Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-04 / 1. szám

utón, еду-еду képben elevenedik fel előtte vadószságának története.

„ha a férjem vadászni ment, unatkoztam egyedül. Mindig mondtam neki, maradjon már legalább egy vasárnap otthon. De ö csak ment, ha jó volt az idő. Nem tudtam elképzelni, mit nézhet azon a természeten annyit. Mert állandóan dicsérte, milyen szép a természet s mennyi látnivaló van benne! A vadászfeleségek el sem tudják gondolni, mi mindent s milyen szépségeket rejt magában a természet. Erre én is csak lassan jöttem rá.., A férjem egyszer magával vitt vadászni. Másodszor már én kértem, hogy vigyen magával. Később aztán gyakran vele tartottam. Ilyenkor mondogatta, hogy... ni csak, egy nyúll Erre lőnöm kell

Szeme elé teszi a puskát, majd elsüti ... nem talált. Újból tölt, s még egy golyót ereszt utána. Késő. A nyulat már nem éri utol a lövedék. Keze elzsibbadt a hidegtől. Talán ezért is hibázta el a lövést. Lélegzetével próbálja melegíteni a kezeit. Jobban kilép a többiek után. Szemeivel a terepet fürkészi, de gondolatai újból a múltba kalandoznak.

„Hol is hagytam abba?.,. Ott, hogy a férjem azt szokta mondani — meglátod, belőled még vadász leszl Nem is tévedett. Igaz, évek kellettek hozzá, amíg elhatároztam, hogy beadom a jelentkezési ivet a vadásztanfolyamra

— de végül is megtörtént. Kitüntetéssel végeztem... A férjem puskát ajándékozott a kitűnő bizonyítványért. Az én első puskám — örültem neki. Másnap mindjárt ki is próbáltam. S azóta is hűséges szolgám."

Hálásan végigsimítja a puskát. De abban a pillanatban már lő is vele.

— Sikerült, — mondja fennhangon — a harmadik. Még kétszer céloz eredmény nélkül. Végül is egy nyállal zárja a kört.

A hajtők egymás mellé rakják a nyulakat. összesen harmincegy. A vadász szemével nézve szép látvány a sorba fektetett nyálak. Am olyanok is akadnak, akik sajnálják őket.

Sárfián már régen elharangozták a delet. Ideje harapni valamit. A hátizsákból előkerül az elemózsia. A hideg és a hátrahagyott kilométerek jó étvágyat csináltak az ennivalóhoz. A vadászgazda forralt bort ház elő a hátizsákból. Végigkínálja a többieket... S aztán újból kiadja a parancsot.

Harmadik kör:

Most Spevák, Lichtneker és Macaj megy előre. Az elsőknek kell a legtöbbet gyalogolniuk, ezért ágy osztják be, hogy mindig más kezdje a sort.

Ludmilla a sor végén ballag. Kicsit már fáradt a gyaloglástól és a hidegindulás előtti tanácskozás

tői. Nem szeret nagyon felöltözni, mert a sok ruha gátolja a mozgásban. Ha megy, nem fázik, de ha megáll, máris érzi a testén átfutó hideget,

„A tanfolyam elvégzése után hivtak a Csehszlovák Vadász Szövetség Bratislava-vidék járási bizottságába dolgozni, Először nem akartam menni. Kitanult iodrásznő vagyok —- még soha nem dolgoztam íróasztal mellett. Gondoltam, mit csinálnék ott a papírok között! Nem vagyok én ehhez szokva. Az utóbbi időben otthon voltam a gyerekekkel. Azért már jól jött volna az én keresetem is. így végül mégis elfogadtam a felkínált állást...“

Nyál fut el mellette. Későn látja meg, de azért utána lő. A szomszéd kutyája észreveszi. Utána ered. Vagy háromszáz méternyire eléri. Szájába veszi, de alig tesz meg vele három métert, már a másik után kell futnia. Az is megsebesült, így könnyen utoléri. Egymás mellé fekteti a két nyulat, s próbálja mindkettőt egyszerre felvenni. Nem sikerül. Megvárja amíg a hajtó elindul, s csak akkor hagyja ott a nyulakat, amikor már biztonságban érzi őket.

„Adminisztratív dolgozó lettem. Minél jobban belemerültem a munkába, annál inkább éreztem, kevés hozzá a tudásom. S ebbe nem tudtam belenyugodni. Mert ha már egyszer elvállaltam ezt a beosztást, szerettem volna rendesen végezni, önként beiratkoztam a vadászok magasabb fokú szakiskolájába. Ezt is kitüntetéssel végeztem. Később a kollégák újságolták, hogy az országban egyedüli nő vagyok, aki ezt a végzettséget megszerezte. Nemsokára a járási szövetség titkárává választottak. Azóta hivatásommá vált a vadászat. A férjem néha irigykedik is rám. Tréfásan szokta megjegyezni: no lám, a tanítvány felülmúlta a tanítót! De azért nem haragszik, ha a gyűlések miatt este megyek haza, vagy a vasárnapomat hivatalos látogatással kell töltenem. Ha egy kis szabadunk van, mindig együtt járunk vadászni."

