Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-10 / 6. szám
„EGY ÉJSZAKA Casanovával" Giovanni Giacomo Casanovához — az aszszonyhódítások és leányszöktetések, a forró éjszakák és perzselő szerenádok, a párbajok és romantikus szerelmek hőséhez — a mozgalmas élet felülmúlhatatlan mesteréhez előszeretettel térnek vissza az írók, riporterek, festők és filmrendezők. Neve az időtlenség lapjain mitsem veszített sejtelmességéből, személye örökön vonzani fogja a fiatalokat és időseket, mert talán senki sem tudott nála elragadóbban és sikeresebben bánni a szépasszonyokkal. Szerteszét a világon találhatók a híres „Don Juan“ életére utaló könyvek, jegyzetek, adatok, dokumentumok, emlékek: Olaszországban, Franciaországban, Ausztráliában, múzeumokban, levéltárakban, magángyűjteményekben, képkereskedők árjegyzékeiben. Könnyedségét „választékos modortalanságát“ és szinte hihetetlen leleményességét Csehországban is megcsodálták, hisz élete utolsó időszakát Duchcovban-Valdstein gróf könyvtárosaként — töltötte. Mozgalmas — kalandokban oly rendkívül gazdag — életéhez az utókor még számtalan legendát is szőtt. Ezek közül egyet elevenít fel Federico Incián, mexikói író „Egy éjszaka Casanovával“ című színdarabjában, melynek országos bemutatóját a kassai Állami Színházban nagy érdeklődés előzi meg. Az előadás próbái már javában folynak: Angélával, a női főszereplővel — civilben Jela Buőkovával —, a prózai társulat fiatal tagjával — a színház öltözőjében találkoztunk. Magáról nem szívesen beszél, (pedig most éppen lenne miről: az első főszerep a színházban, főszerep Vladimír Cech „Besúgó“ című — a Beszkydekben forgatott új filmjében, hangjáték a rádióban, TV-szerep ...), inkább áttereli a szót a közelgő bemutatóra. — Federico Incián — aki egyébként B. Traven bensőséges barátja — sziporkázóan szellemes szerző, darabjának párbeszédeiből nem mindennapi műveltség és alapos felkészültség árad. Különösen kedvelt témája: Casanova. Teljes könyvtárakat böngészett végig, áthajőzott Európába, amíg megformálta alakjait és megírta színdarabját. Az „Egy éjszaka Casanovával“ 1766-ban játszódik Velencében. Huszonnégy órát elevenít fel a híres nőcsábász-kalandor életéből — helyesebben mondva, egy nappalt meg egy éjszakát, mely idő alatt a 41 esztendős — sikerei tetőfokán álló — Casanova minden ékesszólását és egyéb képességeit felvonultatja, hogy magáévá tegye röpke órákra a szép Angélát. — Ám fáradozása ez esetben hiábavalónak bizonyult. A színdarab vezérgondolatát egy mondatban jellemezhetném: Az ember szívét nyitó zár nem mindig nyílik a hálószobához vezető ajtó kulcsával. — Rendkívül örülök ennek a szerepnek. Ogy érzem, lehetőséget ad színészi képességeim megmutatására. Minden fiatal színész vágya a „nagy szerep“, én azonban szeretem a kisebbeket is. Minden szerep szép — még a legkisebb is, ha az ember örömmel, odaadással, lelkesen csinálja és végül érzi, hogy teljesíti a rendező felfogását és saját elképzeléseit. Lassan múlnak mostanában Jela napjai. Az első komoly „tűzkeresztségen“ túljutni nem könnyű. TÄNZER IVÁN Jela Buckóvá Jela Buckóvá és Vlastimil Canek — Vladimír Cech „Besúgó" című készülő új filmjének egyik jelenetében Szerelem - ALBÉRLETBEN (6) Tizenöt évet töltöttek együtt. Másfél évtized hosszú idő. Másfél évtizedben sok a hétköznap és kevés az ünnep, sok a realitás és kevés a líra. Másfél évtized alatt a fiatal, huszonöt esztendős, szerelmi támadásra mindig kész férfiből, férj, apa, munkahelyén fontos ember lett. Másfél évtized alatt be kellett rendezni a lakást, gyermekeket kellett nevelni és tanulni, dolgozni kellett, „valamire vinni", elismerést és nagyobb fizetést kiérdemelni. Másfél évtized alatt a huszonöt esztendős férfi elért a negyvenig, szeme alatt szarkalábak, hajában csillogó ezüst jelzi az idő múlását. Későbben alszik el és korábban ébred, derekát néha fájdalom hasogatja és szivében apró, éles szúrások emlékeztetik az elfogyasztott feketékre és elszívott cigarettákra. Ügyetlenek voltak. Az asszony is. Zsugorgatták a hétköznapokat, sajnálták az időt „szabálytalan" ünnepek rendezésére. Nem öltöztek egymás kedvéért estélyi ruhába, nem rendeztek kettesben, az otthon meghitt