Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-11 / 40. szám
BIZALOM 0~K(xZ(XMc „Amaryll, Léva" jeligére A (eltűnő szőrszálak sok nőnek keserítik meg az életét. A fokozott szőrnövekedés leggyakrabban a pubertásban és a klimax idején jelentkezik, de vannak egyes kivételek, ahogy az On esetében is. A szőrszálak növekedését legtöbbnyire a petefészek, pajzsmirigy vagy a mellékvese rossz működése okozza, de lehet öröklött hajlam is. Ha a nőorvosi és a belgyógyászati vizsgálatok eredménye negatív, lehet hogy ön is családi örökségként jutott ehhez a kellemetlen szépséghibához. A rendellenes szőrszálak végleges eltávolításának egyetlen módja napjainkban a dithermiával vagy rövidhullámú géppel történő epilálás, vagyis a szálankénti elektromos kiirtás, ami tartós eredményhez vezet. Ehhez az eljáráshoz azonban igen sok türelemre van szükség. A végtagokat borító sötét szőrszálakat hidrogénhiperoxidba mártott, fapálcára csavart vattával húzza néhányszor végig, hogy elszintelenedjenek. Utána hideg vízzel mossa le és enyhén krémezze be a szőkítés helyét. Ez a módszer nem erősíti, hanem töri a szálakat és a világos pihék kevésbé feltűnőek. „Szemem világa" jeligére Idősebb korban a szem véredényei gyengülnek és már a legkisebb megerőltetéstől is, mint például a tompa ütés vagy erős köhögés, megpattanhatnak. A szemfehérje véraláfutásos lesz. A kötőhártya legfelső rétege alatt vér árad szét. Habár a szeme csúnya, ne nyugtalankodjék. Nem kell félnie attól, hogy ez már öregkori betegség előjele. Felkeresheti a szemészorvost, aki esetleg más kivizsgálást javasol, de szemét nem fenyegeti veszély. A véraláfutás rövid időn — két-három héten belül eltűnik, felszívódik. „Búbánat" — jeligére Kedves kislányt Ha őszinte tanácsot vár tőlünk, csak azt mondhatjuk, a házasságot ne hamarkodja el. Nem lényeges az, hogy barátnői már mind férjhez mentek. Huszonegy éves korban még nem kell attól tartania, hogy „vénkisasszony“ marad. Egy házasságot nem lehet arra építeni, hogy a fiú csinos, Imád táncolni és „jópofa", ha emellett felelőtlen, nem fejezte be a tanulmányait, semmilyen szakmája sincs és két esztendő alatt már az ötödik munkahelyen dolgozik, mert „nem bírja, ha dirigálnak neki“. Adjon neki határidőt ígérgetései beváltására, de ha nem változik meg, legyen erős és szakítson vele. Bőségesen van ideje olyan élettársat találni, akivel tartósan boldog lehet. ®re9szenek-e a f — m °9ak ? Nemcsak a fogakon, hanem az egész szájüregben korán mutatkoznak már az öregség jelel. Ezért se bánkódjék, mindenen lehet segltenil A változások lényegében az Ínyben mennek végbe, melynek csontképződménye — az állkapocs — ritkulni kezd, zsugorodik, úgyhogy az állkapocs már kisebb, mint fiatalkorban volt. Ennek következménye, hogy az áll közeledik az orrhoz. Egészen öreg férfiakon és nőkön figyelhető meg legjobban ez a változás. Állkapcsuk annyira lapos, hogy csukott szájnál az orr csaknem az állig ér. Elengedhetetlen tünete ez az öregségnek? Távolról sem ilyen mértékben. Aki fogait még öreg korában is rendszeresen ápolja, elkerülheti ezt a végletet. Aki félévenként rendszeresen jár fogorvoshoz, és minél tovább megőrzi saját fogait, annak állcsontja