Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-19 / 3. szám

Megálltak

a helyüket

Es munkájukra továbbra Is számit a kassal Járási nemzeti bizottság.

Csekovlcs Olga nyolc áve a JNB képviselője, s az 1964-1967-68 években a Járási nő* bizottság elnöknője volt. A ZdroJ n. v. minőségi ellenőrző vezetője.

A Zdro] n. v.-ban dolgozik üzletvezetőként Kojecká Jolana Is, aki a belkereskedelmi minisztérium példás dolgozőja — s szintén képviselője a Járási nemzeti bizottságnak.

Szeretik az emberek

Holőczy Ilonát, a kassal 77-es számú választási körzet képviselőjét, aki már a harmadik választási Időszakban tölti be a képviselői tisztséget, és szoros kapcsolatban van az emberekkel. Találkozik velük a közgyűléseken, amelyeket a Hvlezdoslav utcai általános Iskola tanulói tarkítanak kulturális műsorral. Ennek az iskolának ő az Igazgatója. De gyakran megy végig a körzeten és elbeszélget a választókkal problémáikról, nehézségeikről. Sokszor felkeresik az emberek az Iskolában és a lakásán Is.

Csekovlcs Olga

Kojecká Jolana

Holéczy Ilona

— A nagy Igyekezet és a polgári bizottsággal való Jó együttműködés ellenére — mondja Holéczy Ilona, — elég sok probléma van a körzetünkben. A VNB szociális ügyosztálya segítségével elláttuk a rászoruló öregeket fűtőanyaggal vagy ruhával. Nem tudtuk megoldani a világítást a Hvlezdoslav- és a Thälmann utcán és a lakáshiányon sem tudtunk segíteni. Nagy gondot okoznak a cigány származású lakosok, bár körzetünkben csak néhány család lakik.

Nehéz lenne felsorolni mindent, amit Holéczy Ilona Intéz, végez. Tény az, hogy a körzetben már megszokták, hogy nőnapkor az iskolájában tanuló gyerekek meglátogatnak minden Idős asszonyt, akiknek egy csokor virágot, kis ajándékot nyújtanak át. A gyűléseken pedig már hagyományos az úttörők műsora.

Az Igazgatónő-képviselőnek kevés a szabad Ideje. Munkanapja néha tlz-tlzenöt óra hosszat tart. De az emberek Iránti szeretető sokkal erősebb, mint saját kényelemszeretete. S ezt érzik választól Is, akik újra Jelölték.

(Iván S., Mató P. Kassa)

A zöld vaskaput magas hóréteg fedi. A betonjárda, mely a kaputól a bejáratig vezet, tisztára söpört. A Járdán kívül, csak a kúthoz vezet utacska. Másutt a hó teljesen érintetlen. Csend és nyugalom az egész udvarban. Nincsenek talán Itthon? ...

A folyosó végében ajtó nyílik. Alacsony termetű, vékony lány lép ki rajta mosolyogva.

— Kürti Júliát keresem — mondom, s közben találgatom, vajon 6 lehet-e az?

— Én vagyok — feleli, s olyan természetes kedvességgel üdvözöl, mintha régi ismerősök lennénk. — Tessék tovább Jönni — tessékel beljebb. Arra Indulok, ahonnan ő Jött. — Nem a kis konyhába, ott mozogni sem lehet, erre tessék... Igaz, Itt egy kicsit hl-F

U

U

L

küldött

deg van, mert ml a konyhában tartózkodunk, de mindjárt befűtök, s Itt Is meleg lesz.

A duruzsoló kályha pillanatokon belül barátságos meleget árasztott szét a szobában. Az Idegennel szemben támadt feszélyezettség teljesen feloldódott benne.

— örül, hogy részt vehet az egységes földművesszövetkezetek hetedik kongresszusán? — kezdem a beszélgetést a téma kellős közepén.

— KI sem tudom mondani, hogyan!... Néha még most Is kételkedem benne, Igaz lehet-e, hogy ebből a nagy szövetkezetből éppen engem választottak ki. Már az is boldoggá tett, hogy a Járási konferenciára elmehettem. Almomban sem gondoltam volna rá, hogy Prágába Is engem küldenek!... Ha munkáról van szó, az természetes, hogy az elsők között vagyok. De ilyen helyekre?... Oda mások szoktak Járni. Bár akármelyik szervezet ülésezik, ha tudok róla, mindig elmegyek. A szövetkezeti gyűléseken sokszor csak ketten vagyunk nők a barátnőmmel...

Gyorsan, szinte lélegzetvétel nélkül festi le, miért és hogyan örül annak, hogy Prágába mehet. Sokat hallott, olvasott már a fővárosról, de még nem Járt ott. Az öröm nemcsak azért olyan nagy, hogy a kongreszszuson részt vehet, de azért Is, mert megismerkedik Prágával. S maga a puszta tény, hogy utazhat — már az Is nagy élmény számára. Mert eddig valóban kevés alkalma nyílt az utazásra, kirándulásra.

— Február elején kezdődik a munka a kertészetben, s eltart november végéig. Nyáron, amikor a kirándulások ideje van, nekünk ott a paprika, paradicsom-szezon. Azt sem tudjuk, mihez kezdjünk előbb. Hát lehet Ilyenkor kirándulni?... Igaz, a december, január szabad. Ekkor a nőknek nincs munkájuk a szövetkezetben. Ilyenkor utazhatnánk, dehát kinek akaródzik ebben a hidegben otthonról kimozdulni? ... Örülök, hogy bent lehetek a melegben és reggel nem kell korán kelnem.

Hangjából érezni, egy cseppet sem bánkódik azért, hogy nem Ismeri Szlovákia nevezetességeit, nem dicsekedhet külföldi utazásokkal. Nem mintha mindezek nem érdekelnék!... Csak egyszerűen nincs rá ideje. Meg a keresetének Is sok helye akad. A konyháikor elindultunk, hogy felkeressük Varga Annát, csak annyit tudtunk rála, hogy helyi nemzeti bizottsági képviselő, s hogy a CSISZ ajánlatára választották azzá.

Galántán a motoros Járművek szakűzletében — ahol dolgozik — délelőtt tiz árakor kicsi a forgalom. Nem szükséges, hogy mind az öt alkalmazott haptákban álljon a pult mögött. Az irodába Irányítottak bennünket.

— Mivel készülsz a műsorban fellépni? — érdeklődött egy férfihang.

— Legyen türelmes, Dezső bácsi — meglepetésnek szánom — válaszolt egy nő. Erre beléptünk. A párbeszéd szereplői közül a nő Varga Anna, a másik az üzletvezető, Csepreghy Dezső. Mindketten tásnyárasdiak.

— Műsoros estet rendezünk a faluban s annak a részleteiről beszélgetünk Pannikával — magyarázta az üzletvezető. Bár én állítom össze a műsort, Pannika tanácsai nélkül nem sokra mennék, mégis fiatalabb, meg 6 is szerepel a műsorban. Énekelni szokott.

— Bár szebb helyen, a saját kultúrházunkban énekel* hetnék — sóhajt a lány. Próbatermünk a HNB Irodája, színházunk a kocsma.

Bár a televízióval részben megoldódott a falu kulturális életének kérdése, de az emberek, főleg a fiatalság, nem tudja nélkülözni a tömeges szórakozást Minden évben állítunk össze egy kis „hazait*1 — mondja Varga Anna. Eddig sikerrel szerepeltünk,