Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-26 / 17. szám

Forrongó tovaszvóróst éltünk át ez év januárjától a politikai életben. Olyan forrongás volt ez, melyben csaknem minden ember aktívan részt vett. Je­lentkezett, hogy élni akar jogaival, sza­badságával. Embernek vallja magát, olyannak, akinek érzelmei és tudata van. A tavaszvárás ez évben három hónapig tartott. Ez idő alatt nemcsak a nemes növények fejlődtek, a gyom is burjánzott. Sok-sok embert más és más oldaláról is megismertünk. Ez az isme­ret a jövőben megkönnyíti differenciált társadalmi munkánkat. Rengeteg kér­dést tettünk föl magunknak, felette­seinknek, politikusainknak, magának a szocialista társadalomnak. Izgalommal, reménykedve és kissé félve vártuk, mi­lyen választ kapunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja akciósprogramja eloszlatta kételyünket s irányt mutatott, hogyan kell a kérdé­seket megválaszolni. Mert nem vitás, hogy a válasz után a pontot nekünk kell tennünk. Életképességünkkel, mun­kánkkal, helytállásunkkal. Megnyugtató és jóleső érzés szá­munkra, hogy a megújhodási folyamat­ban a két nemzet és országunk vala­mennyi nemzetiségének kommunistái síkraszálltak a nemzetköziség elve mellett. így van ez megfogalmazva a programban is. „A szocialista feltételek között min­den nemzeti kissebbségnek, magyarok­nak, lengyeleknek, ukránoknak, néme­teknek joguk van saját nemzeti életük kiteljesítésére s arra, hogy maradék­talanul éljenek alkotmányos jogaikkal." A szülők és az ifjúság leggyakrabban feltett égető kérdéseire a magyar kö­zépiskolákkal és tanonciskolákkal kap­csolatban utalást találunk a párt akciósprogramjában: „Következetesen biztosítani kell vala­mennyi nemzetiség ifjúságának az egy­forma tanulmányi és elhelyezési felté­teleket, véget kell vetni a nemzetiségi oktatásügy problémái megoldásával szembeni közömbösségnek és meg kell teremteni a jogi és intézményes felté­teleket ahhoz, hogy a nemzetiségek állást foglalhassanak a nemzetiségi oktatásügy specifikus kérdéseiben." A választások elhalasztása módot adott minden szervnek és választópol­gárnak, hogy a teljes egyenjogúság elve szerint beleszólhasson, kit jelölje­nek képviselőnek. A vegyes lakosságú járásokban sok funkcionárius pánikba esett: Mi lesz, ha nem választják meg az elkövetkező választásokon? Pedig a bizonytalanság csak abban az esetben indokolt, ha az elmúlt évtizedek alatt valaki csak abból kovácsolt előnyt, hogy szlovák vagy cseh nemzetiségű, vagy annak vallotta magát. Ez ma már nem elegendő, ez lealázó és káros volt a magyar nemzetiségű lakosokra nézve, s ilyen embernek nincs mit ke­resnie a nép képviselői között. Ellen­ben sokan vannak olyanok, akik igaz emberek, és kommunistákként védték a lakosság jogait, jártak ügyes-bajos .dol­gaikban, s nem használták ki a múlt­ban a vezető nemzetekhez tartozó elő­nyöket, védték a lakosság érdekelt, — ezeknek továbbra is kijár a bizalom, a megbecsülés. „A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban élő valamennyi nemzetiségek — magyarok, lengyelek, ukránok és né­metek — egységének, felzárkózottságá­nak és nemzeti önálló létüknek meg­erősítése érdekében feltétlenül ki kell dolgozni az egyes nemzetiségek jogait rendező statútumot, amely biztosítja nemzeti létünk kiteljesedését és nemze­ti sajátosságaink kifejlődését. „A CSKP KB tudatában van, hogy a nemzetiségi problémák megoldásánál az elért kétségtelen sikerek ellenére komoly fogyatékosságok voltak és van­nak. Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy programunk alapelvei teljes mér­tékben egyaránt vonatkoznak mind a két nemzetünkre, mind pedig a többi nemzetiségre. Ennek érdekében rögzí­teni kell alkotmányos és törvényes biz­tosítékait a teljes és tényleges politi­kai, gazdasági és kulturális egyenjo­gúságnak. A nemzetiségek érdekeit biz­tosítani kell .az országos, kerületi, járá­si, városi és helyi államhatalmi és köz­­igazgatási szervek felépítése szempont­létrehozásában való jelentős részvéte­lével. Felül kell vizsgálni a Csehszlovák Nőszövetség eddigi felépítését, vala­mint azt is, milyen reális szervezeti, gazdasági és káderlehetőségek állnak rendelkezésére a Csehszlovák Nőszövet­ség központi, járási, helyi és városi bizottságainak tevékenysége számára." Ki kell fejtenünk véleményünket, hogy a nőszövetség megalakulásakor sem tartották be a nemzetiségi számarányt. A 80 központi bizottsági tag közül 4 a magyar nemzetiségű, és a 28 póttag közül pedig csak 2. VÉGRE KÖZÖS DOLGAINKAT A nőszövetség ilyen nemzetiségi összetételben a jövőben nem tudja képviselni a magyar nemzetiségű asz­­szonyok érdekelt. A Csehszlovák Nő­szövetség Szlovákiai Bizottsága most dolgozza ki föderatív alapokon nyugvó akciósprogramját. Az ezerháromszáz­­harmincnégy járási funkcionáriusnő kö­zül a száztizenhárom magyarnak és a helyi nőszövetségek tagjainak ki kell fejezniük a nőszövetségekben, üzemek­ben, szövetkezetekben dolgozó asszo­nyok véleményét, hogyan képzelik el szervezeti életüket a jövőben, hogy a nőszövetség a magyar nemzetiségű asszonyok érdekeit is képviselje a mun­kalehetőség, a bölcsődék, napközik, óvodák megteremtése terén, hogy a tizenöt éves magyar nemzetiségű fiata­lok megfelelően elhelyezkedhessenek, hogy az asszonyok érdeklődési körük­nek megfelelően tanfolyamokkal, isko­lázásokkal anyanyelvükön növeljék kép­zettségüket. Ezért felhívjuk minden olvasónkat, küldje be szerkesztőségünkbe elképze­lését, javaslatát, hogy ezeket feldolgoz­va minél előbb a nőszövetség elnök­sége elé terjesszük I A Nő szerkesztősége jábál is. Szükséges, hogy a nemzetisé­gek létszámuk arányában képviselve legyenek politikai, gazdasági, kulturá­lis és közéletünkben, a választott és végrehajtó szervekben. Biztosítani kell a nemzetiségek aktiv részvételét a köz­életben az egyenjogúság szellemében és annak az elvnek a szellemében, hogy a nemzetiségeknek joguk van ön­állóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben. A választott szervek hatalma a választópolgároktól származik." A soron levő választásokban kell, hogy ezek az elvek érvényesüljenek: az állam képviseleti szerveiben a szám­aránynak megfelelően dolgozzanak magyar és más nemzetiségű küldöttek. Sok szó hangzott el az elmúlt idő­ben a nemzeti és nemzetiségi kultúrá­val kapcsolatban: mégpedig, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársosáqban élő valamennyi nemzetiség kultúrája külön kultúra, nem pedig a cseh és a szlovák kultúra más nyelvű tolmácso­lása. Az akciósprogrambari a nemzeti kultúra önállóságának elismeréséről van szó, miszerint a nemzetiségek kultúrája a csehszlovák szocialista kul­túra szerves része, de ugyanakkor a saját, eqyetemes nemzeti kultúrájával elválaszthatatlanul összefügg. A nem­zetiségi kultúrák további fejlődésének anyagi feltételeit és káderkérdéseit intézményesen kell biztosítani, a nem­zeti szükségletek szempontjából, tudo­mányos és kulturális intézményeket és munkahelyeket kell létesíteni. A nemze­tiségek kultúrájának anyagi biztosítá­sában a döntő szerep és feladat az állami szerveket és a nemzeti bizott­ságokat illeti az egyes nemzetiségek kulturális szövetségeivel együtt. Utoljára, de nem utolsó sorban vet­jük föl a nőket érintő problémákat, hiszen a párt akciósorogramja az első fejezetben foglalkozik vele: „A párt- és állampolitika deformá­ciói közé tartozik az is, hogy a múlt­ban a nők, különösen a foglalkozás­ban levő nők problémáit nem kezelték komoly politikai kérdésként. A nőknek olyan helyet kell biztosítani az állami, gazdasági és kultúrpolitikában, amely összhangban van a szocialista demok­rácia elveivel, továbbá a nőknek a tár­sadalom anyagi és szellemi értékei

Next

/
Thumbnails
Contents