Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-23 / 34. szám
HARANGOZÓ TERÉZ Füst - je ö- reg- lány, nem é - get, Sose fájjon a fejed! • hang-zik Mért jön - né - nek hu-hog-nak, nyá - ron szúnyog -FmtyD/ sér - tél van az Cm Per - sze egy-szer ha-zá - i - lyen be-széd - nek. FmtyD Saj - nos van még Fúj - hat - ják az töz - tünk Meg-csip-ked-nek, Cm Fm<VD/ jak - tunk so- ká О7 ta. ba? Cm / Cm boszor - kány, e-gé - szét, ta, van ám! nem égi mel - lett Ne hidd el, za- var nő mit Meg-szólt egy - két Ez csak kor - moz, Gyorsan nak. Cm jed, Cm Ad-dig ve - led Cm A - mig itt van ka - rom - ban! Cm Cm íso Medium tempo _£m. ró - lam me-sél nek, Cm Cm F7 Cm su-sog-nak. Egy Es Egy - sze - rú nak! Cm Meg-csip- ked-nek su-sognat( Cm/B7/ délyt... Végül Fóbry Edit énektanárnő vállalta, hogy tonitja, s máig is hozzá jár hangképzésre. Ez a tanárnő fantáziát és tehetséget látott a kis fekete lányban, s azt tanácsolta: próbáljon meg felvételizni a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában. Felvették! Itt sajátította el a zenei alapokat. S következett 1965, az elmúlt „Ki mit tud?" éve. Teri egymás után „vette az akadályokat", s a képernyőre került. — Az első fordulóban kiestem, de a közönségtől annyi szavazatot kaptam, hogy visszakerültem a versenybe, s vé-Es Pletykál - kod- nak hu-, hog- nak. Fm gül Kovács Kati és a Balikó-testvérek után a harmadik lettem. Kaptam egy mosógépet, egy nagy mackót és egy aranyos teddy-kutyát A „Ki mit tud?“ után ismét jelentkezett a rádió tánczenei stúdiójában. — Magát már ismerjükl — mondták, s próbaéneklés nélkül felvették. Első számának ez volt a címe: „Túl az első nagy szerelmen". S 1967 februárjában érkezett el élete első nagy sikere: „Minden ember boldog akar lenni Flety-kál- kod - nak, Fmtyp Jók len-né-nek Es fim. sím (De) Jók len - né - nek nyá- ron szúnyog -Azóta kabalám lett a „minden" Fm így az Egy TmCODA И na - gyón az na - gyón az szó. Amelyik szám szövegében ez benne van, az sikert hoz nekem. Lássuk csak .. . „Minden ember boldog akar lenni . ..“, „Mindenki rosszra gondol ...", „Minden nap, mikor eljön az este . . .", s most, legutóbb a „Mindenkinek van egy álma . . ." Ezzel az utóbbi dallal teljesült az én egyik álmom is: az aranylemez! Teri sikersorozata ezzel csak elkezdődött. A táncdalfesztivál első és második elődöntőjén az általa előadott két számot: „Még hazakisér" és „Sose fájjon a fejed" címűt pontozta legmagasabbra a zsűri. S nemrég került nyilvánosságra az gisz is, hogy a „Qualiton-párbajban", amelyet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat évente értékel, Harangozó Teri győzött: az ő hanglemezeiből adták el 1967. július 1-től 1968. június 30-ig a legtöbbet he - lyed így az- sze - rű ma - ra- dók, ha Es nem ne-héz. gyón nem ne - héz. A- med-dig csak ki - mond-tam, Fmtyp Fe- le cu- kor. PinttyD Re - le G7 cu - kor, fe - le Cm gészT-ka - rom - ban, Cm Cm ki -ntond-tam Cm- jón méz; D.C nICoda inéz Az utolsó hónapban előztem meg Aradszky Lacit, a tavalyi győztest. Ej annyit jelent, hogy én képviselem majd Cannes-ban, a MIDEM fesztiválján Magyarországot! Nagyon boldog vagyok . Mindenkinek van egy álma . .. Terinek már több álma valóra vált! SOMOS AGNES (Jelinek György felvételei] Minek nevezzelek moly". A középkori germán nyelvekben még „küzdelmet", „férfias helytállást" is jelentett. A magyar nyelv a Dezső, Gergő mintájára „ő“ betűt ragasztott hozzá, hogy „komolyan" magyarosan hangozzék. Loránd — sokáig azt hitték, hogy a latin Laurentius (Lőrinc) egyik változata, a nyelvészek azonban bebizonyították, hogy a lehető legromantikusabb