Nő, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-01-04 / 1. szám

Szépség helyett hűség A házasulandók egyre jobban meg­fontolják, kit válasszanak. A mai fiata­lok elsősorban kitartó élettársat keres­nek, akinek segítségére jóban-rosszban számíthatnak, és amellett fontos, hogy a partner saját keresettel is rendelkez­zék. Érdekesek egy bécsi vélemény­­kutató intézet eredményei arról, milyen a legtöbb férfi nézete az ideális élet­­tá rsról. Egy bécsi biztosítótársaság érdekes feladattal bízta meg a közvélemény­kutató intézetet. Annak a kérdésnek a felderítésére, miért van az, hogy egyes fiatal lányok könnyen találnak férjet maguknak, míg mások pártában maradnak, a férfiak részéről ugyanígy, egyesek hamar megnősülnek, míg má­sok nehezen találnak élettársat, egy nagyon szép és energikus 20 éves lány ezt a választ adta: — Miért nem kérdezi meg azokat a lányokat, akik se nem szépek, se nem vonzók, hogy azoknak hogy sikerült férjhez menniök . . . Igazán nem tudom, mi mást felelhetnék a kérdéseire. Ebben az „igazán nem tudom"-ban talán nem rejlik elég erős akarat a házasságkötés és a családalapítás iránt, de az is lehet, hogy kételkedik a sírig tartó boldogságban. Ez a fiatal nő egy nagy üzletház egyik osztályá­nak vezetője. Valószínűleg többet gon­dolkodik azon, hogy miért nem tud férjhez menni, mint ezt bevallja. A nőknek sokkal kevesebb illúziójuk van a házasságai kapcsolatban, mint a férfiaknak, Ma már egy huszonöt év körüli hajadon sem hisz abban, hogy a nagy filmszínész vagy egy dúsgazdag kérő csakis őrá vár. A nők ebben a korban tudják mit akarnak. Minek egy > lí 3 ■d csinos, széles vállú férfi, ha az éjsza­káit mulatóhelyeken tölti? Minek egy szép szavakat duruzsoló munkakerülő? Milyen reményei lehetnek egy nőnek a házasságban olyan partnerral, aki a „munkát" kis betűvel és az „Élveze­teket" naggyal írja? Semmilyen. Az ankét csaknem valamennyi résztvevője kijelentette, hogy nem hisznek a sport­autós „szépfiúkban". De vajon, mi vonzza a férfiakat az egyes lányokhoz és mi készteti őket a házassági ajánlatra? Kitűnő, hogy a huszonöt év körüli férfiak, még keresik az ideális nőt. Kevésbé reálisak, mint a lányok és gyakran valamilyen filmszínésznőhöz hasonló feleséget képzelnek el maguk­nak, de emellett megkívánják, hogy jó háziasszony, gondos anya, intelligens, temperamentumos, szellemes, kedves is legyen és saját keresettel is rendelkez­zen. Szóval olyan nő, akit nem lehet lépten-nyomon találni. Vannak olyan férfiak, akik kitartóak az ideális nő keresésében. Az Ilyeneknek az egyik nő sem elég szép, q másik nem elég vonzó, a harmadik nem származik elég jó családból, a negyedik... Ezek a férfitípusok sokáig agglegények marad­nak. Legtöbbször negyvenéves koruk után nősülnek, mert már nem ízlik ne­kik a vendéglői étel, A sok válogatás közben elmúlik a fiatalságuk. A kisebb igényű férfiaknak sem könnyű a döntés. A legtöb pénzre a házasság első éveiben lenne szükség, amikor a fiatalok még keveset keres­nek. Sokba kerül a szövetkezeti lakás, berendezés stb, Egyre több férfi keres saját fizetéssel rendelkező feleséget. Az ankét fiatal férfi tagjai csaknem mind így nyilatkoztak: — Ha megnősülök, a feleségemnek Is állásban keli lennie. Ilyen nézeteket hangoztatnak