Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-11-24 / 47. szám

gy fiú megy az úton, a hátán vadászzsákmány. A görbe boton egy fácánkakas lóg, minden "lépésnél ritmikusan himbálózik. Rozsdabarna színe bfc В|^Г illik az őszi tájba. Hosszú fafjktolla égnek nr;erMÍ Szép példány. Köd ül a dombokon, azjavarro mórf^tás libegéssel ereszkedik le elkésv^gy-éSfVarga falevél. Varjúcsapat száll a felszántott fölmik felett.

„Azt hittem, nem lesz szer^uuénk, már annyit jártunk hiába. De aztánjó szimatom v8ft,fhondtam én, hogy az árokparton kell lenni valaminekl Ügy bosszankodom, hogy rossz irányból közelítettem meg! A tapsifüles idejében megneszelte és sikerült megmentenie az irháját. Jaj de mérges voltam! Ha a fiúk velem lettek volna, talán bekerítjük. De végül is a nyuszi vezetett nyomra. Olyan izgalom fogott el, mikor a pagonyba értünk. Éreztem, hogy most jön a nagy pillanat... ösztönösen lassítottam a lépéseimet ... egy madárka szállt fel hirtelen Tí. úgy közelítettem meg a sűrűt, mint egy indián... azt hiszem jó volt, hogy a botommal egy kicsit megveregettem a bokrokat. Emlékszem, hátrafordultam, hogy jó szögben yagyunk-e.. és a keletkező pillanatban vettem éSzHf a fácánkakast. Büszkén felmagasodva állt egy pillanatig ... lélekszakadva futottam előre néhány lépést, aztán már azt se tudtam mit csinálok, a botomat hajítottam feléje, hogy jó irányba hajtsam. Abban a pillanatban már a dörrenés is hallatszott. Aztán én is úgy repültem oda, mintha puskából lőttek volna ki. Úgy dobogott a szívem ... Megvan I Ott feküdt a láawinál elnyúl-I. Egy kicswmég sajnálja is, őe azután elfőtt a büszkeség. Olyan szép példányi Ezt kelleti volna látniuk a barátaimnak! Jó mulatság ez a vadászat, olyan férfias dolog. Úgy érzem, mintha enyém lenne a dicsőség. iNélkülem úgyse bukkantak volna rá Г L ... Egy fiú megy az [úton, a hátán vadászizsákmány. Az elsői

B. I.

F. Spácil felvétele