Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-03 / 5. szám
lata. Mindannak, ami késsel következik. — Nem akarok beszélni róla. örültem, hogy nem kell beszélnem róla. Anna csodálkozva és egy kis csodálattal nézte lányát. — Gondolod, hogy soha nem kell beszélni róla? — Azt nem tudom, arra még nem gondoltam. Lám, azért gondolkodik. Lám ... Hosszan, hosszan fújta az orrát Anna s újra és újra zsebkendője után nyúlt. — Nincsen semmi elmondani valód? Ml lenne? Nekem az anyádnakl Hisz mindjárt jön a vonat. Óráját nézte a lány. — El sem tudom képzelni, hogyan került kezedbe a kés. En még nem ts láttam a te kezedben kést. Most a lány bámult anyjára, a nyilvánvaló túlzás hallatán. — Ugyan. — En még csak hibáztatni sem tudom magamat. Ott panaszkodtam, neked és Géza bácsinak, mennyire üldöz s azzal fenyeget, hogy búcsú napján kényszerít rá, ígérjem meg, a felesége leszek. A leány észrevétlenül és akaratlanul bekapcsolódott anyja gyötrődésének áramkörébe. — Az nagyon-nagyon felháborító volt, olyan kétségbeesetten panaszkodtad. De most már azt hiszem valamivel többet Is mondhattál volna, ha Igazán azt akartad, hogy ne menjek kt, hogy én ts ne menjek kt Géza bácsival. — Dehogy gondoltam én arra, hogy te vele mégyI En csak azt kívántam, csak azért engedtem magamat a kétségbeesésbe, hogy őt felbosszantsam, felháborítsam, elkeserítsem a szüntelen zaklatásokkal. Anyja telt, mezítelen karján végig eresztette meleg tenyerét Emma. — Hogy ts bírod. Bírtam. Bírtad? Igen. Persze. Ennek most már vége. Meresztette szemét a lány, vajon jól értl-e. — Hát akkor mégis ... — Mégis? Mtt mégis? — Mégts jót tettemI Annyi Ideig hallgatott Anna, míg a gyermek tudatlanságát elválasztotta saját rémületétől, amely reggel Óta, a hír elérkezése óta dobogott mellében. — Nem értem. Nem értem. — Nincs ezen nem érteni való anyukám. — Hogy Géza bácsi nem tudta. — Persze, hogy nem, hiszen ott sem volt, csak kihívta nekem s elment a sötétben. Elment valahová. — Azt gondolom én hová. Nem volt holdvilág? — Volt, de akkor valahogy egyszerre elsötétedett. Talán egy felhő jött, talán azért, mert én megláttam az arcát. — Nagyon sokat Ivott az utóbbi időben. — Nem az, hanem ahogy megörült nekem, mikor mondtam, hogy kt vagyok. Meg akarta gyújtani az öngyújtóját, jobban akart látni, pedig kenyér, szalonna volt a kezében. Nem hívott be a házba? — Dehogy nemI Hívott persze: Gyere be lelkem, mondta, odabent ég a lámpa. De amint azt mondtam, jó lesz ttt ts, az úton, nem erőltette. — Közben mondta, mondta, nem engedett szóhoz jutni. Mondta, de én is mondtam. Es mtért gyújtotta meg az öngyújtóját? — Csak akarta. Azt mondta, amikor a szalonnát a kezembe adta: már a hangodról nagyon jól tudom, kt vagy. Szakasztott anyád hangja tlyen korából, de az utcán még fényes nappal sem ismernélek meg, ha úgy véletlenül, szembetalálkoznánk. — Es jól megnézett, hogy megismerjen? Elhiszem, hogy ez felbosszantott, de ... — Nem nézett meg. En kértem, ígérje meg, sem búcsú napján, máma, sem máskor és elfújtam az öngyújtót, mihelyt lobbant a lángja. — Volt bátorságod egy részeggel. Részeg volt? Igaz? — Italszag jött a szájából, ahogy beszélt. De állt a lábán. Nem vette ám észre, hogy én fújtam el az öngyújtót, mihelyt lobbant a lángja. — Amikor észrevette? — Megütött. Adott vtsszakézböl egyet a fülemre. Hátraléptem, alig ért. Ettől lett mérges. — Mérges? — Igen, vagy nem ts tudom én, mert át akart nyalábolnt és azt mondta Anna, te, Annál — Neked meg bal kezedben a kenyér, szalonna. — Igen. S jobb kezedben? — Jaj, anyukám, mindjárt ttt a vonat. Óráját nézte. — Még hat perc. — Biztos vagy benne, hogy megütött?