Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968 - tavasz / A Nő kézikönyve
^ A A A ^ ^ *1* *1* *!* ^ kettesben Az emberek szerelmi kapcsolataikat illetően súlyos örökség terhét viselik. Az egyház, az uralkodó osztályok kiszolgálója, évszázadokon át azon fáradozott, hogy a tömegek érzéseit, gondolatait a világi dolgokról elterelje, és a „halál utáni boldogság“ felé irányítsa. Harcolt minden ellen, ami az embert az élethez, társadalmi létéhez kötötte: holott ezek emberi szükségletek voltak. A marxizmus világított rá arra, hogy az elsőrendű anyagi szükségletek: az élelem, a ruházkodás, a lakás kielégítése után jöhetnek csak létre a magasabb, szellemi igények: a műélvezet, a jog, a képzés, a ta nulás stb. Annyi bizonyos, hogy csak az teheti magát külsőleg „szabaddá“, aki belsőleg is mentes minden fülledt szexualitástól. Ha az ifjúságot mindenekelőtt belső szabadságra nevelik, a többi már nem probléma. Még egy másik tekintetben is kísért a múlt előbb említett öröksége. Azoknak az írásoknak tartalma, amelyek az embereknek, de mindenekelőtt ifjúságunknak akarnak segíteni a szerelmi kapcsolatokkal összefüggő számtalan probléma megoldásában, annál silányabbá válik, minél inkább közeledik a nemi érintkezés problémájának tárgyalásához. Ezeket a problémákat vagy egészen elhallgatják, vagy pár semmitmondó szóval intézik el. Néha egyszerűen azt állítják, hogy a nemi aktust nem kell tanítani. Ez ugyan az állatokra vonatkozóan teljes egészében érvényes, de az embereket illetően határozottan hamis. Már a Kámaszutra szerzője, Vátszjájna is bajlódott ezzel a kérdéssel, s arra a következtetésre jutott, hogy az állatoknál, az emberekkel ellentétben, „az aktust semmiféle meggondolás nem vezeti“, amiért is éppen az embernek van szüksége segédeszközre, vagyis tankönyvre. Igazat kell adnunk Vátszjájnának, mert az ember nemi aktusa valami más, mint az állaté. Az emberi szerelemnek ez csak részaktusa, s csak így lehet helyesen megérteni s végrehajtani. Ezek szerint erre is érvényes az, ami az egész szerelemre: a tudatlanság ártl Amit az ember nemi aktusáról tudni kell, lényegében három kérdés köré csoportosítha tó: Mikor, hol és hogyan? Mivel az ember nemi kapcsolatában főleg biológiai okok folytán a férfi az aktív, a nő inkább a passzív részt képviseli, a következőkben is főként a férfipartnerhez fogunk szólni. A tapasztalatok szerint ők azok, akik a legtöbb hibát követik el, és következményeit persze elsősorban a női partnernek kell viselnie. A„mikor?“ kérdésié természetesen nem válaszolhatunk a napszak vagy az óra megjelölésével. Az a tény, hogy a kulturált emberek között a nemi érintkezés előfeltétele a kettőjük zavartalan együttléte, automatikusan az esti és éjszakai órák előnyét bizonyítja; ezért is mondják, hogy „együtt hálnak“. De ez többé-kevésbé a külső körülményektől függ. Alapjában véve nincsenek „előírt“ órák. Mindegyik egyformán megfelel, amennyiben az egyéb időbeli js természetesen a többi) félté tel is megvan. A nemi érintkezés két ember közötti aktus. Ebből következik, hogy együttesen választják meg a megfelelő időpontot. Mindkettőben egy időben kell meglennie a kölcsönös odaadás iránti vágynak; ez a megfelelő Időpont. Az egymást valóban szeretők között ez egyébként tér mészetes, mert csak egymással tudnak kielégülni. Téves feltételezés, hogy a beteljesedés csak az organizmusban, a legfőbb szexuális kéjben lehet. Nem, a beteljesedés az együtt lét mély átélésében van, amely a nemi érintkezés sajátja. Az, hogy az egyesülés utáni vágy mindkét félben egyszerre keletkezik, nem puszta vélet len. A szerelmesek egyesülése nem egyéb, mint megkoronázása (de nem lezárása — mint később szó lesz róla) egy órának, melyben a kölcsönös szerelmüket teljesen tuda tossá teszik. Ezeknek az óráknak során növekszik bennük az egyesülés utáni vágy, s mindketten egészen pontosan megérzik, mtkor jött el a megfelelő pillanat. A HIDEG NŐ Ha a kívánság egyoldalú len ne, természetesen bizonyos becézgetéssel meg lehet kísérelni a vágyat a másikban is felkelteni. Ha azonban ezek a kísérte tek eredménytelenek maradnak, mert a másiknak nincs „hangulata“, tekintsünk el tőle, mert így az igazi beteljesedés lelte teilen Sajnos, a férfiak gyakran kíméletlenek, önzésükből kiindulva akarják meghatározni, hogy a nemi egyesülés mikor történ fék, s megkísérlik ezt a vágyu kát a nő belső, sőt külső ellenállása ellenére is kielégíteni. Mindig a hiányzó szeretet jele az, ha figyelmen kívül hagyják a partner kívánságát. A kíméletlenség a nemi dől gokban a legbensőségesebb szó reimet is feldúlja! A partnerben belső ellenállást ébreszt, sőt undort az „állatias“ aktussal szemben (ilyen körülmények között nem is több annál/. Ezt az undort aztán átviszi a kellemetlen helyzet okozójára is. Végeredményben többé már nem szeretik, hanem elutasítják, sőt gyűlölik egymást. A nő belső ellenállása annyira fokozódhat, hogy képtelen lesz minden nemi élményre, „hideggé“ válik, mint a köz nyelvben mondják. Még egy új társsal, akikhez valódi szerelem fűzi, sem talál többé kielégülés re. Nagyon, de nagyon nagy tü-8