hős — a középkori Roland lovag ógermán nevének „magyarosítása". A név az ógermán „hruod" (dicsőség) és a mai németben is megfelelő „Land" (ország) szavak egybekapcsolása. Tehát Nagy Károly híres-neves vitéze nemcsak hősi tetteivel, de nevével is bizonyította, hogy dicsőségére vált országának. Gusztáv — ez is ógermán név, az angolszász „guth" és az ónémet „gund" egyaránt harcot jelent. Mi valószínűleg Svédországból — ahol nagyon elterjedt — importáltuk ezt a „harcias" nevet. Rudolf — germán eredetű név, eredeti jelentése „dicső farkos". Vilmos — eredetileg Willehelm, ami az ógermán „hősi sisak* és „védelmező* szavak összetétele. Lajos — ugyancsak az ógermánoknál található az eredetije Lutharik formában. Jelentése: híres harcos. Antal — az ókorban csak úgy hemzsegtek az Antalok elődei, az Antoniusok. Nem egy hírnévre is szert tett, mint költő filozófus, vagy államférfi, sőt, egyikük még a világszép Kleopátra fejét is elcsavarta. A név hamar elterjedt nálunk is Antal formában. Ámde mindmáig titok a nyelvészek előtt, hogy e névből miként lett ige — andalog, és jelző — andalító, sőt a régi magyar nyelvben az „antal" (kisbetűvel) féleszűt is jelentett, s hogy a sokat fecsegőre miért mondták, hogy „antalog", azt sem tudjuk. Piroska — egyesek a latin Prisca magyar fordításának tartottak, de a régi bizánci évkönyvek megemlékeznek arról, hogy Könyves Kálmán unokahúgát, mielőtt bizánci császárnő lett, Piroskának hívták, s Mátyás király kedvelt olasz történetírója, Bonfini mester is megemlékezik egy Piroska nevű leányzóról. Béla — erről a névről nyilván mindenki tudja, hogy légi szláv név, tulajdonképpen „Biel"-nek hangzott. Zoltán — sokan tősgyökeres magyar névnek tartják, pedig a török hódoltság idején „kapták fel" őseink: a török „szultán" főnevet magyarosították. (Hogy miért? — örök titok marad ...) Ákos — török eredetű jövevénynév, eredetileg Akkus volt, ami „fehér sólymot" jelentett. Emese — ősi magyar női név. Almos anyját hívták így. Mai „emse" szavunkkal rokon, a szó töve „eme", a mai finnugor nyelvekben is megtalálható, általában anyát jelent. Egyébként az ősi magyar tulajdon- illetve keresztnevek egészen a XIV. század végéig használatosak voltak. Főleg testi (ritkábban lelki) tulajdonságokat ábrázoló jelzőkből alkották őket. Ilyenek voltak például a női nevek, a Zepte, ami szépet fejez ki, a C s e p к e, ami aprócskát, az örümes, ami vidámat, az E d I e I m e s, ami körülbelül édes-kedvest, a C s a I к a, ami csalafintát, huncutot jelentett, továbbá a Gyöngy — ez a bóknév rendkívül kedvelt volt a nemesség körében, és a Munyuroka, ami a finnugor nyelvekben egy magvas gyümölcsnek о neve. A korai magyar középkor egyik nagyon szép és nagyon tragikus neve az Ajdua vagy Édua Édua IV. László árpódházi király gyönyörű kun kedvesének a neve volt, jelentése „holdfény". Ami a régi magyar férfineveket illeti, itt jóval előbb hódítottak a latinból átvett, magyarosra alakított nevek, de csak a nemesi családokban. A jobbágyoknak jók voltak a régi, finnugor, török vagy szláv eredetű nevek is, amelyek szintén testi tulajdonságokra utaltok, például a Csuda (rendkívüli, furcsa), a Küsüdi (kicsi), Hitvánd, Dege (sebes, sebhelyes), Tumpa (észbeli fogyatékosság), Bese, Tepremez (kun eredetű nevek, erőszakot jelentenek). A régiek — ki tudja miért — sokkal változatosabban becézték a neveket, mint a ma embere. íme, néhány példa: Anna — Anics, Ancsuk; Magdolna — Magdalina, Magics, Magitha; Ilona — Háncs llonth; Zsuzsanna — Suska; Katalin — Katies, Katvas; és így tovább. Minek nevezzelek? Tessék választani! LANG ÉVA 5
