Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-26 / 4. szám
Н ri R о м ország - arckép Ma még a főiskolai végzettséggel rendelkező nőnek sem könnyű vezető beosztásba kerülnie, s azt jál betöltenie. A „második műszak”, a család és a gyermekek gondja annyi idejét elveszi, hogy okkai kételkedik; győzne-e mindent, ha vezető állást kellene betöltenie. Ehhez még a bizonytalanságnak az az érzése is hozzájárul, hogy talán nenr is lesz képes minden feladatot teljesíteni, azt, hogy „kettő helyett” dolgozzon, hogy a férfiak szemében is tekintélyre tegyen szert. Sok tehetséges és rátermett nő ezért utasítja vissza a vezető helyet, a funkciót, mert úgy érzi, nem bírna mindent jól, tökéletesen elvégezni I így van ez nemcsak nálunk, hanem sok más országban is, ahol a nők egyenjogúságát már a gyakorlatban igyekeznek megvalósítani. Mégis — sok olyan asszonyt ismerünk már a különböző földrészeken, akik kitűnő bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy a felelős feladatkör betöltésében bátran versenyezhetnek a férfiakkal. Az alábbiakban közölt három arckép azt bizonyítja, hogy minden káros hagyományt, szokást le lehet győzni, ha a nőknek elég bátorságuk — és tudásuk van, hogy emberi jogokért harcoló korunkban helyt álljanak. SZUDÁN Fatime A. Ibrahim a Szudán Alkotmánygyűlés első női küldötte. Az első országa történelmében. Beválasztása a Parlamentbe forradalmi tett volt. És egyáltalán nem volt egyszerű. A jobboldali páftok küldöttei csaknem összedöntötték a Parlamentet tiltakozásukkal. „Hallatlan, hogy egy asszony — egy alacsonyabbrendű teremtmény — állami intézmény ügyeibe szólhasson bele." így méltatlankodtak, s ősi hagyományokra, vallási előírásokra hivatkoztak.; Érezték, hogy Fatimével az új idők forraddlmi szelleme érkezett a parlamentbe, s hogy ez a lépés eldöntötte további útjukat, amelyről már lehetetlen visszafordulni. Fatime először megdöbbent, amikor megtudta, hogy az egyik haladó párt őt Jelölte. Az akadályokra gondolt, amelyeket le kell győznie csak azért, mert nő. De már sok tapasztalatot szerzett a politikai munkában, s ez jó előkészítő volt további tevékenységéhez. Megalapítója, s egyben elnöknője a Szudán! Nők Szövetségének, amely együttműködik a NDNSZ-el. Munkatársa a Sawt El Maraa (A nő hangja) folyóiratnak. Megértette, hogy bejutása a parlamentbe úttörő szerep, s egyúttal a szudáni nők győzelme. S tudta, hogy így sokkal több lehetősége lesz a nők követelményeit keresztülvinnie. A funkciót tehát elvállalta, s felelősségteljesen, jól teljesíti. Még ellenségeit is meggyőzte, hogy nő létére is helyt áll, s lekicsinylésük tiszteletté változott. „Tanulási lehetőséget minden nőnek” ez volt az első jelszó, amit Fatime célként maga elé tűzött. Azért harcol, hogy minden nő iskolába járhasson. Szudánban még nagyon kevés az iskola, s ezért a felvételkor a fiúkat részesítik előnyben. Az eredmény: a nők nagyfokú írástudatlansága, amely egyaránt kihat családi és társadalmi életükre. Fatime energikusan követelte a parlamentben, hogy tárgyalják meg annak a törvénynek az eltörlését, amely a férfiaknak lehetővé teszi, hogy embertelen bánásmódjuk miatt őket elhagyni akaró feleségüket rendőri segítséggel visszatartsák, maradásra kényszerítsék. Ezt a kegyetlen törvényt sokszor kihasználják a férfiak, s az asszonyok nem egy esetben inkább a halált választják, mint a kegyetlen bánásmódot. Eddig még nem sikerült keresztülvinnie követelését. Mert az asszonyokat még vallási előítéletek, régi szokások tartják leigázva, ezek akadályozzák azt is, hogy munkát vállaljanak. Ezek szerint az asszonyoknak a konyhában a helye, a gyermekek mellett, s a falvakon a mezőn, ahol a munka nehezét a nők végzik. Szokás szerint a férfi nem segít semmiben, inkább még nehezíti a felesége helyzetét, vendégeket hív, akikről a háziasszonynak kell gondoskodnia, élelemmel, s minden kényelemmel ellátnia, s tartóztatnia, hogy minél tovább maradjanak. Ennek a szokásnak a következménye, hogy a dolgozó aszszonyok sokat hiányoznak a munkából, mert otthon vendégekről kell gondoskodniuk. Ezzel természetesen egyetlen munkaadó sem érthet egyet, s inkább kevésbé rátermett férfit alkalmaz, mint ügyes nőt, aki azonban sokat hiányzik. „Sok-sok régi szokást, hagyományt kell még legyőznünk" mondja Fatime, „de legfontosabb, hogy megszüntessük az írástudatlanságot A tudatlanság minden rossz okozójo.” Fatime A. Ibrahim harminchárom éves, ez azt jelenti, hogy az élet nagyobbik fele még előtte van. S ezt orra akarja felhasználni, hogy mint maga mondta: „Népemet, hazámat s főleg az asszonyokat, akik a legkizsákmányoltabbak, legmegalázottabbak — felemeljem," KUBA