Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-02 / 31. szám

Ex évben ünnepeljük Csehtslovékia megalakulásá­nak 90. évfordulóját. Ebbál ax átkelőmből rövid clkk­­soroxatban (alldáxttnk — vlssxaemlákaxáskánt — küx­­tárxaságunk megalakulásával kapcsolatos néhány tontoxabb examányt: a Csehsxlovák Köxtársaság meg­alakulásának aláxmányalt, a burxsoá köxtársaság ha­talmi politikájának erölesxltásalt, a csehsslováklal munkásmoxgalom fajládéaát stb. Három kárdást tntáxönk kedves olvaaölnkbox a fen­ti támakörbál. Ha figyelemmel kisárik lapunk cikkeit, akkor nem leex neháx válaext adni a feladott kérdé­­sekra. A válaxxokat kérjük a kérdések megjelenésétől elá­mított В napon belül a kvixsxelvénnyel együtt sxer­­koxxtöságünk elmére (Bratislava, Oktébrové nám. 12.) beküldeni. A helyes válaxxokat beküldő olvasóink kösül heten ként öten értékes könyvjutalomban réssesülnek. Aki pedig mind а 1B kérdésre helyesen válasxol, bekerül a döntábe. Esek kösött 3 üdülést utalványt, 2000 ko­rona értékű tárgyjutalmat, 100 db. ssás korona értékű tárgyjutalmat és SO könyvet sorsolunk ki. A GAZDASÁGI VÁLSÁG A burzsoázia, a munkásosztály felett aratott győ­zelem után megkezdte gazdasági és politikai hatal­mának megszilárdítását. A Csehszlovák Köztársa­ság 1920. évi Alkotmánya biztosította ugyan az alapvető polgári jogokat, azonban a valóságban ’a burzsoázia ezekét alaposan megnyirbálta. Az or­szágban az Ipari vállalkozók, nagybirtokosok és bankárok uralkodtak, akik döntő mádon befolyá­solták a kormányt és az államapparátust. Amikor az első világháborút követően kitört a tő­kés világot alapjaiban megrengető gazdasági vál­ság, hazánkban a helyzet rendkívül kiéleződött és 1922—1923 téli hónapjaiban robbanással fenyege­tett. A cseh tőkések a válságot úgy vélték áthidal­hatni, hogy az ipart a cseh országrészben összpon­tosították, és fokozott mértékben uzsorázták ki az egész országban a munkásságot és a parasztságot. Mivel a szlovákiai ipar nem volt eléggé hasznot hajtó, a termelést leállították, a gépeket Csehor­szágba szállították vagy külföldön áruba bocsátot­ták. így kezdődött az első köztársaság legsúlyosabb gazdaságpolitikai tragédiája: Szlovákia Iparának felszámolása. A munkásság Igyekezett megakadályozni a gyá­rak leszerelését és munkát, valamint jobb közellá­tást követelt. A tőkések érdekelt védelmező kor­mány fegyverrel válaszolt a munkások követelései­re. A csendőrterror egyik drámai esemé­nyére került sor 1921 februárjában Korompán, ahol a nép a jobb közellátásért, a munka- és szociális viszonyok megjavításáért tüntetett. A csendőrök be­avatkozása felháborította az ország minden dolgo­zóját. A Korompán agyonlőtt négy munkás kiömlő vére Is azt bizonyította, hogy a burzsoázia eltökélt szándéka: a legkíméletlenebb eszközökkel is elné­mítani a munkásság jogos követeléseit. Az ipar likvldóclója 1921—1929-ben mintegy 300 .szlovákiai, elsősorban vas-, textil és faipari válla­latot érintett. Ezzel még kirívóbb lett a cseh or­szágrész és Szlovákia gazdasági színvonala között fennálló aránytalanság. A gazdasági válság a mezőgazdaságban is érez­tette hatását. A munkanélküliség és az alacsony bérek miatt a munkásság képtelen volt elegendő mennyiségű mezőgazdasági terméket vásárolni, és így következett be a túltermelés. Már ebben az idő­szakban láthatóvá váltak a helytelen és megoldat­lan földreform következményei. A kis- és középpa­rasztok nem tudtak megélni a törpegazdaságokból, képtelenek voltak'fizetni az adókat és az illetékeket, eladósodtak, majd az agrár- és fináncburzsoázia áldozatává váltak. 