sem süllyed le ennyire. Ha azonban, bármilyen oknál fogva, elveszti a fogait, ne várjon csodára, hanem azonnal készíttessen fogpótlást. Teljesen lapos íny nehezen tartja a protézist, de ha időben megcsináltatja, a fogíny is jó állapotban marad. Szép, új fogsorral sokkal fiatalabbnak fogja érezni magát és mindenekelőtt megőrzi a fogaknak a táplálkozás, vagyis az egészség szempontjából oly fontos tevékenységét. Harmincéves kortól kezdve a tükörben figyeljük meg fogaink állapotát. Ügyeljünk az alsó metszőfogakra. Kezd a gyökerük látszani. Kiállnak a fogak az ajak irányában? Fehéredik a foghús? A fogak körül zacskók képződnek? A fogak érintkezésénél gyulladt és fáj az íny? Ezek a foglnysorvadás kellemetlen előjelei. Nem mindegyiket tudjuk elkerülni, de megakadályozhatjuk ezt a folyamatot, amely gyulladást, foglazulást és a megmaradt fogak egyenlőtlen igénybevételét okozza. Fogadják meg eddigi tanácsaimat, s akkor fogaik nem fogják megkeseríteni életüket öregkorukban sem. nem kell magával. Valamit meg kell nekem mondania. Buck Valentine az unokaöccse? Mitchell kezéből kiesett a kulcs: — Doktor úr, hogy . .. — Az előbb a halingi női börtönben voltam. Ott hallottam, hogy a testvérének vplt egy fia, s az iratok között megtaláltam a fényképét. A hasonlóság rögtön a szemembe ötlött — a haj, a száj, a szemek, Buck-Cora fia. Azért alkalmazta itt, bár nincs szüksége partőrre. Azért törődik vele, azért talált ki számára hamis alibit Maggie halálával kapcsolatban. Buck a maga unokaöccse. XXVII. Mitchell levegő után kapkodott — Na igen ... Buck Cora fia. Még egész kicsi volt, amikor az apja meghalt, s Cora börtönbe került. Nem akartam, hogy megtudják, kik voltak a szülei, s örökbe fogadtam, ö maga sem tudja, kitől származik. — De néhány nappal ezelőtt mégis megtudta, hogy kik voltak a szülei? — No igen ... — Véletlenül hallottam tegnapi beszélgetésüket Buckkal. Buck azt mondta: — Máshol kell őt eltemettetni. Az anyjára gondolt, ugye? Nem akarja, hogy a börtön temetőjében nyugodjon, így van? — Igen. Veszekedtünk, mert én nem tudom Coráról vallott nézeteimet megváltoztatni. De Buck szentimentális hangulatban volt. Éppen akkor tudta meg, hogy Cora az anyja és . .. — Érthető. — Nem is akartam többet tudni. — Hol van most Buck? — Valahol a házban. Segít a mentési munkálatokban. Rögtön Buck keresésére indultam. A vihar egyre erősödött. Nehezen jutottam a verandára, ahol Buck azzal volt elfoglalva, hogy megszegezze a kerítés régi deszkáit, nehogy a vihar elsodorja. A hullámverés egyre jobban közeledett. A hullámok a ház oldalát nyaldosták. Buck egyre közelebb húzódott az ajtóhoz. Egyszerre csak kintről hatalmas zaj hallatszott, összeroppant a veranda —, mormogta Buck. XXVIII. — Csak az előbb jöttem vissza a halingi börtönből, — mondtam. Buck dühös arcot vágott: — Úgy? — Most már tudom, hogy maga Cora Mitchell fia. De ne csináljon gondokat magának. Nem kötöm senkinek az orrára. Csak segítsen nekem. Ez nagyon fontos a gyilkosságok miatt. — A gyilkosságok! — hebegte Buck. Hogyhogy... — Mikor múltkor miss Heywoodot a maga szobájában találtam, akkor közölte éppen, hogy Cora Mitchell a maga anyja volt. Ügy van? Buck bólintott. — Azt