Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-08-16 / 33. szám
Illendőség a MUNKAHELYEN A munkahelyen is, akárcsak a társadalmi érintkezésben, érvényesek a helyes viselkedés illemszabályai. Ha valaki azt hiszi, hogy a munkahelyen ezek nélkül is boldogul, az alaposan csalódik. Az általános érvényű illemszabályokon kívül a feljebbvalókkal és a munkatársakkal való kapcsolatban még más körülményeket is figyelembe kell vennünk. Ezekről az alábbiakban lesz szó. Kezdjük mindjárt a felvételi kérvénnyel, mert könnyen megtörténhet, hogy éppen ez lesz további sikerük kulcsa. Nem egy esetben ez a „kulcs“ már az első percben eltörött, mert a szövegbe nyelvtani hiba csúszott, vagy zsírfolt került a kérvényre. Természetesen a megfogalmazáson, a tartalmon is sok múlik. A felvételi folyamodványt sohase írjuk privát levélpapírra, hanem tiszta, fehér irodai ívpapírt használjunk. Alaposan megfontoljuk, mit akarunk írni, jó, ha előbb piszkozatot készítünk. Ha már a bemutatkozásra kerül sor, ne feledjük el, milyen sok függ az első, személyes benyomástól. Igyekezzünk elkerülni mindent, ami ezt ronthatná. Aki elkési a megbeszélt időpontot, máris elkövette az első hibát. Gondosan öltözködjünk föl. Farmernadrág, gyűrött ruha, piszkos cipő, rikító nyakkendő általában rossz benyomást kelt. A férfiaknak jó öltönyben, szolid nyakkendővel illik megjelenni. A nők jól teszik, ha a legújabb divatú feltűnő kalapjukat otthon hagyják, s lehetőleg legszolidabb ruhájukat részesítik előnyben. A főnökök többsége szívesen veszi, ha az új munkatársnő megjelenése kellemes és rokonszenves, de azért mégis inkább a tudást és munkakedvet becsülik. És ha nem, akkor oda el se menjünk. A bizonyítványok és egyéb szükséges okmányok legyenek kéznél, hogyha kérik, azonnal átnyújthassuk, ne kelljen végigkotorászni az összes zsebünket, vagy hoszszadalmasan kihalászni táskánk mélyéről. A főnök szobájába előzetes kopogtatás után nyitunk be, vagy ha együtt érkezünk vele, őt engedjük előre. Az üdvözléskor megvárjuk, amíg először a feljebbvaló nyújt kezet. Ha névről nem ismer, bemutatkozunk. Nem mindenki találja el az alkalmas pillanatot a távozásra. A fiatalabbnak többnyire a feljebbvaló adja tudtára, hogy befejezte a beszélgetést, vagy szóban, vagy föláll, ilyenkor a látogatónak is azonnal föl kell állnia és elbúcsúznia. Az idősebbek megelőzhetik ezt a jeladást azzal, hogy megjegyzik: tovább már nem tartóztatom önt... A főnök magatartásából aztán könnyen következtethetünk, hogy folytatni kívánja-e a beszélgetést, vagy részéről is befejezettnek tekinti. Munkába lépéskor a főnök vagy egyik idősebb alkalmazott bemutatja az „új embert“ a kollektívának. Ha azonban a továbbiak során olyan valakivel találkozunk, akit nem ismerünk, magunk is bemutatkozhatunk. Az új munkahelyen semmi esetre sem keltünk jó benyomást, ha volt főnökünket, munkatársainkat leszidjuk a sárga földig. Sőt, az új kollektívában akkor sem szerzünk magunknak több barátot, ha összehasonlítgatjuk az előző és a mostani munkahelyünket. Ha az új környezetben meg akarjuk magunkat szerettetni, legyünk szerények. Ne hencegjünk „magasabb“ ismeretségeinkkel, kapcsolatainkkal, de személyes sikereinkkel sem. Néhány szót a nőkről. Ott, ahol a női alkalmazott egyenrangú kollégaként dolgozik egy-egy fontos probléma megoldásán, ahol a nő a férfiakkal együtt áll a műtőasztal vagy az esztergapad mellett, a munkája egyenértékű a férfi munkájával — ott a munkatársak nyíltan tárgyalják meg egymás között a legkülönfélébb emberi témákat. Hogy a hangnem