Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-24 / 21. szám

jón . Egy ideig Shakespeore: Rómeó és Júlia című drámá­jának hőse, Mercuccio volt a kedvencem. Színházi alakításaimat nem tudom megbírálni. De ha filmen látom magom, mindig káromkodok. Ugyanis soha­sem tetszem önmagomnak... De ez az elégedetlen­ség talán nem rossz: legalább nem bizakodom el. A színházat, a filmet és a Tv-t egyformán szeretem. S hogy el ne felejtsem, Stekly filmrendező fedezett fel, mégpedig kék szemem és görbe orrom miatt. — Babonás? — De még mennyire I Hat ökörrel sem húznának át egy kanálison. — A legnagyobb élménye? — Sokat jártam külföldön, mind a kelet-európai, mind a nyugat-európai államokban. Legnagyobb élményem annak tapasztalása, hogy jó emberek mindenütt vannak. Baráti körömet is olyanokból választom ki, akik őszinték, mert szívből utálom a gonoszságot és az alattomosságot. — Ha ilyen nagyra becsüli az emberek lelki tiszta­ságát, megengedi, hogy megkérdezzem: önnek nin­csenek rossz tulajdonságai? — Dehogyis nem. Nagyon sok. Csak nem olyanok, amelyekkel bárkinek is árthatnék. S ha ártok, csak saját magamnak, ez viszont senkit sem zavarhat. — A szerelemről szívesen nyilatkozik, ugye? — Igen ... Volt egy nagy diákszerelmem. Nagyon hasonlított Marina Vlady-ra. S ha választhatnék, kivel szeretnék szívesen szerepelni, akkor őt válasz­tanám. Azért mert kitűnő színésznő és nagyszerű ember. Félreértés ne essék: ezzel nem akarok Mari­na Vlady-nak szerelmet vallani, csak külseje szép emlékeket idéz fel bennem. — Mit becsül a nőkben legjobban? — A lelki és a testi tisztaságot. Vége a szünetnek. „Brzobohaty, a színpadra!" — hallom. — Sajnos mennem kell. Még csak három rövid kis kérdésre válaszol­­.. —.kérleltem. No, jól van. De ön fog kikapni a rendezőtől. Tehát gyorsan I — Élete legnagyobb sikere? — Az, hogy optimista vagyok és nem lettem szkeptikus. — Titkos kívánsága? — Sok pénzem legyen, hogy majd nagylelkűen a csehszlovákiai utak megjavítására adományozhas­sam. Mi üzen a Nő olvasóinak? Legyenek elégedettek az élettel, ha a körül­mények csak egy kicsit is megengedikI Viszontlátás­ra, sietnem kell, csak sajnálom, — mondta még futtában — hogy nem jutott idő arra, hogy én is jól kikérdezzem önti Kovács Antal kényes feladattal. Erről a küldetésről, amely nyil­ván a biztonsági szolgálattal van összefüggésben, senki sem tud semmi biztosat. De Backy nagy hibát követett el: a Via Veneto-n sétált, s itt Miriam Nasalli Rocca di Cornegliano márkinő, akivel együtt volt az intézetben, fölismerte. Backy végül is kénytelen volt ennek a főúri háznak a vendége lenni; persze a titkos szolgá­lat módszereinek megfelelően mindent megtett, hogy elterelje a figyelmet valódi küldetéséről. Egy szép napon hajnali ötkor, sportos öltözékben, elhagyta a házat. A grófnő a „szökést" nem vette észre. Rövidesen megtudta, hogy Jacqueline egy va­dászaton könnyen megsebesült. Kíváncsiságát azonban alaposan lehűtötte a francia nagykövet­ség egyik hivatalnokának közbelépése, aki ellá­togatott e főúri házba, s a ház asszonyát nyo­matékosan felkérte, hogy a továbbiakban ne érdeklődjön az ügy felöl. Néhány nappal ez után a beszélgetés után francia katonai repülőgép érkezett a Ciampinora — talán a szép Backy-ért. Mindeddig nincsen tisztázva, milyen természetű volt ez az incidens, amely De Gaulle „Marianne"­­ját érte, de egy biztos, hogy azon a vadászaton a hölgy hátsó felében jó maroknyi sörétet „he­lyeztek" el. Viszon bizonyos az, hogy Backy most visszatért Rómába, nyilván azért, hogy a rábízott ügyet elintézze. Ugyanis Róma belvárosában látták két szépség között, akik minden valószínűség szerint Francia­­ország „első testömöjének" testőrei. Biztonságban vannak... mert mi is történhetik ilyen jól fel­készült három hölggyel? A tábornoknak viszont el kell viselnie női testőrsége otthon maradt 29 tagjának őrült versengését az elsőségért... Min­­eddig ez az egyetlen áldozat, amelyet a római egyezkedések oltárán kell hoznia V. N. vezetésével, valamint Vránková és Zrub­­ková tervezők közreműködésével. A mo­delleket a Divatházak Éva és Styl, ren­delésre dolgozó szalonjai varrták, to­vábbá a Dunaj áruház részére dolgozó, ismert bratislavai VKUS üzem. A mintasorozat modelljei kizárólag csehszlovák ruhaanyagokból készültek, amelyeket megrendelésre a Centrotex a Szovjetunióba is szállíthat. Ugyanígy a Jablonex külkereskedelmi vállalat a bemutatott divatékszereket megrende­lésre külföldre is szállítja. A modelleket kiegészítő cipők a kiváló brnoi SNAHA és a gottwaldovi Svit, n. v. gyártmányai. A csehszlovákiai PRlOR-áruhá­­zakat a prágai PRAGO-MÓDA divatház és a bratislavai PRIOR-DUNAJ áruház képvi­seli május második felében Kijevben, Moszkvában, Ogyesszában és a Krim­­félszigeten. A szovjetunióbeli divatbe­mutatót a moszkvai GUM áruház ren­dezi az 1967 novemberében Csehszlová­kiában megtartott GUM-divatbemutató alkalmával megkötött baráti egyezség értelmében. Hazánk kollekciója a világdivat irány­zatát követi, egyben alkalmazkodik a mi életstílusunkhoz, és a hagyományos ki­fogástalan szabászmunka jellemzi. A mintasorozatot úgy állították össze, hogy a modellek áruházi értékesítésre is megfelelnek, vagyis kis sorozatú kon­fekció: gyártásra is alkalmasak, s amel­lett az egész kollekció egységes szalon­­jellegü sorozatot képez. A bemutatott mintasorozat ВО modellből áll, amely különböző alkalmakra megfelelő 10 té­maegység szerint van csoportosítva. Minden csoportba 8 modell tartozik, ebből 4 fiatalos, 4 pedig nőies stílusú. A bemutató modelljei az 1968-as nyári, őszi és téli öltözékeket képviselik, az utcai ruhától kezdve egészen a nagy­estélyi toalettig. Mint a világdivatban általában, a mi modelljeinken is kép­viselve vannak a népi motívumok, külö­nösen az ún. „Apres ski" sportöltözéke­ken. A cseh, morva és szlovák népvise­let volt az irányadó, ezek eredeti, jel­legzetes népi elemeit alkalmazták a mai modern öltözékeken. A kollekciót az „Atelier módnej linie Domu módne­­ho odievania" (a Divatházak divatmű­terme) tervezte, Niko Pauzdra főtervező {У&

Next

/
Thumbnails
Contents