Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968 - ősz / A Nő kézikönyve

Stefan Garczynski adja elő az alábbi kis történetet. A beszélgetés művészete c. könyvében:

Nő: Utálom a férjemet. Mindenre képes lennék azért, hogy szenvedni lássam.

Orvos: Akkor asszonyom az tanácsolom; árassza el bókok tömkelegével. Amikor azután azt érzi, hogy Ont nagyon szereti, és nem tud On nélkül élni, nyújtsa be a válókeresetet.

Néhány héttel később, amikor az orvos véletlenül találkozik pánciensével:

Nő: Nagyon hálás vagyok Önnek, doktor úr! Orvos: Meghallgatta a tanácsomat?

Nő: Igen.

Orvos: Nos, akkor most már itt az ideje, hogy elváljon.

Nő: Ó, dehogy. Szó sincs róla. Beleszerettem a férjembe!

Ez a derűs anekdota nagyon jól szemlélteti azt az alapvető lélektani törvényszerűséget, hogy valójában mindenki igényt tart az elismerésre, a jó szóra, a barátságra és a szimpátiára, és ha ezt megkapja, akkor ugyanazzal viszonozza.

Ha úrrá tudnánk lenni fásult fáradtságunkon, unott közönyünkön, és egy szép naptól kezdve mosolyognánk környezetünkre, minden bizonnyal egészen rendkívüli dolgokat élnénk át. Szeretnénk

az embereket és az egész világot__ Az ilyen

szeretet pedig nagyon fiatalít.

A mosoly a legolcsóbb és leghatékonyabb kozmetikai eszköz. Ha volaki ebben kételkednék, úgy kérem, álljon egy pillanatra a tükör elé a szokásos, fásult, unott arckifejezéssel, és próbálja megállapítani, igy hány évesnek néz ki. Azután mosolyogjon a tükörbe, kérem. És tegye meg az összehasonlítást!

Vannak nők, akik szándékosan visszatartják a mosolyt, úgy vélekedve, hogy a mosoly ráncossá tesz. Ez a legteljesebb tévedés. A mosolygás nem okoz ráncokat, de mellesleg nem is a ráncok ártanak leginkább szépségünknek és fiatalságunknak. Legtöbbet árt az unott, csüggedt arckifejezés, aminek következménye az, hogy a ráncok lelógnak az arcon. Éppen a mosoly akadályozza és gátolja meg ezt.

Dale Carnegie amerikai iró »Hogyan tehetünk boldoggá másokat és hogyan lehetünk boldogok saját magunk?” című könyvében a mosolyt úgy említi, mint a barátok szerzésének leghatékonyabb eszközét. És kinek ne lenne szüksége barátokra? fme a könyv néhány mondata:

»A mosoly nem kerül egy fillérbe sem, de sokat lehet vele elérni. Gazdagítja azt, akire mosolyognak, anélkül, hogy szegényebb lenne az, aki a mosolyt adja.”

»A mosoly mindössze egyetlen pillanat, de nemegyszer örökre nyomot hagy.”

»Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne mosoly nélkül, és senki sem olyan szegény, hogy mosolyát ne adhatná ajándékba másoknak.”

»A mosoly boldogságot hoz a családba, felüdülés az elfáradtaknak, fény az elfásult és unott embereknek, a legjobb ellenméreg, amit a természet adni képes a boldogtalanságra.”

Mit tehetnénk még ehhez? Próbáljunk meg mosolyogni, egész hangulatunk egy csapásra meg fog változni. A harag elpárolog, az elégedetlenség feloldódik, minden más lesz, könnyebb és kellemesebb.

9