- Nem mondanám. — Erősen ütött? Nem csak úgy keresésből, hadonászás közben? — Anyukám mért vonod kétségbe, hogy megütött? Mégis csak én éreztemI — De amit azután mondott a sötétben, az nem vág az ütéshez. — Ml nem vág? — Az, hogy: „Anna, te, AnnaГ — Kár, hogy kijöttél. — Valamit még nem tudsz. — Azt nem is kell már nekeml Nagyon megtjedt Anna. — Te... tel Kárt ne tégy magadban. A világon senki, semmi azt nem érdemli meg. Az első simogató mozdulatot tette a lány. — Eszembe sincs. — De a gyerekl — Gyerek? Laci azt mondta, a következőt meghagyjuk. Anna eltakarta arcát. — Te, most ezt gondolod? Neked most ez jár a fejedben? — Hiszen kérdezted! Hiszen ezt ts kérdezted. Anna elhatározta, kegyetlen lesz. össze Is szorította fogát. Fogai közül beszélt. — Tudod, hogy Sajgó Dávid ... neked ... apád ... TudomI — csattant a lány Kitől? ö mondta. — Megmondta. Es azt Is, hogy 6 küldte a havi ötszáz forintot ts és . — Es? — Es, hogy milyen keservesen. — Így mondta? Igen, így szokta mondant. — Talán ezért utáltam meg legjobban. Legjobban? Es mtért másért? A lány hallgatott. Óráját nézte. — Három perc. — Ha tudnám mire gondolsz? —- Rád. Tudod, rettenetesen elcsodálkoztam, hogy te — vele.- Hiszen nem tudtad! — De régebben láttam. Hogy milyen ember. — Külsőre? Külsőre. Most már vonatérkezésig semmit sem beszélgettek. Odaálltak a vágány mellé. A toprongyos ember a nyitott teherkocsiban Időre felébredt, odaállt ő Is felszállónak, szennyes batyujával, vagy három vagon távolsággal feljebb. Odaállt Anna ts lánya mellé. Hallgattak. Nem fogták egymás kezét. Nem Is néztek egymásra. — folytatjuk LEGYŐZI AZ EMBERISÉG A RÁKOT? 2. Biztató eredmények Nehezen, úgyszólván morzsánként lehet hírekhez jutni Bulgáriában a PTA- 191-es szérum alkalmazásának eredményeit illetően. Ne csodálkozzunk ezenl Nem akarják, hogy az legyen a sorsa, ami egy sor új gyógyszernek, ami ígéretes kezdeti alkalmazása után hatástalannak bizonyult. — Eddigi eredményeink csak biztatóak. Se többet, se kevesebbet nem mondhatunk — minden bolgár orvos csak ezt mondta. Állításuk nem véletlen. A kórházba egy évvel ezelőtt 40, gyógyíthatatlannak tartott beteget vettek fel. Tizet nem is sikerült megmenteniük. Harminc azonban életben maradt és közülök ma már csak nyolc van a kórházban, huszonkettő a rákos megbetegedés jelei nélkül hagyta el a kórházat. — Ha írni fog róla — kértek — hangsúlyozza, hogy a rákos megbetegedés tünetei nélkül, semmi esetre se úgy Írja, hogy gyógyultan. Azt ugyanis nem állíthatjuk. Mert például a bélrák operatív kezelése után néha több mint egy évig nem észlelhetők a rák újabb tünetei. De a legtöbb esetben újra kifejlődnek. És ha ez a mi szérumunk is csak ilyen eredményekre képes? Az, amit eddig elértünk, optimizmusra jogosít bennünket, de a rák nagyon alattomos betegség. Hát ha optimisták, mondjanak többet! Hogyan érzik magukat azok az emberek? S hogy valóban csak negyven betegen próbálták-e ki a szérumot? — Nem elég, amit megtudott? Huszonkét, a rák negyedik stádiumában levő beteget kezelésünk után, ennek a borzasztó betegségnek minden