Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-04-05 / 14. szám
ю гг 76 KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: t. Idézünk Ady Endre „A magyar tanítókhoz* c. költeményéből, az utolsó versszak három szava: „ . . . nagy szívekre vár itt egy sötét ország, melynek páriáit nem mentheti más . . .? (folytatva a nyíl Irányában és a függőleges 14. szám alatt). 7. Ezüstpapír, melyet a kézimunka-, rajz-órákra szívesen visznek a tanulók (figyelem az első két kockában 2—2 betű). 8. Vörösmarty névjele. 9. A geometriában tanultuk. 10. Vissza: hóléc. 12. A televízió röv. és a „zéta" felel 13. Gárdonyi, Cooper és Húrban névjelek rövidítve. 15. Egy ,,A" hang — fél hanggal való felemelése. 16 Névelővel tejszín . . . — 18. Tompa és Zelk. 19. A magyarországi Kapos völgyében látható 14. sz.-beli törökkori ,,. . . .vári" 21. Ady és Lewis. 22. A cérnagyárban ez is van a nagy gépekben. FÜGGŐLEGES: 1. Comenius latin röv. 2. Egymást követő mássalhangzók (a második kockában kettős mássalhangzó). 3. Fordított szlovák ,,Kati" (a második kockába két betűt írunk). 4. Vissza: rönk. 5. A száztíz éve halott Bajza József (1858-ban) az első magyar kritikus híres epigrammája) amely dallá változott át, folytatva a függ. 8. sz, a.). 6. Nemigen ismert rombos rendszerű, sárgás, vagy zöld ásvány. 8. A dallá vált Bajza epigramma befejezése (a nyíl irányában folytatva). 11. így nevezték a középkorban az egyházi énekkart: „ . . .Cantorum. 14. A vizsz. 1. befejezése. 17. Fiú angolul (az első mássalhangzó a szó kezdetén megduplázva). 20. időmérő. 23. Sulgin és Rousseau. BOÓR P. Beküldendők a megjelenéstől számított 6 napon belül a rejtvényszelvénnyel együtt a vízszintes 1, 9. és a függőleges 5, 8, 11, 14. számú sorok. Ot hibátlan megfejtésért könyvjutalmat küldünk. Előző számunkban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Majális, sztrájk, varázs, genre, Árvák, Izsó-Csók, Szolgalegény, Kenese. Könyvjutalomban részesültek: Diósi Pál, Pozsonyi Jolán, Érsekújvár, Petrik Júlia, Kürt, Gérecs Lajosné, Tornaija, Lőrincz László, Brané, Fazekas Ernőné, Tóth Pál, Klinovszky Klára, dr. Novák Tibor, Karaff Zlata, Őri 11 i Magda, Kassa, Nagy Lászlóné, Losonc, Bajkai Ilona, Kürt, Kulcsár Lajosné, Szabó László, Perbenyík, Bíró Ibolya, Komárom, Nagy Gyuláné, Rozsnyó, Őszi Lajos, Gúta, Hascák József, Kassa. HD Címlapunkon: Ladislav Lisicky felvételei Nö. Megjelenik hetenként. Kiadja a Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Októbrové nám. 12. Felelős: Szarkáné Lévay Erzsébet, főszerkesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Októbrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne n. p., Koiice. Előfizetési díj: negyedévre 19,50 Kés, egyes szám ára 1,50 Kés, Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtókiviteli szolgálata: PNS, Üstredná ezpedicia tlaée, Bratislava, Gottwaldovb nám. 48/VII — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hírlapirodájánál (Budapest V., József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: egy évre 144.—Frt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni 61.278, közületi 61,066 (vagy átutalás az MNB 8. sz. folyószámlájára). Z-12*81155 Méhek völgye (Folytatásos filmregény) 7. Farkasd vára — Naponta itt ült, figyelte, hogy nem jössz-e... — mondta Jakab, miközben fejszével feszegette le a deszkákat az ablakról. András még az ágyban feküdt. — Télen, amikor hóviharok voltak, harangoztatott is, hogy el ne tévedjél ... András odament a nyitott ablakhoz. Kinézett. Hirtelen elsápadt. Lent a vár alatt ott állt Armin. Gyorsan visszahúzódott és megkérdezte Jakabtól: — Mit látsz? Jakab egy darabig hol ki, hol pedig Andrásra nézett: — Kint nagyon szép idő van . . . András újra kinézett, de már nem látott semmit. Be van a