Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-14 / 24. szám
Frankfort am Mainban aa egyik diem bejárata előtt röpcédulákat osztottak szét, tiltakozásul a szilkségtörvények ellen, s felszántották a dolgozókat, hogy általános sztrájkkal harcoljanak Jogaikért. ’ ы fik í к OTTrírT*] 305 000 dollár értékű gyűrűt vett Richard Burton feleségének, Elizabeth Taylornak — mégpedig egy árverésen. Valászinűleg nem is a számukra eléggé „megszokott ára“ miatt, hanem azért, mert valamikor Alfred Krupp feleségének tulajdonát képezte. Ez a híres gyűrű tehát igazán megérdemelte, hogy az Ismert sztár kezét ékesítse hát ha még pénz is' akadt rá 1^ m 1 Címlapunkon: 'll Z. Kocúriková, j ■ 1 Urban felvétele NO. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Oktábrové nám. 12. Felelős: Szarkáné Lévay Erzsébet, főszerkeszt 5. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské Haliamé n. p., Koilce. Előfizetési díj: negyedévre 19,50 Kis, egyes szám ára 1,50 Kis. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta zajtáklvlteli szolgálata: PNS, Ostredná ezpedída Hale, Bratislava, Gottwaldovo nám. 43/VII — Intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hirlap- Irodájáná! (Budapest V., Jázsef nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési dij: egy évre 144.— Frt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni 41.272, közületi 41,044 (vagy átutalás az MNB 2. sz. folyószámlájára). Z-11‘81500 Jellegzetes falusi hál Etiópiában. Kór alakú, ablaktalan falát köböl, tetejét ágakból, fűból készítik. Éhségsztrájk Egyedülálló eset a történelemben. így röpítették világgá a hírügynökségek Aliki Papadomichelaki Prágában tanuló görög főiskoláslány 124 órás éhségsztrájkjának hírét, ami nem is annyira szenzációs, mint amennyire megható volt. Mert ez a huszonhárom éves lány az édesanyja megmentéséért harcolt a prágai görög nagykövetség előtt, hogy tiltakozzon anyja, Dionisia — a demokratikus görög nők szervezetének elnöke — bebörtönzése ellen. Most a Kísérleti Terápia Kutatóintézetében gyógyul fizikai kimerültségéből, szülei egyetlen gyermeke, Aliki. Szeme sötét és szomorú, de amikor tettének indító okáról beszél, elszánt tűz lángol benne. Éjjeliszekrényén rózsa és szekfű illatozik. Mindig újat és frisset hoznak — éppúgy, mint táviratokat, leveleket. Mert ilyen beteg még nem feküdt ebben a szobában ... Két héttel azelőtt kapta a hírt Görögországból, a rettenetes hírt, hogy édesanyját, aki már több mint egy éve a Jaros szigeti hírhedt börtönben szenvedett, s két hónapig nagyon betegen az athéni katonai kórházban feküdt, újra bebörtönözték. — Az orvosok megállapították, hogy gyógyíthatatlan beteg és visszaküldték a börtönbe. Anyám hatvanegy éves — mondja. — Apám nem segíthet rajta, illegalitásban él, mint a baloldali demokratikus görög párt, az EDA vezetőinek egyike, és mint újságíró . . . Idegösszeroppanás szélén álltam. Azt látogattam, hogyan segíthetek, hogyan figyelmeztethetem a világot anyám és a többi szerencsétlen bebörtönzött görög nő sorsára. Eddig sosem hiányzott, hogy nincs testvérem. Csak most, abban a pillanatban, amikor elhatároztam, hogy éhségsztrájkot kezdek. Ha testvéreim lennének, gondoltam, akkor többen lennénk... És egyszeriben kilencen voltunk. Négy lány, négy fiú csatlakozott hozzám. Soha életemben nem felejtem el. Odajöttek a görög nagykövetség elé és azt mondták: segítenünk kell neked, a mieinknek, az otthonmaradtaknak. Sátrakat hoztak, hálózsákokat, s az arrajáróktól aláírásokat gyűjtöttek, tiltakozásul a görögországi eseményekkel szemben, anyám bebörtönzése ellen. A Csehszlovák Nőszövetség tagjai nagyon nagy biztatást nyújtottak. Tiltakozó táviratot küldtek a görög kormányhoz, anyám esetére felhívták a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség figyelmét. A Földközi tenger szigeteit, Lerost és Jarost ördögszigeteknek is hívják. Tenger mossa, szél fésüli és szárítja partjaikat — nem él itt meg kultúrnövény, s nincs rajtuk ivóvíz sem. Valamikor katonai támaszpontok voltak itt, ma a görög politikai foglyok ezrei szenvednek és halnak meg a világtól úgyszólván légmentesen elzárt koncentrációs táboraiban. A cellák hidegek és nyirkosak, a foglyok állatok módjára vannak beléjük