a fér­fiak más országokban is; a németek, franciák, norvégek, dánok, svédek, angolok. Egyedül Amerikában történt ezen a téren változás: ott a legtöbb nő, ha férjhez megy, otthon marad, és az anya és a háziasszony szerepét tölti be. Ezt azzal Indokolják, hogy az ipar automatizálásával a gyárak egyre kevesebb munkaerőt alkalmaznak, Nézzük meg, hogy milyen a helyzet a velünk szomszédos Ausztriában. Itt a 20—30 éves nők 70 százaléka állás­ban van. Itt igazán válogathatnak a férfiak. Milyen nőknek van itt a leg­nagyobb esélyük a férjhezmenésre? Bebizonyosodott, hogy a férfiak in­kább az egyszerű, szerény nőket kere­sik, akik tucatjával vannak, mert félnek a túlságosan szép nőktől. — A kimondottan szép nő mindenütt feltűnést kelt. A férfiak ezeket a nőket körülrajongják, de azt gondolják, biz­tosan akadnak olyanok, akiknek több pénzük van, mint nekem, ilyen nőket könnyen elcsábítanak, — ez a véle­ménye a legtöbb férfinak. Ezért inkább lemondanak a szép nőkről, hogy ne kelljen majd félteniök feleségüket. Sokkal kényelmesebbek, minthogy állandóan harcoljanak azért, amit már egyszer megszereztek maguknak. Meg­döbbentő, hogy hány férfinak ez a né­zete. Sokan azt tartják, hogy a szép nők nem háziasak. A legtöbb férfi pe­dig azt akarja, hogy felesége az állás mellett a háztartást Is vezesse. — Nem akarom, hogy a feleségem cseléd legyen, de szalámit sem akarok mindennap vacsorázni, — ez a leg­több férfi nézete. A mai modern gyors lüktetésű élet­ben a fiatalok nemcsak feleséget, vagy férjet, hanem megértő barátot, segítőtársat keresnek egymásban. Éppen ezért ma már nagyobb súlyt fektetnek élettársuk megválasztására. Nem elég csak a szekszuális vonzalom egy házasságban, mert ha a szenve­dély elmúlik és nem változik át barát­sággá, a házastársak unalmasnak találják az együttélést, aminek legtöbb esetben válás a vége. Hogy viselkedjen egy nő barátok között? Már régen elavult az a nézet, hogy a nőknek férfiak társaságában hallgat­niuk kell. Sőt ellenkezőleg, a nők úgy gondolják, hogy még nem érvényesül­nek eléggé. De mi erről a férfiak meg­győződése? Sokan vannak, akiknek a túlságosan egyenrangú nők nem tetsze­nek. Az olyan nőt, aki azt gondolja, hogy mindent tud, sőt okosabb a fér­fiaknál, igen kevés férfi tűri el. Egy húszéves férfi ezt a választ adta: — Egy nő ne legyen megtestesült lexikon, de ne legyen tapasztalatlan újszülött sem, aki mit sem tud az élet­ről. Nem akarok feleségül venni üzemi igazgatónőt, de minden élettapasztalat nélküli lényt sem. Itt felmerül egy kérdés: Feleségül vegyen-e egy férfi magánál műveltebb nőt. Ha sok esetben, a közepes művelt­ségű, de nagyon okos férfiak házassá­got kötöttek is maguknál műveltebb nőkkel, és boldogan élnek, erre a kér­désre a legtöbb férfi mégis negatív választ adott. Ami a műveltséget illeti, a férj és a feleség legyenek egyforma eemwAnnlAM K. S. ÁRNYÉKÁBAN Alighogy elkezdte, máris befejezte vádbeszédét az ügyész. Egyetlen pontból állt csak. A kicsiny, vékony, jelentéktelen asszony elhagyta a vádlottak padját, s amint észrevette, hogy nézem, végigsimí­totta hidrogénezett, a tövénél már erősen barnuló haját, majd kilépett a folyosóra. A szenátus erre elkezdte a vizsgálati fogságból elővezetett K. Ká­roly