Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-11 / 40. szám
HF ф lig öt éve, tizenhárom éves ko- L Щ rabon érte el első országos Д ,;,л csúcsát a 400 méteres gyors- ИИ1 úszásban. Azóta Oíga Kozicovó felnőtt, megerősödött, néhány hónap múlva érettségizik a ligetfalusi középiskolában. 1963 óta rengeteget fejlődött, egyre másra javította — több számban — az országos csúcsokat, és idén az Európa-csúcstartók listájára is feliratkozott. Édasapja kedveltette meg vele a vizet, ő volt az első edzője. Később Vlasta Wawrová vette pártfogásába és az ő keze alatt érett be, vált európai és egyúttal világszínvonalú versenyzővé. Az egyetlen csehszlovák úszó, akit érdemesnek tartottak az olimpiára küldeni. Egy nappal elutazása előtt sikerült nagy nehezen Olgát lencsevégre kapni, s közben elbeszélgettünk a múltról, és természetesen a jövőről is. — Ne haragudjanak — szabadkozott — de teljesen meg vagyok zavarodva. Tegnapelőtt érkeztünk vissza bulgáriai edzőtáborozásunkról. Nagyon jól sikerült, csak a hazai augusztusi események erősen hatottak rám. Senki sem tudott bennünket a történtekről pontosan tájékoztatni, így jó néhány napon át állandó izgalmak között éltünk, edzőmmel Wawrovával együtt. Fizikoilag nagyon jó erőben vagyok, s bár formám jelen pillanatban erősen visszaesett, bízom abban: a versenyekig rendelkezésemre álló négy hét elegendő lesz ahhoz, hogy csúcsformába lendüljek. Ezt edzőjének véleménye is alátámasztotta. Wawráné kijelentette: Olga formája törvényszerűen jutott hullámvölgybe, ami rendjén is van, mert így a versenyekig még visszanyerheti régi formáját. — Az elmúlt három nap alatt alig aludtam valamit. Alighogy megérkeztünk Bulgáriából, másnap már Prágába kellett repülnünk ruhapróbára. Most már csak egy napom van a csomagolásra, közben fényképezőgépet, filmeket kell beszereznem, mert a szenvedélyes fényképészek közé tartozom. Az Iskolából a tankönyveket is el kell hoznom, hiszen hat hétig leszek távol és szabad időmben tanulnom kell. Bizony, nem könnyű egy élsportoló élete, — szögeztük le magunkban. Az utazással járó élmények azonban kárpótolják a sok fáradozást. Kozicová tudja, mi vár rá Mexicóban, hiszen nemrégen 14 napot töltött Santa Clarában, az ismert amerikai „úszó paradicsomban", ahol alkalma volt személyesen meggyőződni a világ legjobbjainak munkájáról. — Eddig az volt a szilárd meggyőződésem, hogy nálam többet senki sem edz a világon. Naponta kétszer másfél órát töltök a vízben. 6—8000 métert úsztam edzésben. Amerikában azonban meglepetten észleltem, hogy ők mennyivel intenzívebben, kiadósabban edzenek. Télen 8000, nyáron 10 000 métert úsznak egy-egy nap. A tapasztalatokból kiindulva Bulgáriában már én is fokoztam az edzésanyagot, és Mexicóban a versenyekig« hátra levő 4 hét alatt amerikai mintára akarom végezni edzéseimet. Remélem, ennek hatása meglátszik majd a teljesítményemen, Olga tehát jól ismeri ellenfeleinek nagy részét, amerikaiakat, európaiakat egyaránt. Az utóbbiak közül a francia Mandonaud, a jugoszláv Segrt és a magyar Túroczy lesz a legveszélyesebb. Segrt a pozsonyi Jugoszlávia elleni versenyen 2:10,4 perces új Európa-csúcs-A HULLÁMVÖLGYBŐL csal győzte le Kozicovát, akin azonban akkor az amerikai portya okozta fáradtság jelei voltak észlelhetők. Ugyan mit vár önmagától az olimpián? — A 100 és 200 méteres gyorsúszásban rajtolok. Almom: bejutni a legjobb nyolc közé, azaz a döntőbe. Reális számítások szerint ez sikerülhet, s ha igen, nagyon boldog leszek. A 200 méteres távon várok jobb eredményt magomtól. Persze, ez nemcsak tőlem, hanem ellenfeleimtől is függ. Nem hiszem, hogy bárki is azért megy az olimpiára, hogy ott gyengén szerepeljen. Mindenki győzni akar. Hogy sikerül-e? Az saját és ellenfeleink pillanatnyi formájától és egyéb körülmények közrejátszásától függ. Most már rövid időn belül elválik, ki mennyire tudott megfelelően felkészülni a nagyszabású eseményre. Mexikó azonban nem jelent végállomást Olga számára. Még csak 18 éves, a jövőben javíthat eredményein. De hogyan? — Az olimpia után itthon is teljesen áttérek az amerikai edzésmódszerekre. Meg le^sz rá a lehetőségem. Azért járok Ligetfaiun iskolába, mert közelben van a Matador uszodája, és így kisebb problémát jelent a napi kétszeri edzés. Már télen megkezdem felkészülésemet az 1970-es Európa-bajnokságra. Közben természetesen az érettségire kell készülnöm. Tavasszal valószínűleg egy-két hónapot „lazítok" az edzéseken, mert jövőre legfontosabb cél az érettségi, majd utána a felvételi vizsga a Testnevelési Főiskolára. Most négy héten át természetesen nem gondolok egyébre, mint a megfelelő olimpiai szereplésre, s ennek érdekében minden tőlem telhetőt megteszek. Bízom abban, hogy nem vallók szégyent Kollár József ВЕШ
