Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-05-03 / 18. szám

Sósok nyugosznak itt Az emlékmű legmogha több alakfa a szovjet anya szobra. Itt a köb« tárt láfdalomnál Időznek legtöbbet a látogatók Berlinben a Treptow parkban alussza örök álmát az a sok ezer szovjet hazafi, aki a fasiszta fenevadat 1949. május 9-én saját barlangjában győzte le. Emlékművüket minden ember meglátogatja, aki Berlinben jár, hogy tiszte­letét tegye azok előtt, akik a napsugaras Ukrajna mezőiről, a hólepte Szibéria tájairól jöttek felszabadítani Európát a fasizmus járma alól. Most itt nyűgön­­szák örök álmukat a hatalmas parkban. A jeltelen sírok fölött betonlapok, s körülöttük sima márványra vésve a Nagy Honvédő Háború jelentős mozza­natai. Fent a főemlékmű belsejében apró mozaikból vannak kirakva a szovjet nemzetek jellegzetes alakjai népviseletben. A köralakú helyiség közepén örök­mécses ég és a falak tövében sosem fogynak ki az emlékezés friss virágai. Néma üdvözlet Az élősövénnyel övezett sétányon egy asz­­szony alakja tűnik fel. Törékeny lényét sötét ruha, hófehér haját fekete sál takarja. Kezé­ben orgonaág. Lassan lépeget. Az ember látomásnak hinné, olyan mintha a gránit­lapok alól emelkedett volna ki, melyeken az elesett katonák nevei sorakoznak szigorú rendben. Az obeliszk lábánál öröktűz ég. Az orgona­ágon smaragdcseppek remegnek. Harmat vagy könnycsepp? A száraz ajkak alig hall­hatóan suttogják: — Köszöntlek fiacskámI Az anya néhány pillanatig némán áll, azután elindult, kezét a szivére szorítja, mintha az évek során tompult, de meg nem szűnt fáj­dalmát akarná elfojtani. Helyét rövidesen egy magas férfi foglalja el. Szürke öltönyét a mellén három sor ki­tüntetés ékesíti. Ezüstös haját szél borzolja. Tekintete az emlékműre tapad: — Köszöntlek Testvéri A napsugártól fényes sétány felől ketten érkeznek. A fiú magas, feketehajú, a lány törékeny, szőke. Vállán a fiú zakója. Hang­talanul lépkednek egymás kezét fogva, majd elfoglalják az ősz férfi helyét és meghajtják fejüket a rideg felirat előtt, melyen röviden csak ennyi áll: Dicsőség az ismeretlen kato­nának I — Köszöntlek Apáml — suttogja a lány és a fiú megszorítja remegő ujjait. A napsugarak már elárasztják az egész parkot, amely lassan benépesedik és meg­szólalnak a zenekarok. Az Ismeretlen Katona síremlékénél koszorút koszorú mellé helyeznek el az emberek. A rideg obeliszk előtt ifjú katonák vonulnak el. Es közben egymást vált­ják azok, akik néma kegyelettel adóznak apá­nak, fiúnak, testvérnek, bajtársnak, az Ismeret­len Katonának, aki győzelmet és napsugaras májust hozott a Földnek. Natália Csercsenko A hús, akt .tiszteleg elhunyt bajtársai emlékénél A Brandenburgi Kapu mellett áll a Reichs­tag épülete, amely­nek tetejére már má jus 7-én kitűzték a szovjet lobogét. Bal­kéz felé Innen alig 100 méterre volt a fasisz­ta főhadiszállás bun­kere, ahol többek kö­zött Hitler la befejez­te dicstelen életét. A nagy harcok helyén ma új házak épültek és apré lábak tiporják a köveze­tei. Reméljük, ez már a béke nemzedéke A fOemlékmü alkotóit megható embert epizód Ihlette mag. Egy szovjet katona az ágó ház lángját közöl álata kockáz­tatásával mentett ki agy kis német gyer­meket. A történet mindkét szereplője él és tavaly в május 9-1 ünnepségeken találkoztak a demokratikus Berlinben. Kép és szöveg: SZ. L. E.

Next

/
Thumbnails
Contents