összeszámolják a napi zsákmányt. Száznegyvenöt nyál és négy fácánkakas. Ennyire futotta a töltény. Több is lehetett volna, dehát kevés volt a puska, sok nyúlnak sikerült megmenekülnie. Azért mindnyájan elégedettek. Smídné is. Igaz, kicsit fáradt, s alaposan átfázott — de még így is megérte!... Pár órán belül újból átmelegednek, s elfelejtik, hogy a mezőn reszkettek a hidegtől. A vadászélmény viszont megmarad. Sokáig

H. ZSEBIK SAROLTA

О

0

0 Э

■0 í

c 2 о о

E

о

0

V)

На egy férfi gyakran ismétli ugyanazokat a mozdulatokat, minden komolyabb megfontolás nélkül rámondják: ideges. A valóságban ezek az ártatlan mechanikus mozdulatok nemcsak az idegességet árulják el. Olyan szokások ezek, amelyek hangulatot, jellemet, belső állapotot tükröznek, s ha általánosságban is, de következtethetünk belőlük ismerőseink tulajdonságaira. Vigyázzunk azonban, ha jól szórakozunk is az alábbi jellemzésen, ne sértsük meg vele a férfiak hiúságát)

c

Gallérjába dugja az ujját:

Ez a fajta mindenáron szeretné bebizonyítani, hogy bátor, s minden kicsiséggel megbirkózik. Ez a mozdulat azonban éppen félénkségét árulja el. Nagyon fontos neki, hogy mások mit gondolnak róla, gyötrődik rajta, felkavarja.

A fejét vakarja:

Akkor teszi ezt, amikor intenziven dolgozik? — Szeretné, ha az, amibe belekezdett, sikerülne, mert szívügye a munkája. Többnyire elégedett önmagával, ha néha nincs is arról meggyőződve, hogy elég ereje lesz befejezni, amit elkezdett.

Rágja a körmét:

Elégedetlen önmagával, mindennel, ami körülötte történik. Nagyon érzékeny, büszke és hiú. Felnagyítja a dolgokat, amelyekről azt hiszi, hogy felelős értük. Akkor lenne a legboldogabb, ha kicsit megnyugodhatna.

Szívesen látsztk elasztikus tárgyakkal:

Nyugtalan természetű. Azt szeretné, ha az, akit szeret, állandóan szerelmét bizonyítaná, ha őrző angyalként állana mellette. Sokszor fogja el melankolikus hangulat, amelyeket váratlan vidámságkitörések váltanak fel.

Alsó ajkát harapdálja:

Van valami benne, ami állandó feszültségben tartja. Alapjában véve ingadozó és szórakozott ember, aki soha sincs meggyőződve róla, hogy amit tesz, jól csinálja-e. Szüksége van rá, hogy valaki mindig azt bizonygassa neki, valóban jól dolgozik.

Ceruzát rág:

Lélekben még az iskolapadban ül. Gyermek maradt, főleg ami az érzésvilágát illeti. Aránylag agresszív jellem, sosem ismeri be, hogy hibázott: A hibát mindig más követte ell

Ujjaival dobol:

Nincs elég türelme, mindig feszültségben él, habár mindent elkövet, hogy azt a benyomást keltse, nagyon nyugodt. Lobbanékony természet, minden kicsiség felbőszíti, de gyorsan megnyugszik, s olyankor a világ legkedvesebb embere.

Nyakkendője csomóját igazgatja:

Nincs elég önbizalma, ennek ellenkezőjéről tökéletes külsejével, eleganciájával akar meggyőzni másokat. A valóságban rendkívül fontosnak tartja a külsőségeket, s nem képes komoly problémákat megoldani.

Lábát rázza:

Így árulja el érzelmi feszültségét. Lobbanékony természete van, nem elégíti ki a családi élet, ezért gyakran keres másutt kikapcsolódást. Rendszerint minden dolga Ügy végződik, hogy kívánságairól mások javára kell lemondania.

Zakóját símítgatja:

Tökéletesség után vágyik, ezért állandóan fejleszti önmagával és másokkal szembeni kritikáját. Mindenre kíváncsi, semmit sem felejt el, ami körülötte történik. Kicsit gyanútkeltő, de ha valaki bizalommal fordul hozzá, igazi férfiként viselkedik.

Forgatja a gyűrűjét:

Munkaszerető ember, aki ha pihen, vagy másra figyel is, nem bir tétlenül ülni. Betegesen kívánja, hogy teljesen független legyen. Nem azért, mintha a valóságban nem lenne saját maga ura, hanem mert mindig elégedetlen valamivel.

Simogatja az állát:

Ezt különösen akkor csinálja, ha zavarban van, vagy valami új dolog felkeltette az érdeklődését. Nagyon kiváncsi. Vágyai nagyobbak, mint a gazdasági dolgok iránti érzéke. Nagyon sokat képzel magáról. (Horizont)