ne lépje át az illendőség határait, ez csaknem mindig a nőktől függ. Nem ritkaság az sem, hogy a főnöki székben asszony ül. A vezető beosztásban lévő nőnek nagyon kell vigyáznia magatartására, viselkedésére. A túlzott elegancia és az agyonkozmetikázott arc alááshatja tekintélyét. Beosztottjai nagyon hálásak A Zöld liba vagy a Fehér éjszakák, azaz a mézes lányok és a The Buttons feltűnése, eltűnése és - - -lesznek, ha munkájában, irányításában következetesen ragaszkodik a tárgyilagossághoz. Az a jó főnök, akiről példát vehetnek az alkalmazottak. Mert hogy is követelhetne pontosságot, rendet és fegyelmet, ha maga ellenkezőképpen járna el? A tekintélyt leginkább munkával és szolid fellépéssel lehet kivívni. A jó főnök, ha tart is egy bizonyos távolságot, nem veszíti el emberi kapcsolatát beosztottjaival, s nem idegenek számára azoknak egyéni problémái sem. Hogy viselkedjünk, ha a vezető munkatárs bejön a szobánkba? Elsősorban helylyel kínáljuk, de ne ültessük a sarokba, míg a többiek kényelmes fotelekben terpeszkednek. Ha minden alkalmas hely foglalt, fölajánljuk a mienket. A főnök részéről viszont nem illendő, ha felhívás nélkül foglal helyet, vagy ha égő cigarettával lép be alkalmazottai szobájába. Még sok mindent lehetne ezzel a témával kapcsolatban elmondani, hiszen minden munkahely különböző. Más, ha az üzemben dolgoznak, megint más, ha a postán, kórházban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben stb. De dolgozzunk bármilyen munkahelyen is, életünk jelentős részét ott töltjük. S miért ne tegyük kellemessé ezt az időt udvarias és tapintatos viselkedésünkkel?! ÁRNYÉKÁBAN Előre kijelentem, hogy nem akarom a sajtócenzúra megszüntetését kihasználni, és ponyvaregénnyel szórakoztatni kedves olvasóinkat. Az alábbi sorok — majd meglátják, — halálosan komolyak, ha nem is komorak. A címet sem én találtam ki, hanem Frantisek M., 19 éves, alig 1 méter 60 centi magas, vékony, szőke fiatalember. Foglalkozása: nincsen. Jelenleg a brotislavai börtön vizsgálati foglya. Egy hétig tartó tárgyalása folyamán sikerült vele közelebbi ismeretségbe kerülnöm. Az év elején Frantisek biztosan nem állt volna szóba velem, akinek semminemű összeköttetése sincs a művészvilággal. Inkább Budapesttel levelezett, a METRO artista közvetítő intézettel: "...társulatunknak 100 kültagja van, akiknek kora nem haladja meg a 22 évet, színházstúdióval és prózai színpaddal rendelkezik... ahol külföldi és hazai szerzők darabjait mutatjuk be, egyszóval színházi A második, legfontosabb színpadunk, az első kabaré-revü Szlovákiában, a ZÖLD LIBA ... Az egyetlen csehszlovákiai női big beat zenekar, a Honey Girls is hozzánk tartozik. Nagy sikerrel léptek fel Nyugat-Németországban, Lengyelországban, s a The Buttonsokkal együtt egy úgynevezett Big Show-t mutatnak be. Nagyon örülnénk, ha elfogadnák ajánlatunkat, miután az a célunk, hogy a csehszlovák zenekarok kellemessé tegyék a külföldiek szabad idejét is." Hogy válaszoltak-e pesti barátaink az ajánlatra, nem tudom, nem is lényeges ebben az esetben, de tény az, hogy Frantisek M. alapjában véve nem hazudott. Tényleg rendelkezett stúdióval, zölc) libával, mézes lányokkal, ifjak színpadával és még sok más egyébbel. Majdnem egy fél évig. Felléptek Bratislavóban, Prágában, Szencen, s Szlovákia több városában. Az Októberi Forradalom 50 éves évfordulója alkalmából iskolákban, kultúrházakban, klubokban, összesen 45-ször előadták Dosztojevszkij „Fehér éjszakáit". A big beat fiúk és lányok Prágában zenéltek, és egy pozsonyi ház kapuja alatt