4) Ml türtént Rima­szombatban IBIS. má­jus 12-én ? 9) Mikor kasdádütt a forradalmi proletariá­tus általános tlltakozá sztrájkja? B) KI volt Csehszlová­kia elsá elnüke? Az ápifetfalusl PoTana szövődéjében reng a leve­gő. A zh ka toló vetélők zaja a napsugaraktól át­fűtött 'téttő felöl áramló forró levegővel és a gé­pek olaijos szagú motor-hőjével vegyül. Mindez egyenletes levegő-remegéssé változik a nagy csar­nokban, ahol százkét síövőnő dolgozik. A hőmé­rő harmincöt fokot, a hangerősség mérő 82 de­­clbellt inutat. A zaj egy repülőgép-motor búgá­­sával felér. Ez a régi szövődé — Százéves roska­dozó épület, 50—60 éves gépekkel és fiatal nők­kel. Az új szövődé llyefflcor nyáron még rosz­­szabb: itt 88 declbellre fokozódik a zaj, a nagy, modern ablakokon áramlik a rekkenö hőség. Csak szemre szebb az új szövődé... Fél méterre nem hallja az ember a hangját, ha ordít is... Nyolc őrán át, nap mint nap... A negyedik gépnél bal­oldalt egy lenge, tarka köpenyben dolgozó szőke nő. Mosolyog. Nem tudom min, talán valami vi­dám dolog Jutott az eszébe. De mosolyog. Hihetet­len. A látvány annyira valótlannak tűnik, mint egy jelenés. Nem hiszek a csodákban, tovább me­gyek. Talán képzelődöm a nagy hőségtől és zaj­tól. Agyam nem fog, ingemet veríték tapasztja testemhez, fülem zúg, a levegő remegése a tü­dőbe hatol... Hogyan bírják ki ezt? Az üzemi orvos statisztikája válaszol: az utóbbi két hónap­ban csak négy asszony kérte és kapta meg áthe­lyezését ismétlődő, zajtól eredő fejfájások miatt. Amint látom, a zajt, hőséget ki lehet bírni. (Hogy hogyan, azt máig sem tudom, de láttam, lehet). Az embert a legsúlyosabb helyzetekben is gyakran a cél, az előtte lebegő délibáb tartja lá­bon és nem engedi, hogy megadja magát. Milyen célok, vágyak tartják ebben a hőség- és zajkat­lanban a nőket? Milyen karrierre számíthatnak? Létezett az üzemben esti mesteriskola. Végzett hallgatói ma az Irodákban dolgoznak, összeha­sonlíthatatlanul jobb környezetben. Mesternő a szövődében nincsen, csupán a csévézőben Llsková Elena — hétszáz koronát keres. Autóbuszon és vonaton jár be naponta 17 kilométer távolságról. 18 éves, bírja. Ml lesz, vagy lehet belőle? Az üze­mi mesteriskola már megszűnt, marad ezen a munkahelyén. S később? Talán férjhez megy, s akkor kimarad a munkából. Jolán céljai? Nagy­jából ugyanazok, mint Elenáé. Márta már férjhez ment, csak akkor marad ki, ha majd gyereket várnak. Később talán visszajön. „Tanulni, kép­zettséget és ezzel jobb munkakörnyezetet szerez­ni. munkábaállás előtt kellett volna. Most már késő. Aki itt marad, mindvégig szövőnő marad.“ A géptől „fölfelé“ csak az ellenőrzéshez juthat az ember. Ez a szövődéi karrier teteje. Nem sok. 88 declbell, 35 fok, kilátástalanság. 40 fillér zaj­­pótlék óránként, 75 korona havonta. Ez sem sok. A gyárudvaron egy torony áll — transzformá­tor-állomás, vagy tűzoltó szertár — tetején egy gólyacsalád. A lányok tréfálkozásának gyakori témája. Állítólag rá lehet fogni a gólyára, ha „bal­eset“ éri a lányt... Ez, persze, magánügy. Köz­üggyé az üzemi balesetek válnak. A múlt hónap­ban 15 munkabaleset volt. Sok. Az előbbiekhez hozzátehetjük még a veszélyes munka jelzőt. Te­hát: zaj, hőség — nagy, érvényesülés, fizetés — aránylag kevés. S ráadásul balesetek veszélye. Alena Klimová a szárítóban párás szövetet egyenget a forgódobon. Itt lélekzetfojtó a párás hőség. Egy évvel ezelőtt fejezte be a tanoncis­kolát, azóta itt dolgozik. Tanítónő akart lenni — az nehéznek tűnt neki. Majd odahaza, Zlatnóban az üveggyár vonzotta. De nénije itt dolgozott a textllgyárban, utána jött 6 is. Többféle gépen tud dolgozni, most azonban igénytelen munkát végez. Meddig akar ennél a munkánál maradni? Férjhez megy? Válasz helyett mosolyog. A férjhezmenést nem szabad elszólni, azért késik a válasz. Tehát mégis. 