Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-07 / 23. szám
Moderato való 'rámondom C mii bolond az. én a a a E <D > N (A 0 N > 0 £ "ö N C Ю Ю "o ^ ~o bolond az. én szivem, H aULÍK MÓNIKA — a táncdalénekesek első helyezettje a pozsonyi általános középiskola második osztályos tanulója. Sokoldalú, tehetséges kislány. Kicsi korában, mint „balett-táncosnő* aratott sikert, később a művészi torna területén domborodott ki tehetsége, zongorázni is tanult, de az énekléssel most próbálkozott első ízben. — A modern számokat a rádióból felvettem magnószalagra — meséli Mónika — néhányszor meghallgattam és énekeltem ... túlkiabáltam a számot előadó énekest... azt képzeltem magamban, hogy a zenekar engem kisér. Mikor már jól ment, nagymami biztatására, titokban, mert anyu hallani sem akart róla — beneveztem a vetélkedőre... Most, hogy megnyertem a versenyt, anyu is kiengesztelődött, megengedte, hogy képezzem a hangomat..., persze első a tanulás, az érettségi és utána, ha sikerül építészmérnök szeretnék lenni... tfwv. w azt súgja folyton 4f Nem le-hét igaz. hogy minden vé-get ti-tokban most is él-te-ti a lázi i-gazrsdg. Csak árt a hazugság va - tó bolond az én Mondd mi az i-gazság la./ hazug-ság nál , tjrtrtjr szivem más de nem hiszi el ■tájH f г г de tudd meg hát hogy nem tart már so-ká s te nem t szívem =1= és ЧГ jobb lenne ta-tdn mégsem,- ny zol már. megbocsdjt kö-töz-ni Ж ha Kötözni ■fmil mindent akárhogy is faj, va-ló bolond az. én szívem kö-töz-ni hogy a te csókod és a-mi szép volt, ie meguntad már rég. _SL Fmi Fr. Spáíil felvétele remény —7 W visszajösz. te ért, Kö-töz-ni Hi-á-ba a másé’s nem &-nyém. i - ga-zat mon-da -jön majd