sarkában ünnepi vacsorát, az asszony nem villantotta fehér testét szándékos véletlenséggel a férfi felé és a férj nem hozott virágot, nem hódított, keze nem remegett, ha az asszony karjához ért. Olyan szabályos volt az életük, mint a kettős könyvelés. Minden az előre meghatározott időben és rendben történt. Az ebéd, az olvasás, a mozi, a társasági élet... és az ölelés is. És ezt a szigorú rendet, másfél évtized pontos szabályokból épített korlátáit néhány nap alatt megbontotta, áttörte a „harmadik". A megszokott után, hozta a szokatlant, a rendszer helyett a szabálytalant, az előre tudott helyett a kiszámíthatatlant. Kalandnak indult. A húszesztendős lány életében nem volt az első, a férfi számára ez volt az első félrelépés, amióta kilépett a tükörteremből. Kalandnak indult, ami az öregedő férfi hiúságát legyezgette, ami kezdetben nem jelentett mást csak egy kis könnyű mámort, a házastársi szerelem komoly aszúbora után a pezsgő pikáns, vérforraló kábulatát. Menekülés az ismeretlenbe, kéjes játék, néhány elsikkasztott óra, jóleső titok... csak ennyi volt. Aztán, alig fél esztendő után, elérkezett a délután, amikor férj és feleség ültek az asztal mellett és már nem volt mondanivalójuk. Már felszáradtak a könnyek, elfogytak a szavak, már megsemmisültek az érvek, elkopott a sértés és átok éle, csak ültek kiégve, szenvedve, szivükben már az ébredező, egymás iránt érzett gyűlölettel. Kalandnak indult, de a lány már unta a „délutáni feleség" sokszor játszott szerepét, igazi asszony, igazi feleség akart lenni. Tudott hűvösen számitó lenni, amikor lángként égette a férfi testét, céltudatos volt minden mozdulatában, fegyverként használta testét, sóhajait, gyönyörtől rekedt sikolyát, tökéletesen alakította a halálos szerelem bilincseibe vert, a győztes, leküzdhetetlen, ellenállhatatlan férfi kénye-kedvének kiszolgáltatott nőt. Másfél évtized, tizenöt együtt töltött esztendő ezernyi láncát kellett széttépni azon a délutánon. A férfi már becsomagolta a holmiját, már megbeszélték a pénzügyeket. Az asszony még behozta a másik szobából a kétféle orvosságot, az egyik a szivszúrás, a másik a reumatikus fájdalmak csillapítására szolgált... A „harmadik" pedig a saját otthonában ült az asztal mellett és számolt. Ennyit keres a férfi... ennyit fizet a gyerekekre. A válóper is pénzbe kerül. Néhány hónapig még nem élhetnek együtt, az is pénzbe kerül. Na, nem marad valami sok, nem a legjobb „üzlet", de mit lehet tenni, ha nincs jobb, ha csak ilyen hervadt negyvenesek keresnek három-négyezret. Persze azt a másikat — azt a vékonypénzű fiatal kezdőt sem építi le. Majd talál időt néha egy mozira ... egy-két csók, egy kis izgató simogatás nem a világ. Nem, amíg nem lesz a férfi, az „öreg" felesége, addig a fiatal nem remélhet semmit. Ezt most nem szabad kockáztatni, ezt a szerepet tovább kell játszani, minden félrelépés, minden rendezési hiba végzetes lehet. A lány ült az asztal mellett és számolt, kivont és összeadott, úqy kalkulált, mint egy kereskedő: ad egy fiatal testet, adja a vágy, a szerelem illúzióját, a háremhölgy alázatos szerelmi hódolatát és kap érte egy férfit... kissé kopasz, pocakos, sokat köhécsel a cigarettától, álmában néha horkol is... nem — nem éppen valami hódító partner egy húszesztendős lány számára, de sokat keres, szorgalmas, könnyen megtéveszthető, elbolonditható és minél öregebb lesz, annál inkább hajlik majd, annál inkább lehet becsapni, csalni, kijátszani. A férj és a feleség ültek némán és temettek másfél évtizedet. A két gyermek a szomszéd szobában hallgatózott, szivük rémülten dobogott, aztán hallották az ajtó csapódását... elment az apjuk. A férfi állt a két bőrönddel a kapu alatt, várta a taxit. A szél arcába vágta a havat. Nedves, nyúlós alkonyat borult a városra, a hideg alattomosan bekúszott kabátja alá. A karja megrándult, egy percig arra gondolt, hogy legjobb lenne megfordulni, belépni a felvonóba, aztán csengetni... arra gondolt, hogy a második emeleten van az otthona, az íróasztala, életének másfél évtizede, a beteg szívére és reumás derekára gondolt... Aztán megállt a ház előtt a taxi és egy fáradt öreg férfi elindult az albérleti szoba felé. PÉTERFI GYULA
