Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-26 / 4. szám

I.

A budapesti TV képernyőjén ismerkedtünk meg vele. Csinos fiatal leány, huszonnégy éves és a Csehszlovák Légitársaság alkalmazottja. Mária Konecnára tavaly decemberben, pontosabban 1967 december 11-én rámosolygott a szerencse. Részt vett a Budapesten megrendezett Légikisasszonyok Nemzetközi Versenyén és első lett.

Elvégezte a közgazdasági középiskolát és amikoi nem vették fel a főiskolára, a Csehszlovák Tudományos Akadémia alkalmazottja lett. De egyszerre csak, mint sok fiatal lány, ő is nagy messzeségek után vágyódott, vonzották a felhők és a csillagok. Jelentkezett a felvételi vizsgára és felvették. Ma már egy éve repül a hazai vonalakon, külföldre csak a nyári szezonban.

De mondjunk valamit a versenyről is, mely Maruska számára oly kedvezően és szerencsésen végződött. A LOT, Interflug, Tabso, CSA, MALÉV, KIM, Sabena, Swissair, Lufthansa, AUA és Air France légitársaságok csak egy versenyzőt küldhették a vetélkedésre. A versenyt két részre osztották és angol nyelven zajlott le. Első részébe a tanulás tartozott. Három héttel a verseny előtt a légikisasszonyok megkapták a tananyagot. Meg kellett tanulniuk Budapest és a Balaton környékének érdekességeit, tehát mindent, amit egy szakképzett, külföldieket kísérőnek tudnia kell.

A vetélkedés első napján az összes jelentkező körútra indult. Maruska volt az utolsó vizsgázó. Habár a zsűri nagyon meg volt elégedve feleleteivel, mégis az osztrák légitársaság képviselője lett az első.

Második részének színhelye a Feri-hegyi repülőtér volt, no meg egy utasszállító repülőgép. És itt dőlt el végérvényesen Maruska győzelme.

— Csak úgy ontották a kérdéseket, — meséli a szerencse kegyeltje. Például meg kellett neveznünk a világ legnagyobb repülőtereit. Egy kis nehézséget okozott nekem Dél-Amerika. Továbbá operarészleteket hallgattunk és el kellett találnunk a szerzőt, az államot és a fővárost. Aztán játszottunk. A zsűri elnöke kérdezett, igennel vagy nemmel adta tudtunkra a helyes feleletet. Háromból kettőt sikerült megfejtenem, mégpedig Nobel-t és Curie asszonyt. Aztán a repülőgép fedélzetén legtöbbet használt szót kellett minél több nyelven kifejezni. Nyolc nyelven tudtam. A vizsgafeltételek közé tartozott az is, hogy egy útitáskában levő tárgyakról meg kellett állapítani, melyik ország termékei. Idegesen nyitottam fel a táskát, melyben egy tehénkolompot, egy agyag tányért evőkészlettel és csokoládét találtam. Gondolkodás nélkül rávágtam Svájcot és eltaláltam.

— No és még egy nagyon humoros feladattal kellett megbirkóznom. A repülőgépben egy utas ilyen cédulával várt: „El van törve a karom, kérem nyújtson segítséget!" A kézi gyógyszertár nálam volt, de az utasítások magyarul voltak Írva. Végem van, gondoltam magamban, magyarul egy kukkot sem tudok. Mit tehettem mást, minthogy azt csináltam, amit jónak láttam. Nagy meglepetésemre a zsűri elégedett volt, de azt hiszem „sérültem", beavatkozásom után rögtön első segélyre szorult.

— Az eredmény már közismert, első lettem és nagyon boldog vagyok. Jutalomképpen egy hétig Budapesten és egy hétig a Balatonon nyaralhatok. Azt hiszem, tavasszal megyek majd édesanyámmal, mert a szezon végén nem mehetek. A dijak kiosztása után a Mikroszkóp Színház vendége voltam, ott önmagomról és a versenyről beszéltem és válaszoltam a konferanszié és a közönség kérdéseire. Minden csodálatos volt. Sosem felejtem el Budapestet, a versenyt és szívélyes vendéglátóimat.

Sok emberei ismerkedik meg repülései közben? Kik a legrokonszenvesebb utasok?

— A válasz látszólag egyszerűnek tűnik. De az emberek sokfélék. A jó viselkedés nem a nemzetiségtől függ. Nekünk mindenkinhez kedvesnek kell lennünk. A kellemetlen helyzetek azok, melyek ar utasok körül történnek. Például tavaly Sandy Shaw-val repültem. Az volt az utasítás, elsőnek kell kiszállnia о gépből, mert várják az újságírók. Rengeteg bajom volt ezzel a látszólag egyszerű feladattal és csak akkor lélegeztem fel, amikor egyedül maradtam a repülőgép lépcsőjén.

Nos, az utolsó kérdés, áruljon el valamit magánéletéről!

Az én magánéletem? Semmi különös. Személyi adataim: 168 centiméter magas vagyok, 63 kilós és a szemem szürkéskék. Együtt lakom szüleimmel és semmire sincs időm. Ha véletlenül akad egy kis szabad időm, akkor olvasok. Hivatásom nagyon igényes. De ennek ellenére nagyon szeretem és azt gondolom, mindenkinek szeretnie kellene hivatását, mert ez a nyugalom, elégedettség legfontosabb feltétele.

Irta és fényképezte: Tóth S.