22—23 éves koréban itthagyja az üzemet — nyilvánvaló. Nyilvánvaló ez a többi leánynál is. Huszonhárom és negyven év közötti nőt alig találunk az üzemben — legalábbis nem ezeken a nehéz munkahelyeken. A negyven éven felüliek a visszatérők, azok, akiknek már felnőttek a gyér* mekeik. Családalapító korban kevés nő van itt. Átmeneti gyár ez? Talán ezért blrhatö ki a felette súlyos munkakörnyezet? Az asszonyok az apátfalusi textllgyárban érde­kes szociológiai tételt bizonyítanak: a munkásnök napjainkban átmeneti munkahelynek tekintik a gyárat a családi bevételek kiegészítése cél­jából. A legtöbb nőt foglalkoztatő textiliparban a munkakörnyezet olyan elhanyagolt, a gépi be­rendezés oly régi és elavult, hogy itt életcélról, önreallzálásról, egyéni vágyak és ambíciók kitel­jesüléséről nem lehet beszélni. A textllgyárak többsége ezért a nők és a termelés kárára^átme­neti munkahellyé változott. Míg a tőkés világban nem volt ritkaság a textllgyárakban 20, 30, sőt, több évet dolgozó nő, manapság az átlag 5—6 év. A gyár és az itteni munkából eredő bevétel pilla­natnyi, vagy rövidlejáratú, tehát átmeneti szük­séget elégít ki. Az életnívó, a munka jellege irán­ti követelmények megnövekedtek, s olyan elavult, nehéz körülményeket nyújtó üzemek, mint a textiliparban vannak, nem kínálnak boldogulást, végső célt senkinek. Legalábbis a nőknek nem. Ezért a textilgyár arra szolgál, hogy munkahe­lyet adjon az iskola befejezésétől a férjhezmené­­sig, esetleg gyermek-szülésig, s azután később, idősebb korban a családi bevételek kiegészítésé­re. A fiatalok kapcsolatát a gyárhoz a családala­pítás lehetősége lazítja, az idősebbekét pedig az, hogy nem függnek kizárólag a gyári munkától, hanem ez a munka Itt csak amolyan kiegészítés a jövedelemhez, akkor hagyja abba az ember, Nem minden asssonynak mindegy Kürtün sem, hogy nem müküdik a nássüvetség — mond­ja Polln Zoltánná képviselő a HNB dolgosúja. Csipkeró Kit éve kezdett szunnyadóim, majd végképp álomba merült a kürti nészövet­­ség munkája. Talán egy mesebeli herceg­re várnak, aki felébreszti éket, vagy Kür­tön minden a legnagyobb rendben megy, nincs szükségük az asszonyoknak a nő­szövetségre, amely képviseli érdekeiket, sem a falunak, a HNB-nek az asszonyok munkájára? — Nem minden asszonynak mindegy Kürtön sem, hogy a nészövetség épp most nem dolgozik, amikor a nék előtt újabb lehetőség nyílt a szervezetbe való tömö­rülésre, egy olyan szervezet megalakításá­ra amely bátran száll síkra a nők jogaiért, egyenjogúságáért — mondja Polin Zol­tánná képviselő. Sajnos egyenlőre nem te­hetünk semmit, elmaradtak a választások, a régi vezetőség maradt a nőszövetség­­tan, ez pedig megválasztása éta nem dolgozik. S miért nem? — Úgy beszéltek rá az elnöki tisztség elvállalására — mondja Csákányi Erna el­­nöknő. — Hiába szabódtam, hogy bízza­nak meg vele mást, hiszen tudtam, hogy nem bírom csinálni, mert az otthoni kö­rülményeim nem engedik. Építkezünk, én vagyok az anyagbeszerző, mivel férjem egész héten nincs itthon. Két kislányom nevelése is elég sok munkát ad. Ha este gyűlésre kellene mennem, nem tudnám kire hagyni őket. Vártam, hogy majd le­váltanak. Nagyon restellem, hogy semmi eredményt sem tudunk felmutatni. A hatvanas ivek elején volt tekinté­lye a ndblxottságoknak a fainban. СаВЦа Julianna as akkori funkoloná­­riusok egyike.

Next

/
Thumbnails
Contents