Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-10-20 / 42. szám
AZ EMBERIESSÉG KÖTELEZŐ Szabadkai utcarészlet, a városnéző villamossal- Új gépek saját zsebből • Szembiztos harisnya világszínvonalon Manikűr munka közben • Csehszlovák gépek, kedvelt munkatársak Jugoszláviában Ha az ember külföldön jár, magának kell ellátnia a fotoriporter szerepét is. Ami bizony nagy ügyességet kíván az újságírótól. Sokszor megesik, hogy éppen azok a fényképfelvételek nem sikerülnek, amelyekre a riportját szándékozik felépíteni. Ez azonban csak otthon derül ki, ahol aztán töprenghet, mi oknál fogva lett némely film leheletszínű s mitől sikerült olyan csodásán az a pár kocka. Ilyenkor nincs mit tenni, tollal kell helyettesíteni a halvány filmkockákat. 9 Első kép: A barátságos társalgóban összejöttek a suboticei 8 Mart munkástanácsának nőtagjai. Az üzemi munkások kétharmada nő, a munkástanács tagjai is ilyen százalékban oszlanak meg. Éppen a bemutatkozásnál tartunk. A pártszervezet titkárnője, Oláh Teréz. Elmondja, hogy az üzemi pártszervezet 100 tagú. Az üzemi titkárság 5 tagból áll. Mara Rudits régi munkásnő, a tartományi pártvezetőség tagja. Jelizaveta Kapilovits 22 évvel ezelőtt segédmunkásként került a gyárba. Elvégezte az üzemi szakmunkásképző iskolát és állandó jó teljesítménye eredményeként jelenleg az osztályozó részleg vezetője. 9 A munkástanács tagjai elmondották, hogy a gyár 1927 óta fennáll. Mint magántulajdon indult és gyártmányai, a vastag patentharisnyák, Fakó néven voltak ismertek. A gyár munkásnőket alkalmazott, hiszen ők voltak a legolcsóbb munkaerők. Ezek a nők sztrájkmozgalmukkal beírták nevüket a munkásmozgalom történetébe is. 1944-ben államosították a gyárat és a La Passionaria nevet adták neki. 1950-ben a kis gyárakat az állam a munkás önigazgatásra bízta, vagyis a szó szoros értelmében nekik adta a gyárat minden gondjával, bajával együtt. Nem kapott többé állami beruházást, sem állami kölcsönt. Teljesen a munkásvezetőség rátermettségétől, összefogásától függött, üzemképes-e a gyár. Ruza Ostavits, az üzem legrégibb munkásnője így emlékszik vissza: — Régi gépeink voltak, nem tudtunk rajtuk divatos harisnyákat gyártani. A régi fajta nem kellett senkinek. A svájci és az olasz harisnya volt akkor a kelendő a jugoszláv piacon. Mi ezekkel az árukkal nem tudtuk felvenni a versenyt. Sem minőségben, sem tetszetősségben, de még árban sem. Sok kötőgépünk még kézi erővel működött. A munkások tíz százalékát el kellett bocsájtani. Nehéz idő volt — sóhajt a kedves arcú elvtársnő. Valóban. A munkástanács éjszakákon át ülésezett, latolgatta kit lehet, kit szabad eibocsájtani. Figyelembe kellett venniök a munkások szociális helyzetét, szakképzettségét, kézügyességét. Tudták, ez a jövő szempontjából sokat számít. Elvégre az a cél, hogy modern, gyors gépek kerüljenek a gyárba, s hogy ezen ügyes kezű emberek dolgozzanak. Hja, a gépekl Gép nélkül nem üzem az üzem. Modem gépek nélkül nincs kereset. Pénz nélkül nincs gép. Nem volt más kiút, a munkások személyi kölcsönt vettek fel az új gépekre. Vettek gépet részletfizetésre Is, Eleinte keveset kerestek a munkások. Törleszteni kellett az adósságot Is, de az úl gépekkel megsokszorozták a termelést. A gyárat kiszélesítették, visszavették a kényszerből elbocsájtotí munkásokat is. Harcos idők, nehéz idők voltak a munkások életében. De öntudatos embereket formáltak. A gyár, munkásnői kívánságára felvette a Március 8 üzem nevet. 9 Második kép: Marko Oréic igazgató és helyettese, Pólyák józsef a gépteremben. Az új gépek munkájában gyönyörködnek. A kötőgépek a trehíCi gépgyárból kerültek ki, Észak-Cseliországból. Ezeken a kötőgépeken gyártják a szép és divatos férfizoknikat, a nők által annyira kedvelt szembiztos, csík nélküli harisnyákat. A sima fonál egy részét Olaszországból importálják, a további szükségletet pedig a belgrádi Grodska fonóüzem fedezi. 