Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-01 / 9. szám
Az elajándékozott ikrek: csak azért mert lányok... Ernest Nag, a Nyugat-Németországban állomásozó brit hadsereg gyalogosa semmit sem kívánt annyira, mint egy utódot. De felesége nem teljesítette a kívánságát, lányokat hozott a világra, méghozzá Ikreket. Nag, a mohamedán hitű angol állampolgár, mélységesen csa lódottnak érezte magát, azonkívül még férfihiúságában is vérig sértve: a leánygyermekek semminek se számítanak a konzervatív mohamedánoknál, azonkívül Nagéknak már volt egy másfél éves kislányuk. Ezért elhatározta, hogy az ikreket, Bernicét és Angelikát, elajándékozza. Amikor az ikrek a világra jöttek, a család az NSZK-bell Osnabrückben élt, mert a családfő ott szolgált. Egy este a katonaklubban találkozott felettesével, Davis szakaszvezetővel, akinek elmesélte, hogy szívesen megszabadulna a két kislánytól. Davis először azt hitte, hogy tréfáról van szó és nem tulajdonított a dolognak nagy jelentőséget. No jó, mondotta, ha úgy gondolod, magamhoz veszem a két kislányt ... Néhány nappal később az apa ismét megkérdezte Davist, hogy mikor akarja már elvinni és örökbe fogadni a gyermekeket. Stanley Davis még mindig félkomolyan Ígérte, hogy a hét végén elmegy értük és hazaviszi őket. Miután az ügyet megbeszélte a feleségével, elhatározta, hogy az apróságokat valóban örökbe fogadják, bár a családnak már van három gyermeke és még egy adoptált kislánya. Először úgy látszott, minden a legnagyobb rendben folyik, de azután mind a két katonát visszahívták Angliába és a véletlen úgy hozta magával, hogy mindketten az egyik angol katonai táborban, Shorncliffe-campben, London közelében kaptak lakást. S mig a két család ft , и ' ETLJEN Л NONAP! Osnabrückben a város két ellentétes végén lakott, Angliában ugyanabban az utcában szállásolták el őket. A 21 éves Cathleen Nag és a 37 éves Patricia Davis kétségbe volt esve. Azt remélték, hogy férjüket más-más szolgálati helyre osztják be. „Szörnyű megrázkódtatás volt számomra, amikor megtudtam, hogy az ikrek ilyen közel laknak hozzánk,“ mondotta Nagné. „Borzasztó helyzetben vagyok, ahányszor kilépek az utcára, mindig remegek, hogy esetleg találkozom két kislányommal új anyjuk társaságában.“ Patrícia Davis a hadügyminisztériumhoz fordult, hogy egyikük családját helyezzék át máshová, mert együttérez az igazi anyával, és nem bírja nézni szenvedését. „Már nem is merek kimenni az utcára, kínos lehet, hogy Nagné tudja, milyen közel vannak hozzá saját gyermekei, azok a gyermekek, akiktől meg kellett válnia, mert az ura ezt Így akarta. El tudom képzelni, hogy még mindig szereti őket. Hiszen egy anya nem felejti el saját húsából, saját véréből származó gyermekeit,“ mondotta Davis asszony. „Soha nem fogadtam volna örökbe a gyermekeket, ha sejtettem volna, hogy az édesanyjuk még látja majd őket. Nagyon sajnálom Nagnét, s nekem Is nehéz a gyermekeket az igazi anyjuk szemeláttára felnevelni.