kihallgatását. § § § Köztudomású, ugyebár, hogy házastársak között szokatlan a titoktartás. Károly is tisztában volt azzal, hogy Emmikéje kitartóan csalja egy sötét­hajú fiatalemberrel — hónapok óta. A féltékeny­ség nyilván nem kínozta, merthát ők „csak olyan modern házastársak“ voltak. Inkább a közös tető tartotta őket együtt a régimódi „asztal és ágy“ helyett. Az asztalravalóról amúgy is többnyire Em­mának kellett gondoskodnia, hiszen az ifjú férj úgy félt a munkától, akár a pestistől, s bár élete párja se szerette hideg vízbe dugni ujjait, neki mégis könnyebben sikerült előteremteni a minden­napra valót. Hát Így éltek, éldegéltek, amíg csak lehetett, de egy szép napon már mégis erejük végéhez érkez­tek. Nem volt a házban egy árva ötfilléres sem. Károly már közeledni érezte a kikerülhetetlent, a munkát, de ekkor mentő ötlete támadt: Házasok „jut is, marad is“ alapon „Mondd csak, drágám, mikor találkoztál te utol­jára Ferivel? — kérdezte mézédesen asszonyától. Emmike tudta, hogy minden tagadás hiábavaló, ezért aztán pontosan beszámolt legutóbbi randevú­járól. A várt verés helyett, legnagyobb meglepeté­sére, férje átölelte. „Mondd csak, Emmuskám, mi volna, ha te kisba­bát várnál?“ Emma még a gondolat ellen is tiltakozott, igazán se módja, se kedve nem volt gyarapítani a csalá­dot, de Károly csak nem tágított § § § Ki tud két könnyes női szemnek ellenállni? Feri se tudott. Mindenfélét megpróbált, de barát­nőjét nem tudta rávenni, hogy közös magzatukat a világra hozza. Emma csak sírt és sírt, nem ma­radt hát más hátra, mint átadni neki 500 koronát. Orvosra, vagy angyalcslnálóra — Ferit az már nem érdekelte, fontos, hogy Emmuskája megnyugodott. Még sokáig jártak össze ezután Is, sok kellemes percet töltöttek el együtt, annál is inkább, mert Károlyt ez továbbra se zavarta. Majd később vala­hogy elmaradtak egymás mellől. „Mondd, Emmuskám, s ml volna, ha te ismét anyának éreznéd magadat?“ — ölelte át nejét Ká­roly egy szép napon. Emília most már energikusan tiltakozott minden A Ь ilyen terv ellen. Nyíltan bevallotta, hogy Ferivel már hónapok óta minden kapcsolatot megszüntet­tek. Ahelyett, hogy Károly más pénzszerzési mó­don törte volna fejét, konokul kitartott eredeti terve mellett. Feri immár kevesebb részvéttel hallgatta végig Emma vallomását. Eleinte azt hitte, hogy csak csa­lásról van szó, de amikor észrevette, hogy volt szerelme erősen klgömbölyödött az elmúlt hóna­pok alatt, nagykeservesen leszámolta az ötszáz koronát. Emma alig várta már, hogy hazaérkezzen, s még mielőtt Károly kinyújtott markába leszámolta vol­na az öt darab százast, — gyorsan a szoknyája alá nyúlt — és kihúzta a kispárnát. § § § Országhatártól országhatárig adta annak idején tovább a rádió: „Keressük K. Károlyt, személyle­írás: kb. 165 cm magas, sovány, vöröses hajú, sze­me barna, orra egyenes, különös ismertetőjele nincs... Kérjük Bratlslavába előállítani. A körö­zött egyént csalással vádolják, s többszöri idézés ellenére sem jelent meg tárgyalásán...“ S míg Emma az ítélet kihirdetése után —■ amely őt 8 hónapos feltételes szabadságvesztésre ítélte, — elhagyta a bíróság épületét, Károlyt visszakísér­ték cellájába. Az ő Ítélete szintén 8 hónapra szól — viszont feltétlenül. (EAS)

Next

/
Thumbnails
Contents