ott lógott a fiatalok színpadának táblája. Franci barátunk, aki „ ... már kicsi kora óta foglalkozott művészi munkával, már mint fiatal gyerek színdarabokat rendezett, írt, különféle szerepekben lépett fel, különösen mesealakokat személyesített meg nagy sikerrel ..." — írja magáról abban a programban, amelyben „meghirdette" első színdarabja bemutatását, a „Fehér éjszakákat". ■< V V Hát valami igazat csak írt, valóban fellépett két évvel ezelőtt, de csak mint vádlott. A vidéki posta kis alkalmazottja meghamisítja betétkönyvét, és míg el nem kapják, nyugodtan szedegeti ki a százasokat.. . Hathónapi börtönbüntetésének letöltése után Bratislavába költözik, ahol megalapítja „az ország legnagyobb színházkonszernjét". Természetesen, maszek módra ... Bár a „társulat" első fellépése a brotislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Házának színpadán egyúttal első bukásukat is jelentette, nem gátolta meg további tevékenységében a „rendkívüli tehetséggel" megáldott írót, rendezőt, színészt stb. Műkedvelő színészcsoportot toboroz, zenekarokat állít össze, vendégjátékokat köt le, felszereli „vállalatát" bútorral, szőnyegekkel, porcelánnal, ruhatárral, recepciókat rendez, csak taxival utaztatja társulatát fellépéseikre, és fényes karriert, rendkívüli jövedelmet ígér nekik. Csak egyetlen feltételt támaszt: hagyják ott biztos állásukat. .. Fizetni nem fizet, a tagok megrendelő levéllel laknak a szállodákban, hitelben étkeznek, vásárolnak hangszereket, ruhákat és kosztümöket. Készpénzt két hónapig még távolról sem látnak. Ha valamelyikük kirobban, az igazgató egy-egy magnetofont ad nekik, adják el, amíg .. . Amíg nem kezdenek gyülekezni a számlák. A taxivállalat, a bútorüzlet, szállodák, bőitek, a posta, ahol hitelbe vett bélyegeket, egymás után jelentkeznek, a pénzüket akarják vissza. 12 Az igazgató ner^csmcu gondokat magának. Tovább szívja amerikai cigarettáit, és állítólag új revüjén, a „Rio nem vagy egyedül" címűn dolgozik. Neki nincsenek gondjai, hiszen vendégszereplésekért öt hónap alatt több mint 47 000 koronát hajtott be. „Társulata" megunja a várakozást, közbelép a hatóság, és az „Ifjú Színpad", azaz a „Zöld Liba" kabaré irodájában megállapítja, hogy az igazgató úr 47 — negyvenhét! — vállalat felelős vezetője... Legalábbis ennyi pecsétet találnak hitelbe vett íróasztalában. Az első pecsétet a főiskolások klubjában tulajdonította el, a többit már gyerekjáték volt az első révén megrendelni . . . Százhúszezer koronával károsította meg „alkalmazottait", az üzleteket, szállodákat, 17 264 koronát eltaxizott. . . — Ennek a kölyöknek hiányzik egy kereke — mondja valaki a tárgyaláson. Tévedett. Az orvosszakértők véleménye szerint semmi baja, csak abnormálison vágyott művészi sikerekre, amelyekhez sem tehetsége, sem pedig az előfeltételek nem voltak meg. Több mint 200 tanút idézett be a múlt hétre a Városi Bíróság. Sekan éppen szabadságon voltak, így tehát a tárgyalást legalábbis szeptemberig el kellett halasztani. Frantisek M., a „Fehér éjszakák" főszereplője, álmatlan éjszakáin most leveleket fogalmaz: „Kedves kollégáim! A művészetek iránt érzett szeretetem a rács mögé juttatott. . .“ Majd közli, hogy milyen tervei voltak, s a végén egy kis kölcsönért fordul „kollégáihoz". Csak 120 ezer koronára volna pillanatnyilag szüksége, amely összegről nyugtát ír majd természetesen alá — és három hónapon belül visszafizeti . . . • A levél címzettjei a Szlovák Nemzeti Tanács (nemlétező) Kulturális- és Oktatásügyi Megbízotti Hivatalának alkalmazottai (EAS)