“ Mind a két asszony fel van háborodva a brit katonai hatóságok miatt. „A hatóságok egyáltalán nem segítenek nekünk," Jelentette ki Mrs. Davis. „Ez nem mehet Így tovább,“ állapította meg Patricia Davis. „Ha a kicsinyek idősebbek lesz: nek, s megtudják, hogy az édesanyjuk a szomszédunk, az olyan megrázkódtatás lesz számukra — amely egész életükre kihat“ (se) ELJEN A NŐNAP У ÁRNYÉKÁBAN „FEJŐSTEHÉN" A TELEFONFÜLKÉBEN Nehezen tudnak nálunk a nők elhelyezkedni? Rosszul keresnek? Nem bíznak rájuk felelősségteljes munkát? Ugyan, kérem, mese az egész! Próbálják meg például a postán, biztosan felveszik, hiszen nagyítóval keresnek munkaerőt. Gy. Matild is mindenfélével foglalkozott, mielőtt bejutott a bratislaval főpostára. Nehéz elhelyezkedni, ha az ember, illetve az asszony az ötvenhez közeledik, évekig csak a konyhában uralkodik, gyerekeket nevel és megfelelő előképzettsége sincs. Matildnak ez mégis sikerült, egy kettőre megnyerte felettesei bizalmát, s ha nem is valami nagy jövedelmű, de kényelmes munkát kapott. Egy kolléganőjével együtt a telefonautomaták tartályából kiürített aprópénzt szortírozta és összegezte. Még szórakozásban sem volt hiánya, hiszen egy telefonfülke pénztára sok minden titokzatos dolgot rejt magában. Az éremgyűjtőket talán érdekli, hogy előfordul ott a világ minden pénzneme, átlyukasztott arab piasztertől kezdve Ferenc Jóska korából származó krajcárokig Szóval a két alkalmazott munkája még szórakozást is nyújtott. Matild asszony azonban inkább egyedül szeretett dolgozni. Mindent elkövetett, csakhogy munkatársnőjét távoltartsa, mikor a pénzt számolja, de még inkább tiltakozott az ellen, hogy ott legyen, mikor a kimutatási ívbe bevezeti a huszonötfilléresek számát. A kolléganő egy ideig igen hálás volt, hogy társnője ilyenkor más elfoglaltságot, mondjuk bevásárlást talált ki a száméra, de végül is gyanút fogott, s jelentette feletteseinek, hogy a főpostán ismét bűzlik valami S 9 S A több mint száz pozsonyi, utcai telefonfülke pénztára lepecsételve kerül a klürltők kezébe. Egy alkalommal viszont mégis másképpen történt. A hivatalnoknő felettesei az ügyész Jelenlétében néhány pénztárról levették a plombát és a benne levő aprópénzt megszámolták, majd ismét leplombázták a tartályt. Csodák csodája, Matild asszony másképpen számolt. Nem kevesebb, mint 3059 huszonötfilléressel és 84,15 korona más aprópénzzel talált kevesebbet a kasszában — legalábbis Így jegyezte fel a kimutatásra. Mikor aztán felettesei ezt a „számolási hibáját“ szemére vetették, nem is tiltakozott, kihúzott pénztárcájából két százast, meg egy ötvenest és átadta — az általa okozott kár egy részének megtérítésére. Sőt első kihallgatásán — zavarában azt is bevallotta, hogy majd egy évig dézsmálta a pénzt — úgy ötezer koronát költhetett el belőle. Maga sem tudta állítólag pontosan, hogy mennyit, mert egyik lánya esküvőjére volt szüksége valami „aprópénzre“. A kihallgatástól a tárgyalásig eltelik egy kis idő, nos Matild asszony idegei is megnyugodtak ezalatt. A tárgyaláson már tagadta, hogy valamikor is elvett volna egy fillért, s első beismerő vallomását azzal vonta vissza, hogy ráijesztettek, és idegességében maga sem tudta, mit mond. Sőt két alkalommal még nagyobb összeget is bevezetett, mint amennyit átvett, tehát az egész csak rossz idegei és a sok munka számlájára Írható... Védekezésében ugyan nem volt hiba, csak abban, hogy a hiányzó aprópénz — mint többlet — egész egyszerűen eltűnt a posta épületéből, már pedig, ha a kimutatásban nem is, a pénztárban mégis csak valami nyomának kellett volna maradnial A végén Matild asszony még aránylag olcsón úszta meg a kellemetlen ügyet. Hat hónapra Ítélték és elbocsájtották állásából. Még szerencséje volt így is, mert a telefonfülkéből folytatott beszélgetéseket nem jegyzi a központ, tehát a posta nem tudta bebizonyítani, az évek folyamán menynyivel kevesebb aprópénz volt a kasszában, mint amennyit beléjük dobtak. (EAS) LELJEN A NŐNAP! EUFN A NŐNAP ü