zsúfolva, egészségesek a betegekkel együvé, víz és étel katasztrofálisan kicsiny mennyisége mellett. Kétszázhúsz nő vár Jaros szigetén amnesztiára, vár, hogy hazatérhessen férje, gyermeke, családja körébe. Hiába várnak. Az amnesztia nem vonatkozik ezekre a szigetekre. Az athéni katonai hatalmasságok kegyetlenek és kérlelhetetlenek. Pedig tudják, hogy óráik meg vannak számlálva. Az ellenállási harc egyre erősödik, annak ellenére, hogy a görög hazafiak ezreit börtönbe vetették. És erősödik a nemzetközi szolidaritás is, a mozgalom, kiszabadításukért, a görög nép szabadságáért. Tüntetések, gyűjtések, tiltakozó levelek és táviratok — a világ közvéleménye a szabadságért harcoló görög nép mellett áll. Az antik demokrácia bölcsőjében egyre elviselhetetlenebb az élet. A nemzetközi munkaügyi hivatal megállapította, hogy napjaink Görögországa a legalacsonyabb életszínvonalú országok közé került. Állandó munkanélküliség, elmaradott ipar — nyomorgó emberek. Hellász katonai diktatúráját meg kell dönteni, mert a dicső és hősi múltú föld, amely Platónt és Szokratészt adta az emberiségnek, nem tűrheti sokáig az embertelenséget. És most, amikor gondolkodók és tudósok állapítják meg, hogy elidegenedés, érzéketlenség sújtja korunk emberét, aki bezárkózik a saját kis egyéni világába, hogy ne kelljen tudomást szereznie a nagyvilág gondjairól — egy gyomorfekélyes iskoláslány végső kimerülésig éhezett, hogy megmentse az anyját, a szabadságukért harcoló hazafiakat, a görög nőket. És Prága lakosainak százai, hazánk lakosainak ezrei fejezték ki személyesen — levélben, táviratilag, vagy néhány szál virággal — együttérzésüket és meg CSTK, TASZSZ, UP1 felvitelek becsülésüket Alikinak — küldtek táviratol Görögország kormányának, a nemzetközi fórumoknak — engedjék szabadon Aliki anyját, a görög asszonyokat. Aliki szeme fénylik. Meghatottság és bizalom ég benne. Hisz az emberi együttérzésben, segltőkészségben. Abban, hogy nagyon sok testvére van, hogy akik szabadságot, békét, boldogságot akarunk mind együvé tartozunk, R. K. Azok, okik a hazai magyar kultúra ügyét szívükön viselik, évről évre nagy várakozással tekintenek a Jókai Napok elé. Vajon mit hoz ez a nagyszabású rendezvény? Jelentkeznek-e új tehetségek a szép szó tolmácsaiéiként? Fejlődtek-e színjátszóink, irodalmi színpadaink? Május 25 és Június 2 között zajlott le Komáromban az előzetes selejtezők során kiválasztott legjobbak vetélkedője a sorrendért. Ma már mérlegelhetjük a lejátszódott eseményeket, és a szakértők véleményét összegezve elmondhatjuk, az idei Jókai Napok is jó eredményt hoztak, Az első napokban bemutatkozó vers- és prózamondók közül az előbbiek vitték el a pálmát. A prózamondás, az előző évekkel összehasonlítva, visszaesést mutatott. A zsűri véleménye szerint viszont az igényes versválasztáshoz jó előadásmód is járult. A legmagasabb művészi teljesítményt idén az irodalmi színpadok nyújtották. Ebben a műfajban a fesztivál nagydíját a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad nyerte el, Tamangó táncolj című összeállításával. Társadalmi problémát vetettek fel, a századeleji amerikai költők és Voznyeszenszkij költeményeiből véve előadásuk anyagát, amelynek témája a gépek korszakának érzéketlenné vált embere, az amerikai négerkérdés és a háború problémája. Monoszlóy Éva, a zsűri elnökének az a nézete, hogy az irodalmi színpadok hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Modern formákra törekednek és nagy igényességgel nyúlnak az irodalomhoz, A jövő színházát látja bennük. A Népművelési Intézet dolgozója, Hatvány László az idei műsor igényes dramaturgiájára hívta fel a figyelmet, Éppen ez váltott ki élénk vitát a színjátszó együttesek fesztiválján a szakértők körében, a darabválasztást illetően. A bíráló bizottság délelőttönként módszertani megbeszélést tartott a rendezőkkel, szakértőkkel az előző este bemutatott darabról. Felmerült a kérdés, helyes-e, ha a műkedvelők olyan darabhoz nyúlnak, amely meghaladja képességeiket. Idén Gorkij, Ibsen, Németh László drámája szerepelt a műsoron, Debreceni Tibor, a budapesti Népmű-Jnlenet a Debreceni lunátlkus című darabbúi, amelyet a pozsonyi Duna utcai Magyar Középiskola színjét szúl adtak élű nagy sikerrel.