9 A két vezető nem véletlenül került volna a képre. Már a legnehezebb időkben is ők voltak a vezetők. A gyár munkásnői szerint nagy érdemük van abban, hogy az üzem termékei iránt kereslet van a külföldi, és a belföldi piacon. A munkások jövedelme ma már vetekszik bármely más üzem átlagkeresetével. A magasan képzett munkás fizetésátlaga 1400 új dinár. Középfokú szakmunkás fizetési átlaga 1090 új dinár, a betanított munkásnőké pedig 600—700 dinár. Tudják a dolgozók és hangoztatják is, az ügyes és talpraesett vezetők, akik a munkásoknak elvtársai is, kincset érnek. Büszkék rá, hogy az ő üzemük ezt a kincset sem nélkülözi, 9 Harmadik kép: A láncoló gépek mellett munkásnők serénykednek. Vezetőjük Mara Rudits oda sem figyel, hogv a fiatal munkásnő a műszak alatt a körmét lakkoztatja társával. Nem is csinálják titokban. A. gépsor elején egy szabályos manikűrasztalka áll. Mellette ülnek ragyogó lámpafényben. 9 Mara néni mosolyog tájékozatlanságomon. — A munkásnőknek kötelező a manikűr. A finom selyem szálú harisnyákhoz nem szabad gondozatlan kézzel nyúlni. Sok lenne a selejt. A manikűröslány a gyár alkalmazottja. Feladata, hogy a munkásnők körmét rendben tartsa, lakkozza. A körömlakkozás a selejtet csökkenti. A selejtcsökkentés hatással van a jövedelemre — morfondírozok magamban. — Ez az új irányítási rendszer — zökkent a valóságba Pólyák igazgatóhelyettes — úgy tudom, maguknál is bevezetik. Csakhát ott már mások az alapok. Jobbak, mondja meggyőződéssel. Sokan felvetik a kérdést, vajon az új qazdasági mechanizmus nem hagyja-e figyelmen kívül az emberiességet? Vajon megvédi-e szocialista vívmányainkat? Lehet, hogy a mechanizmus figyelmen kívül hagyja, de nem szabad hogy ezt tegye az az ember, aki a mechanizmust irányítja. Ennek egyik példáját l'áttam Itt Jugoszláviában, a szabadkai Március 8 harisnyagyárban. A dolgozó nők számára üzemi mosoda működik. A műszak előtt leadják a család szennyesét a portán, a műszak végeztével tisztán, kivasalva hazaviheti. Az üzemi konyha Is nagy segítségére van a családanyáknak, mert a család tagjai is kaphatnak Itt méltányos áron ebédet. A téli beszerzésre sincs gondjuk. A szocialista bizottság szakszervezeti csoportja megszervezi a téli tüzelő, burgonya, alma beszerzését. A gyár orvosi rendelőjében belgyógyász és nőgyógyász rendel. Szabadka mellett terül el a híres Paliéi tó, amely már az Osztrák—Magyar Monarchiában is mint az első női strand volt nevezetes. Ma a munkások üdülője épült a partján, szépen rendezett vlkend-telepen. A munkások évi üdülésére 150 ezer új dinárt fordít a harisnyagyár. De nemcsak ebben láttam az emberséget, hanem abban, ahogyan a gyár öreg munkásait megbecsülik. A nyugdíjazott munkósnők nem veszítik el belépési engedélyüket a gyárba. Bármikor eljöhetnek és el is jönnek. Megnézik az új gépek üzembe helyezését. Amulva és nem titkolt büszkeséggel nézik az ízlésesen csomagolt férfizoknikat, a csipkemlntás, színes harisnyacsodákat és a leheletvékony, szembiztos vagy tartós gyermek twist-nadrágokat. Ilyenkor emlékeznek, milyen kérges lett a kezünk, amíg kézihajtásos géppel megszőttünk egy jó, vastag patentharisnyát. Némcsak maguktól jönnek a gyárba, meghívókat Is kapnak minden gyűlésre. Es a gyűléseken szólás és szavazati joguk van. Ha jutalmazásra, ünneplésre kerül sor, ők sohasem állnak hátul. A munkások megbecsülik azokat, akik létbiztonságukat, munkájuk eredményét Is felajánlották, hogy a gyár éljen, felviruljon, hogy a fiatal asszonyoknak Is legyen munkalehetőségük, ök akkor a jövőre gondoltak és most a jelen gondol rájuk. Azóta ebben a gyárban az emberiesség kötelező. LÉVAY ERZSÉBET 9 Ez a kép sikerült. Az osztályozó! mutatja be, ahol Jelizaveta Kapilovits a parancsnok: — Az utolsó osztályozás nagyon fontos. (Ezeken a kulcsfontosságú helyeken régi szakképzett munkásnök dolgoznak.) Meg kell őriznünk gyártmányunk világszínvonalát. Jó pénzért, jó árut akarunk adni. 9 A szerző felvételei