jele nélkül engedhettük haza. Rendszeresen ellenőrizzük őket és eddig egyikükön se tértek vissza a betegség tünetei. Nagyon bonyolult, súlyos esetek voltak közöttük. Gyomor-, máj-, bél-, gégerák . .. még operáció utáni kritikus állapotban levő betegek is. Egy példa: Bélrákban szenvedő beteget hoztak a kórházba. Annyira legyengült állapotban volt, hogy járni sem tudott, borzalmas fájdalmai voltak. Nem egész három hónap múlva saját lábán hagyta el a kórházat, s rákos daganata úgyszólván „eltűnt". Már fél éve otthon van. Hízik, s dolgozik. A ráknak semmi nyoma, jele. És több ilyen esetünk volt a gyomor- és májrákban szenvedő betegekkel kapcsolatban is. A rendszeres ellenőrzés mindig újabb öröm és remény számunkra, de biztosat még nem mondhatunk. Egy év múlva okosabbak leszünk . . . — És a nevek? A páciensek nevét majd egy év múlva közüljük, ha a szérum beválik. — Valamit legalább a gyógymódról! — Kérem. A páciensek naponta kétszer intramusculáris injekciót kapnak és megfelelő orvosságokat, melyeket diétával kötünk össze. Ezt fokozatosan, ahogyan állapotuk javul, kiküszöböljük és áttérhetnek a normális táplálék fogyasztására. Azután a páciensek azt fogyasztják, ami ízlik nekik. xxx Az emberek milliói fordulnak bizalommal a két fiatal, nemrég még ismeretlen orvos felé. Legyőzi az emberiség a rákot? Optimisták vagyunk! — Ezt mondja ma nemcsak Zsabilov és Karavaszilev, hanem a többi szaktekintély is. Kór, hogy még a kísérletek nem értek véget. Lehet, hogy a szérum nem gyógyít majd minden rosszindulatú daganatot. Az eddigi eredmények azonban arra engednek következtetni, hogy a DTA-191-es, amelyet még a tudományos titoktartás leple fed, széles körű gyógyító hatást fejt ki. Mást nem tehetünk, minthogy várunk, amíg a kísérletek véget érnek. S lehet, hogy egy év múlva Naszter professzor szaval valóra válnak: Bulgária az emberiség rendelkezésére bocsájtja a rák gyógyszerét. A. Maruíin Férfipulóver A méret 110 cm-es mellbőségnek felel meg. A pulóver 65 cm hosszú. Eredeti színezése barna, világosszürke és világoskék mintával. 5-ös és 6-os kötőtűkkel dolgozunk. Kötésminta: A színén sima, a visszáján fordított. Háta: 77 szemre kezdjük az 5-ös tűvel, barnával 3 cm-t egyenesen kötünk a szegély részére. A 6-os tűvel folytatjuk és mindkét oldalon 3 cm-enként 1 szemet szaporítunk 11-szer. 99 szemünk lesz. 43 cm kötésmagasságnál a leszámolható minta szerint dolgozunk tovább. 65 cm kötésmagasságnál a minta befejeztével világoskékkel kötünk és egyidejűleg 3X9 szemenként elfogyasztjuk a vállakat. A megmaradt 65 szemmel, 5-ös tűvel még 2,5 cm-t kötünk a nyakkivágás eldolgozására, miközben mindkét oldalon, minden 2. sorban 3X1 szemet szaporítunk és lazán befejezzük a munkát. Az eleje úgy készül, mint a háta. Ujjak: 42 szemre kezdjük 5-ös tűvel, barnával és 5 cm-t 1 sima 1 fordított váltakozásával kötünk, majd 6-os ■ tűvel folytatjuk a színén simán, a visszáján fordítottal, miközben az 1. sorban elosztva 9 szemet szaporítunk. Ezután mindkét oldalon 3 cm-enként 1 szemet szaporítunk 11-szer. 73 szemünk lesz, 48 cm kötésmagasságnál a leszámolható minta szerint dolgozunk tovább és 57 cm-nél befejezzük a szemeket. Összeállítás: A részeket könnyedén átgázoljuk, a varrásokat összevarrjuk és a szegélyeket visszahajtjuk. Jelmagyarázat: □ *= barna, v = világosszürke, X = világoskék, ■ = szegőszem.