kapu zárva? — fordult hirtelen a szolgához. — Az úrnőnek nyitottam ki. Misére ment. Mind mindennap. — Parancsom nélkül senkinek nem nyitod ki a kaput... még ha bajban lenne, akkor sem! — mondta és kiment a szobából. Egy szolgálólány vödörben vizet vitt. András utánaszólt: — Hé te, öntsél le. A szolgólólány megállt és tátott szájjal bámult urára. — No, ne állj ott, mint egy sóbálvány ... — és lehúzta az ingét. A szolgálólány lehajolt a vödörért és lassan ráöntötte a vizet. — Még többet... — biztatta. A többiek is abbahagyták a munkát és rábámultak. — Gyertek ide . .. még egy vödörrel . . . ide is . . . itt még lángolok . . . Lenora messze a kapu előtt hallotta kiabálásukat. Nem tudta, hogy mi történik, de mikor meglátta a csillogó férfitestet a megrémült szolgálólányok között, valami meghatározhatatlan érzés fogta el. Az udvar valamelyik részéből Markvart jött elő. — Idenézz uram! A pásztor adta ... Az anyját csapdába ejtette és agyonverte... ez meg utána jött. Elkértem tőié .. Farkas ... Igen, uram — Értesz a kutyákhoz .... — Az nem olyan nehéz, uram Amíg Jakab felnyargalta a lovát, addig András játszadozott a farkaskölyökkel. Aztán megparancsolta nyissák ki a kaput. — Jakab ... kinek van a közelben vadászfalkája . ..? Jakab nem válaszolt, mert Lenora, aki az ajtóból figyelte, közbeszólt: — Most apádhoz hasonlítasz . . . — Talán csak nem haldoklók... — ellenkezett nevetve, és megsarkantyúzta a lovát. A gyümölcsfák között egy barát közeledett Andráshoz, aki a méhkasok 23 között dolgozott. A méhzúgás tisztes távolságban tartotta a barátot, csak néha-néha ütött egyet a levegőbe, ha feléjeszállt egy méh. — örök üdvösség veled . . . Hallottam, hogy megjöttél, uram. Senki sem tudta, hogy hol voltál ilyen hosszú ideig . . . — Nem ismerlek! — Blassziusz vagyok ... az új templom papja ... — Nem foghatok veled kezet... és rámutatott kezére, melyen ezernyi méh nyüzsgött. — Téged nem csípnek meg . ..? Dehogynem, csak megszoktam. Ma csípnek a méhek . . .? Nyugtalanok, ... vihart éreznek! — Forróság van ... — bólintott Blassziusz, de aztán egészen más hangnemben folytatta: — Az anyád ma nálam volt gyónni . . . Igaz, hogy a rend tagja voltál, valahol a tenger mellett? — Az már régen volt. Rossz betegséget szereztem ... ott északon. Elhatároztam, hogy kigyógyulok belőle.. . hazajövök. — Jól tetted, fiam! Farkasd vára úr nélkül volt és a mi templomunkat mór rég nem ajándékozta meg senki sem. — Nekem nem parancsolhat senki! — Nem parancsolni akarok... ez csak kérés volt.. . András egy ideig fürkészte a barát arcát, aztán megkérdezte tőle — csak udvariasságból — mi újság errefelé? — Nemsokára Boldogasszony napja lesz. Az ünnepségre a környék gyerekei is idesereglenek . . . — Hát csak jöjjenek... Farkasd várának kapui nyitva lesznek...! — Az isten fizessen meg néked, fiam! András keményen tartotta a vadászebek láncát. A kutyák morogva ugráltak az őz felé. Izgatta őket az elérhetetlen, s oly közeli vadászzsákmány. — Ez már elég lesz, uram ... — szólalt meg Markvart —, biztosan utána mennek... — András a vadászebeket még egy kis ideig visszatartotta, de azután a menekülő őz után engedte. — Gyorsan a lovamat! — parancsolta a szolgának és türelmetlenül nézett a kutyák után. Andrást az erdő szélén Jakab hangja állította meg: — Oda ne Menj, uram!, ez itt csupa mocsár. Itt találtam meg apádat, holtan. Az ág kiütötte a szemét, leesett a lóról és a kutyák megérezték a vért, agyonmarták ... — Az anyám nem mondott erről semmit... — Ne csodálkozz uram . . . Nem szívesen emlékezik vissza. Felhánytorgatta, hogy nincs gyereke, meg hogy téged elűzött a háztól ... Verte, a szolgálók közé zárta. De ne gondolj a halottakra, azoknak már jó ... — örülj, hogy hazajöttél, hogy nyár van Következik: Lenora
