Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-12 / 2. szám
Пене В. Onőrácek Yens: д.Scheider Ne sírj дте zengj szerelemrőlfel-hól-len / es Rekviem földünkön győz a könnyön c, ' az élei J^ekvfem/ , / • / 70 es bűnös szándék az é-te-ie-den szép Bus é-nek gyászos dallam ne fájj rekviem I)? * feléd o-dafenn ne szólj rekvi-em vada—lón dal ne sírj rekviem .db*. Magyar Szöveg: ЛИ dues szerelem Sa bi - ke velünk da—lol az egész vi—tág Szél-kulinak bi-ki-ről kék e-ge-ken egyszer az árnyak him-nu—sza száll majd övök — ké — Először vagyok Csehszlovákiában s ami a legjobban meglepett az a tánczene iránti nagy érdeklődés, — mondta SárosI Katalin, aki hazánkban Korda Györggyel együtt képviselte Magyarországot a „Barátság" című táncdalfesztivál második évfolyamán. — A fesztivál nagyon izgalmas, mert Magyarországon kivill még öt országban lépünk fel — folytatta az énekesnő. — Új országok, új zenekarok, új publikum és új kollégák — mindig sok barátságot és felejthetetlen élményt hoznak magukkal. Ez idén a dalverseny a Szovjetunióban Indult, utána Lengyelország, NDK következett. A negyedik állomás Csehszlovákia lett, mely után Magyarország és Bulgária várt még az énekesekre. A fesztivál célja: a népi demokráciák táncszámait népszerűsíteni. A verseny feltételei: országonként elénekelni az énekes anyanyelvén a vendéglátó ország legközkedveltebb táncdalát. S akinek ez a legjobban sikerül az az egyes ország győztese. Azok találkoznak majd január 6-án Moszkvában, a gálaesten. Lengyelországban és az NDK-ban SárosI Katalint illette az egyik első dij és a Szovjetunióban elnyerte a szovjet zeneszerző külön diját. Hazánkban a „Rekviem" című dalt adta elő nagy sikerrel és versenyen kivül a „Lassan bandukolva“ közkedvelt számát. Ha a gyerektől megkérdezzük, mi szeretne lenni, akkor évről évre változik a válasz, de Kati kivétel, kitartott a gyermekkori álma mellett: mindig az énekesi pályát választotta. A Zeneakadémia sikeres elvégzése után pályafutását Budapesten egy trióban, majd egy vokálkvartettben kezdte, — Nehezen jöttünk ki négyen. Mindig volt velünk valami baj, egyszer az egyik késett, aztán a másik nem tanulta meg a szöveget, kénytelen voltam önállósulni. Nem bánta meg, mert amióta szólóénekes lett, hamarosan felfelé Iveit a pályája. Csaknem kétszáz fellépése volt már a TV-ben és vendégszerepeit: a Szovjetunióban, NDK-ban, Lengyelországban, Jugoszláviában és Franciaországban. Jövőre újból a Szovjetunióba és Nyugat-Németországba készül. A győri Kisfaludy Színházban a „Gyilkosság az Alhambrában" című zenés komédiában szerepelt. — Remélem ez nem az utolsó színpadi alkalom, mert életem legnagyobb vágya musicalban szerepelni. — Melyik a legkedvesebb táncdalai — Az, amelyiket utoljára énekeltem — válaszolta gondolkodás nélkül — most például a „Lassan bandukolva". Hogy milyen zsánerű dalokat kedvelek a legjobban, arra pontosan válaszolok: elsősorban a melodikus sülte számokat, melyeknek olyan a szövege, hagy általa kapcsolatot lehet teremteni a hallgatókkal, de szeretem a vidám sanzonokát és a könnyed ritmusú táncdalokat is. De ezeknél is fontos a mondanivaló és az értelmes szöveg. Utálom a semmitmondó dalokat, el sem tudom őket rendesen énekelni. Mivel Sárosi Kati már gyermekkorában eljegyezte magát a zenével, élete párját is a szakmából választotta. Férje, Zsoldos Imre a Magyar Rádió tánczenekarának vezetője és trombitása. Hatéves kisfia is folytatja a családi hagyományt — szereti a zenét, szerepel a TV-ben és a rádióban. — Ok ketten a legszigorúbb bírálóim. Férjem objektiv, a gyerek szubjektív, de mindkettőjük véleménye mérvadó. — Sokat van távol az otthonától, nem szomorkodik utánuki — Dehogy nem — mondta elkeseredve — azóta már biztosan kitűnően korcsolyáznak! Férjem titokban tanult és most kisfiúnkkal együtt korcsolyáznak a pályán. En meg csak nézhetem őket. De én sem maradok el mögöttük, minden alkalmat megragadok, hogy megbirkózzam a korcsolyázással. Ezt tartogatom számukra meglepetésként. — Melyik a legkedvesebb élményei — Kár hogy nincs itt a lérjem, ilyenkor tőle szoktam megkérdezni: Milyen kedves élményem vani De azért megpróbálok egyedül válaszolni. Például a Szovjetunióval kapcsolatban Borisz Godunov a moszkvai Nagy Színház előadásában számit felejthetetlen élménynek ... — Pár pillanatra elgondolkozott, aztán hirtelen felkacagott... — és Lengyelországban egy lovas sétakocsikázás. Két óráig kocsikáztattak bennünket. Csodálatos volt, csak nagyon átfáztunk. Megdermedve érkeztünk a szállodába és örültünk, hogy végre melegben vagyunk. Alighogy letelepedtünk, megkértek fáradjunk az asztalhoz, — tálalva van. és képzelje hol — a szabadban. — A legszebb perceimet viszont hallgatóimnak köszönhetem. Számtalan kedves levelet kapok, naponta kettőthármat Csehszlovákiából is. Ezúttal szeretném megköszönni a csehszlovákiai fiataloknak az irántam való érdeklődést és elismerést. — Legmeghatóbb és legszebb élményemet viszont egy csökkent látású kislánynak köszönhetem. Évekkel ezelőtt irt a vakok Intézetéből és fényképet kért. Természetesen rögtön elküldtem és azóta állandóan levelezünk. Amikor leérettségizett, felkeresett és egy horgolt asztalterítőt hozott ajándékba. Kell ennél meghatóbb és szebb élményt Kati búcsúzóul még csak annyit mondott: „Sietek, mert becsukják a papírüzleteket. Ugyanis az éneklésen kívül még egy hobbim van: ceruzákat és radírgumikat gyűjtök. Három nagy dobozzal van már belőlük, de két egyformát nem találna." K. £. G nem szállhal gyilkos felhő * / ■----- 0—0 nem jj őzkel zengj boldog if-ju szivekrőlhál in -kább el szp-ne-tem
