Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-02-03 / 5. szám
Nü| Borítólapunkon: Farsangi bál Jelinek és Spácil felvétele NO. Megjelenik hetenként. Kiadja a Cseh. szlovákiai Nák Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Októbrové nám. 12. Felelősi Szarkáné Lévay Erzsébet, főszerkesztő. Grafikai szerkesztői Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Októbrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vfchodoslovenské tlatiame, národny podnlk, Koiice. Előfizetési dij: fél évre 26.— Kis, egyes szám ára 1.— Kis. Terjeszti a Po*'a Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtókiviterl szolgálata: PNS, Ústredná expedíció tlaie, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII — intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hirlapirodájánál (Budapest V., József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: egy évre 90.— Ft. Egyes szám ára 2.— Ft. Csekkszámlaszám: egyéni 61.278, közületi 61,066, (vagy átutalás az MNB 8. ez. folyószámlájára). Z-12*71035 Farsang Prágában A gazdag prágai báli szezon egyik sikeres bálja a Vigadóban megtartott Botiéská-utcal középiskola diákbálja volt. A különleges „Éjféli jelenetet“, a prágai Ifjúsági Szlnmfivészetl Iskola növendékei rendezték. A „Vivát Akadémia Alma Mater“ jelenetei a bál résztvevőit Zlkmund Winter és Alois jlrásek műveinek korába vezették vissza. A megújhodás korát Idézte a „Majális“ c. jelenet B. Smetana „Diákléglúk indulója“ és a „Jlflnkapo!ka“-jának zenéjére. A NAGYVILÁGBÓL Ártatlan áldozatok Az amerikai bombázásoknak egyre több ártatlan áldozata van Vietnamban. Ez a vietnami kisfiú is súlyosan megsérült egy bombatámadás alkalmával, egy nappal édesapja halála után, aki szintén bambatámadás áldozata lett. Meghaltak a sziámi ikrek Az amerikai Holyok-ban, 54 éves korukban meghaltak Mary és Margaret Gibbo a híres sziámi ikrek. A képen az ikerpár 1940-ben. Divat-fantáziák AUltélag Ilyen ruhában lép ma|d a menyasszony a házasság kötelékébe 2000-ben CTK képszolgálata CHelsea-ből INDULT EL Alacsony, karcsú, vonzó harminchárom éves asszony. Arca ovális, haja rövidre nyírt, hollófekete. Harmincnégy éves magas, angolos termetű, gömbölyű arcú, gyűrött, angolos öltönyű férje ül mellette, akiről az ember soha nem tudja megállapítani, hogy tulajdonképpen mire is gondol. A neve Alexander Plunkert Greene, rokona Bedford hercegének és unokatestvére Bertrand Russellnek, apja Albert Schweitzerrel tanult orgonálni, Olivia nénje Paul Robesonnal flörtölt, dédanyját teán látta vendégül a királynő . . . Mint minden angol, ő is egy kissé hóbortos. Tizenhat éves korában pizsamakabátját ingként viselte és alatta anyja rózsaszín vagy lila fehérneműjét. Mary egy diákesten ismerkedett meg vele és beleszeretett. Tanulmányai befejeztével Mary divattervező, ő pedig fényképész lett. Húszéves korában ötvenezer fontot örökölt, barátja, Archie McNair további ötvenezrével társult és hármasban divatszalont nyitottak, azt a hires ,,Bazaar“-t Chelsea-ben, amely megismertette a rövid szoknyával a világot. Azért jöttem Algonquin-be, hogy nyilatkozatra bírjam Maryt. Alexander, az inspirátor és cinkostárs is velünk van. All right. Kezdhetjük? Igen. A magnetofon forog, felteszem a kérdéseket. És csak amikor befejezzük és elbúcsúzunk, vesszük észre, hogy ez a látszatra jelentéktelen fecsegés milyen becses bizonyítékká változott. Egy korszak bizonyítéka, amely a múlthoz kapcsolódó kötelékeit akarja elvágni, egy nemzedék bizonyítéka, amely alkalmatlannak érzi magát arra, hogy a szülei által előkészített jólétben éljen. „A maga bűne Mary Quant, hogy havonta legalább egy centivel kell a ruháinkat rövidítenünk. Nemsokára már a bugyink szegélyét mutogatjuk és ez nem lesz a legszebb látvány. Van erre valami mentsége?