A diplomáciai szolgálat az egész világon még a férfiak kiváltságos munkaköre. A diplomatanőket egyik kezünkön is megszámolhatnánk. A Szovjetunió volt az első állam, amely ezzel о felelősségteljes munkával nőt bízott meg, N. Kolontajt, aki nemcsak kiváló diplomáciai képességeiről, tudásáról, — szépségéről is híres volt. Kevés ország követte a Szovjetunió példáját diplomatanők kinevezésében. E kevesek közé tartozik Kuba, amelyet 1965 decemberétől Londonban nődiplomata — Álba Grinan képvisel. Még ezt az asszonyt is kétkedéssel fogadták, vajon megbirkózik-e feladataival, pedig a párizsi Sorbonnon szerzett egyetemi végzettséget S ö maga Is félt, sikerül-e neki. Csak azért, mert nő.... Pedig nem volt kezdő. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsában dolgozott, sok neves embert ismert, tudta, milyenek a képességeik, tulajdonságaik — s legközelebbi barátaival, hozzátartozóival mérlegelte — végül pedig elfogadta a felkínált diplomáciai megbízatást. Es nem vallott szégyent a többi diplomata között. Méltóan képviseli hazáját, s a kubai nőket. Erről így nyilatkozik: „Ügy gondolom, fontos, hogy több lehetőséget adjunk a nőknek, hogy bebizonyíthassák, igényes feladatokat is meg tudnak oldani. Először el kell őket helyezni felelős állásokba, hogy véleményt mondhassunk, alkalmasak-e betöltésükre, vagy sem. Az viszont természetes, hogy ilyen magas funkciót csak olyan nőkre szabad bízni, akik tapasztalatokban, műveltségben egyenlő szinten állnak a férfiakkal. Nem elég csak a jószándék, tudásra, szervezőképességre, logikus gondolkodásra, emberismeretre, humorérzékre is szükség van. Még mindig sok férfi van, aki nem nézi jó szemmel a nőket, mint egyenrangú munkatársakat, hátha még nő a főnökei Ezzel a ténnyel nagyon nehezen bekül meg, inkább beleegyezne, hogy kevésbé rátermett férfi legyen a feljebbvalója. Ezeket az előítéleteket le kell győzni. Olyan feltételeket kell teremteni, hogy a nők is betömhessenek vezető tisztségeket, és ebben éppen a szocialista országoknak kell élenjárni." Mivel tölti nap/att Jacqeline Kennedy? Kérőkben nincs hiány. A kambodzsai kirándulás A lunch-öt rendszerint New York egyik előkelő szuper luxuséttermének különhelyiségében fogyasztja,. Jacqueltne Kennedy, az USA volt „első asszonya* gondosan mérlegelt a meghívottak név sorát. A Colony, vagy Laffayette étteremben rendezett lunch-ön rendszerint férfikísérettel jelenik meg, hetente csupán egyszer hölgytársaságban. A nap többi részét ruhapróbálással, anyagok vá sárlásával, divattermékben, fodrásznál tölti. Szívesen varrat, az olasz divat királynál, Valentinánál, ahol egy ruhakreáció legkevesebb 100 dollárba ke-> rül. Kounowsky mesterhez jár tornaórákra, akt óránkénti tlszteletdíját 40 dollárban állapította meg. Haját a népszerű fodrász, Kenneth tartja rendben, akinél egy fésülés 16 dollárba, egy fényezés 35 dollárba kerül. Közvetlen környezetében FÉRJHEZ többen megfigyelték, hogy ruhatárát évenként fel újítja. Estéit többnyire otthon tölti, baráti körben. Ismerősei az amerikai szellemi élet kiválóságát. Arthur Schlesinger, Richard Goodwin, John Galbraith, mindannyian a volt elnök közvetlen baráti és tanácsadói köréhez tartoztak, ma Jackie társa ságbeli életének szellemi erőforrásai. Oliver Smlthtől rajzórákat vesz, John Warnecke, tervezte a volt elnök sírkövét, André Meyer kiállításokra kíséri. Ismerősei közé tartozik Sidney Gurson, a New York Times szerkesztője, George Plimpton író, a Parts Review főszerkesztője, Glancarlo Mennotti zeneszerző és sok más közéleti személyiség. Michael Forrestalt, a volt nemzetvédelmi miniszter 40 éves ügyvédfiát és a francia-magyar szár mazású Paul Mathlast, a Parts Match New-York-t főszerkesztőjét utóbbi időben egyforma esélyesként emlegetik a kérők sorában. Mike Nichols filmszínész-rendező gyakran szók ta elkísérni Jacktet a Coney Island lunaparkjába, ahol gyermekkorában sokat szórakozott és ahol észrevétlenül tud elvegyülni a tömeg között anélkül, hogy felismernék. Jacqueltne Kennedy nem szívesen látogat nyilvános helyekre, fogadásokon sem vesz részt szívesen, mert megjelenése mindenütt túlzott érdeklődést kelt. Szívesebben tölti Ideiét otthonában, Ftfth Avenue-i, fényűzően berendezett rezidenciájában, ahol lakosztályába csak magánfelvonón lehet feljutni. (Miután a titkosszolgálat alaposan ellenőrizte a liftbe beszállók személyazonosságát.) Otthonát a XI'II. századbeit francia ízlés szerint rendezte be. Sok neves nemzetközt személyiség Iá fogatja meg ezt a hajlékot, lárt itt már Halié Szelasszté, ábesszín császár, Husszatn marokkót király, költők, művészek keresik fel a volt „First Ladyt".
