, már azt mondták: — No, ez aztán jó kis gyűlés leszl Ugyanis Török Lászlóné, a nőbizottság elnöke, különben a helyi áruház vezetője, hangszórón meghívta a falu asszonyait az este hat órakor tartandó gyűlésre, de — a nőszövetség eddigi vezetőségi tagjainak géppel írott meghívót is küldött. A hír — különösen az asszonyok között — gyorsan terjed. Persze, már délután mindenki arról beszélt. Micsoda kivételezés, tessék-lássék hlvogatás ez? Vajon miért így intézi Ibolyka (ahogyan Töröknét mindenki hívja) kinek az érdeke, hogy egyik asszony ott legyen, a másik ne? Mert végül is arra a véleményre jutottak, hogy biztosan azért volt kétféle meghívás, hogy csak a „választottak“ vehessék komolyan, ők legyenek ott. Így aztán a „finom kis gyűlés lesz, jó kis gyűlés leszl“ véleménnyel néztek az este elébe — de csak messziről, mert hiába lett hat óra, Móriczné hiába fűtötte be melegre a tágas kultúrotthont, a széksorok üresen ásítoztak, csupán a kályha körül ültünk tízen-tizenketten. — Talán hétre eljönnek a fejőnők — reménykedett Törökné. De hiába, hétre sem jöttek. — Mi van a kétféle meghívás mögött? — Nem volt, aki legépeljen annyi meghívót, de a szokáshoz híven a nöbizottságnak elküldettem, mint máskor. Gondoltam, a most jelentkezett több mint negyven új tag eljön a hangszórós hívásra is. De nem jöttek. Sem a fejőnők, sem a többiek.-— Miért nem jöttek? A nőbizottség tagjai egymásra néztek, mint akik értik egymást, de csak azt mondták: — Nem tudjuk. Fáradtak. Egész héten kukoricát törtek. Nem szeretnek az emberek gyűlésezni... Közben megérkezett Matyi János, a szövetkezet elnöke, Kovács Zoltán a HNB titkára és Világi Zoltán, a HNB elnöke. Vajon ők kaptak meghívót vagy szívükön viselnek mindent a faluban, s a hangszóró szava elég volt, hogy eljöjjenek? Nem volt időm megkérdezni, mert Törökké szólalt meg: — Hát akkor tartsuk meg a Szlovákiai Nőszövetség pólyányi helyi szervezetének alakuló gyűlését — és sóhajtott egyet. Furcsán néztünk egymásra ... mert most is csak azok ültek itt, akik évek óta mindig, mióta csak nőszervezet van a faluban. Török Ibolya elnöki tisztsége is szinte hagyományos funkció. Minden kis eredmény elérése is személyes utánajárására, többletmunkájába kerül. Neki éppúgy, mint Juhász Lajosnénak, aki pedagógusi feladatai elvégzése után a társadalmi munkák adminisztrációs kimutatásait készíti hosszú évek óta. S míg szervezési kérdésekről folyik a szó, sorra veszem őket, akik itt ülnek. Leczoné, Mihokányicsné, Kiss Gyuláné, Kopaszné, Gerenyi Margit, Bodzásné... Társadalmi munkáért az elismerés a fizetés, az emberek bizalma a köszönet. A pólyányiak annyira bíznak a nőszövetség eddigi vezetőiben, hogy most is rájuk hagyják a választást, tervezést — vagy annyira nem bíznak, hogy az új nőszövetségtől sem várnak semmit? A terveket, elképzeléseket vitatják a jelenlevők, hogy mit tud adni az új nőszövetség. Mert az eddigi szervezetek csak kapni akartak a nők társadalmi munkája által, a különféle brigádmunkák, akciók megszervezésével. Ha a Szlovákiai Nőszövetség segít munkalehetőséget keresni, s részben biztosítani az asszonyoknak, ha megoldja a tizenöt éves lányok elhelyezésének, továbbtanulásának kérdését, megteremti a szakmai továbbképzést, ha felöleli a nők érdektevékenységét, elősegíti a kisipari-kézműves üzemek létesítését, bedolgozással működő lehetősége két nyújt — akkor van mit várni tőle, érdemes a tagjává válni. — Jó lenne, ha a nöszövétség ezt valóban megtenné, ha munkalehetőséget biztosítana az asszonyoknak, mert lassan egyáltalán nem lesz munka számukra a szövetkezetben — szólalt fel Matyi János, a szövetkezet elnöke. Nos, az ő felszólalása volt az, ami elindította a felvetett problémák lavináját. Az asszonyoknak eszébe juttatott minden bajt-gondot, ami a falu életét nehezíti. Megmondjuk? — Néztek össze. Mondjuk. De csak finoman