“ Mary: Temészetesen. Minden új divat pánikot kelt. Vágy talán nem okozott riadalmat, amikor negyven éve elbúcsúztunk a hosszú szoknyától? A bokát mutogatni illetlenségnek, a térdet mutogatni botrányosnak számított. Mindezek ellenére megszoktuk és a hosszú szoknyát térdig érővel cseréltük fel. Ma már egy kis zavarral emlékezünk arra a korszakra. Minden szokás kérdése és az ember a rosszabb dolgokat is megszokja A strandon nem viselünk bikinit? Hol a különbség? A strandon mutogatott csúnya láb az utcán is csúnya marad. És hány nőnek nincs szép karja, és mégis ujjatlan ruhát hord?! Sokan azt állítják, hogy a célszerűség játszik döntő szerepet ebben a kérdésben. Én csak azt válaszolhatom erre, hogy talán jobb nadrágot viselni, amely könyörtelenül megmutatja az arányokat, vagy csaknem köldökig érő kivágásokat? Mások szerint az az ellenvetés, hogy nem is annyira a célszerűségről, mint inkább az esztétikáról van szó. Az én véleményem: a nők többsége hordhat rövid szoknyát. Be kell tartani a helyes életrendet és a ruha rövidsége már nem probléma többé. Természetesen a rövid ruha nem lehet szűk, sem mélyen kivágott és alacsonysarkú cipőt kell hordani hozzá. Alexander: Feltétlenül helyeslem én is ezt az új stílust. Szívesebben nézek két lábat — a lehetőségekhez képest két szép lábat! — mint két gumiabroncsot, mint a nyak és a gyomor között előugró két géppuskát. A domborodó mellek és a széles csípő már a múlté. Szexuális jelkép már csupán, amely a század első felében uralkodott és ez már az új nemzedéket nem vonzza. A férfi és a nő kapcsolata ma már nagyon leegyszerűsödött és ezért feleslegessé vált az ún. nőiesség túlzott kihdngsúlyozása. Mary: Csakhogy ma a nő nemcsak vonzó akar lenni, nem azt akarja, hogy csak testi szépsége miatt válasszák, a házasságot sem tekinti sorsa egyetlen megoldásának, mert már nem szükséges, hogy a férfinél pénzt és élete végéig tartó eltartást keressen. Ezért már szabadon és gondtalanul élhet, rövid szoknyában, szorosabban begombolt ruhában, nadrágban és sofőrsapkában. És hogy őszinték legyünk, nőiessége nem szenved hátrányt, sőt, sok esetben még hangsúlyozottabbá válik. „Most olyat kérdezek, amire bizonyára nem először válaszol: tartós lesz-e a rövid szoknya divatja?“ Mary: Nem tudom, hogy miért ne lenne tartós, valamint azt sem tudom, miért térnénk vissza a szoros ruhákhoz, a térdet verdeső szoknyák idejéhez, a tűsarokhoz és a harisnyatartóhoz Én már tizenegy éves korom óta készítek rövid ruhákat és csak az utóbbi két-hárorn évben van sikerem. Tulajdonképpen attól az időtől kezdve, amikor „kitört" Courréges. Magasszárú csizmát hordtam Courréges előtt is, de becsületesen be kell vallanom, hogy csak ő utána kezdte terveimet elfogadni és respektálni a világ. „A legérdekesebb és legmegdöbbentőbb az a tény, hogy ez a divatforradalom ezúttal Angliából indult el, ebből a hagyománytisztelő, a múlthoz annyira ragaszkodó országból.“ Mary: Az új angol nemzedék erőszakkal elkülönül az előző nemzedéktől. Lázad minden régi ellen és szüleivel nincs semmi kapcsolata sem. A háború után alapjaiban változott meg az életmód. A mai divatot a lányok irányítják, tekintet nélkül Az ilyen mini-szoknya még a 28. Velencei Filmfesztiválon Is közfeltűnést keltett. Bemutatta: Francoise Hardy Ismert énekesnő. Hát... volt mit bemutatnil arra, hogy hercegkisasszonyok vagy gépírónők. A dolgozó nőnek kevés ideje van, üzletben vásárol ruhát magának, mégpedig — olcsón. Kit érdekel, ha egy étteremben vagy estélyen tíz egyforma ruha is látható? Senki sem törődik vele és ez így helyes, valamint az is helyénvaló, hogy a tömegek részére tervezik a ruhamodellek százait és nem egy-egy szuper-ruhát egyegy szuper-személyiségnek. „Maga, asszonyom, szocialista?“ Alexander: Ha nem lennénk szocialisták, nem lehetnénk következetesek. Aki különleges modelleket készít előkelő hölgyek számára, az nem hisz a szocializmusban és nem illik bele korunkba. Mary: Apám történelem- és irodalomtanár volt, anyám vegytant és fizikát tanított. Mindketten gyakran hangoztatták, hogy a nőnek is meg kell keresnie a saját kenyerét. A munka az én számomra a divattervezést jelentette. Miért rossz az, ami feltűnő? Rövid szoknya, fekete harisnyanadrág, csizma, bőr- és műanyag kabát, szűk nadrág és vadnál vadabb színek — ez a jövő divatja. Igazán nem szeretnék visszatérni abba a korba, amikor a harmincéves nő már öregnek számított. Alexander: Az én szememben nem elegáns az a nő, aki úgy ül, ahogyan valamikor azt előírták neki, és nem úgy, ahogy az kényelmes, vagy aki minden ötödik percben lehúzza a térdén néhány millimétert felcsúszott szoknyáját. „Tavaly megkapta a legmagasabb rangok egyikét. Milyen ruhában járult a királynő elé, hogy átvegye bárónői kinevezését?“ Mary: Hogy milyenben? Természetesen a szokásos rövidségű 5 guineas (1 guinea = 21 shilling) ruháim egyikében. Oriana Faliad (L’EUROPEO)