is elmesélte magának, hogy hol ismerkedett meg az anyjával? Hogy a börtönben közös cellában laktak? — A börtönben? Nem, csak azt mondta, hogy bprátnője volt az anyámnak. — No igen. Aztán rábeszélte, hogy a régi temetőben ássanak ki egy sírhantot. Buck végigsimította vizes haját. — Magamon kívül voltam. Természetesen, mindent tudtam Cora Mitchellről. Ha valaki itt él, hall erről a históriáról. Aztán megtudtam, hogy Cora Mitchell az anyám volt. Bolondnak tart talán, de valahogy örültem is ennek. Mégis csak jobb ismerni az anyánk nevét — még akkor is, ha Cora Michelinek hívják. Aztán arról is beszélt miss Heywood, hogy Mitchell hallani sem akart anyám tisztességes eltemettetéséről. Végül még azt is mondta, hogy halála előtt anyámnak volt egy utolsó kívánsáqa. Amint tudja, Cora mindenekfelett szerette az apját, Utolsó óhaja az volt, hogy a régi temetőből vigyék át holttestét egy biztosabb helyre. Miss Heywood véleménye szerint Mitchell az egyetlen ember, aki Gilchristen és az egészségügyi hatóságokon keresztül ezt el is tudná érni. De Mitchell nem akart beleegyezni. Én magam ezt csak úgy intézhetném el, ha bebizonyítanám, hogy Cora fia vagyok, de ez viszont hosszú időbe telne. Ezért jobb volna, ha ... Vele együtt kiásni a koporsót, és titokban más helyen eltemetni? — fejeztem be. Buck elvörösödött. — Igen, úgy meg voltam zavarodva, hogy beleegyeztem. Ki akartam a koporsót ásni, s a tengertől távolabb elhelyezni mindaddig, amíg Mitchellt sikerül meggyőznőm, hogy vitesse át az új temetőbe. — Bűntudatosan nevetett: — Heywood kisasszony azt mondta nekem, hogy maga tudja, hol fekszik az a sír. Azért igyekeztem ezt magából kiszedni. Azon az éjszakán kisurrantunk. Talán látott bennünket? Ásni kezdtem, de aztán jött valaki és megzavart. Úgyis egy más sírra találtunk, Fanshawe apjáéra, ha nem tévedek. Miss Heywood tehát kihasználta Buck jóhiszeműségét. Egyre jobban láttam az összefüggéseket. Éppen, amikor felálltam, hogy otthagyjam Buckót, a felső emeletről robaj hallatszott. Rögtön rá Benjamin Usher támolygott le a lépcsőn, Fanshawe követte feltűrt ingujjal és nedves hajjal. Marion Fanshawe is letipegett a lépcsőn. A szobalány hozzám lépett és így szólt: — Doktor úr, bocsánatot kérek, egy sürgöny érkezett a címére .,. Aztán elkezdett forogni körülöttem a világ. A sürgönyben ez állt: „Nagy gondban vagyok. A gyerekek nem érkeztek meg a vonattal. Mi történt? Azonnal sürgönyválaszt kérek. Mabei néni." Virgil Fanshawe hangját hallottam. Rossz hírek, doktor úr? Megpróbáltam visszanyerni egyensúlyomat. Fanshawet éppen úgy érintette a dolog, mint engem. — A gyerekek nem érkeztek meg a vonattal, — magyaráztam. Fanshawe elsápadt. — Mit jelentsen ezf Marion visszafordult az ablaktól. Kifürkészhetetlenül nézett rám. — Én nem tudom... — dadogtam. — Semmi többet nem tudok, csak azt, hogy nem érkeztek meg. Útközben valaminek történnie kellett. Nyugtalanságomnak Barnes őrmester vetett véget, aki fényes esőköpenyben lépett be. Lerázta magáról a vizet, s hangosan lélegzett. — Azt hiszem, hogy már én is olyan babonás vagyok, mint a falubeli vénasszonyok. Meg tudnék esküdni, hogy a templomban hangokat hallottam. (folytatjuk)
