Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-09-29 / 39. szám

gaJd^

KERES

Igen dolgos, szorgalmas, kétkezi emberek laknak arrafelé. Ha az ember megkérdezi az asszonyokat, járnak-e munkába, különböző feleleteket kap. Többen azt válaszolják, hogy igen, idénymunkára a szövetkezetbe, vagy az erdőgazdaságba, ámbár szívesen lennének valahol állandó alkalmazásban. A lányok közül sokan bejárnak Losoncra, csak hát a férjes asszonyok azt nemigen engedhetik meg maguknak, hogy naponta vagy három órát elbuszozzanak.

— Van itt a közelben, Nagykürtösön egy konfekciós üzem, de oda nem vesznek fel — legyintenek.

— Bizony, az jó lenne nekünk, de oda úgy látszik csak protekcióval lehet bejutni — epéskedtek mások.

Summa summárum: a losonci járásban sok szó esik a nagykürtösi textilüzemről, jobban mondva inkább arról, hogy hiába van, oda úgysem vesznek fel senkit, akár személyesen kérik a felvételt, akár kérvényezik.

A gyárigazgató Derűs, kedves ember Fábry Zoltán, nem pattog, nem csöpög maró méreg a szavából, amikor a gyár siralmas helyzetéről beszél. Hozzáértéssel magyarázza meg a helyzetet. — Zdenka, hozza csak be a kérvényeket

A nagykürtös! üzem egy része. Szép is, korszerű is, alkalmazottakban sem lenne hiány, mégsem kell senkinek . . .

— szól ki a titkárnőnek, aki kisvártatva megjelenik, karján egy jó nehéz papírhalommal.

Hatfzáz kérvény! Két-három év alatt gyűlt össze. Ahogy lapozgatok közöttük, néhol megindító mondatokra találok. „ . . . a férjem elhagyott, három kisgyermeket kell eltartanom . ..“, „ . . . beteg édesanyámról kell gondoskodnom..." és így tovább. A kérvényezők életkora 15 évestől 60-ig.

Közben az igazgató beszél.

— Hatvanegy óta tart ez az áldatlan állapot. Az asszonyoknak igazuk van. Csakugyan nem vehetünk fel munkásnőket. Hiába vannak meg a csarnokok, hiába van hibátlan és kitűnő gépparkunk, még annak a 280 — 300 embernek is olykor csak nehezen

biztosítjuk a keresetet. Mint például ez év első hónapjaiban. Tudja, az új gazdaságirányítás. Eltart, amíg rendes kerékvágásba jutunk. Szóval, megtörténik, hogy úgy kell a nagy konfekciós üzemektől összekoldulni a munkát. Innen egy széria kötény, onnan egy vagy két széria texas-nadrág, de gyártottunk már gyermek-overallokat, alsónadrágokat, kötényruhákat, gyermekholmit, férfi és női olasz esőköpenyeket, véradóknak védőálarcot és apró tarka zacskókat a játékgolyóknak. Mit mondjak még? Elég talán anynyi, hogy egy műhelyben egy hónap alatt egy ízben 12-szer kellett átállítani a termelést.

S hogy mindez mit eredményez? Először is, hogy sem a csarnokok, sem a géppark nincs kihasználva. (Itt engedje meg, hogy megjegyezzem, az épületek átépítése 800 000,— koronába került!) Tehát természetes, hogy nem vehetünk fel új alkalmazottakat. Továbbá azt is eredményezi, hogy munkásnőink keveset keresnek, prémiumot alig kapnak. Ugyanis a kis szériákon nem lehet keresni... Mi sajnos, nagyon kis emberek vagyunk, nem tehetünk semmit...

Talán a járás? ... A losonci Járási Nemzeti Bizottságon Ján Bajaník, elnökhelyettes széttárta a karját:

— Persze, Nagykürtös és Kékkő! Ez a két terület okozza nekünk a legtöbb gondot. Tudjuk, hogy itt vannak a járás legnagyobb munkaerőtartalékai, s hogy Nagykürtösön 7000 négyzetméternyi területen ott van minden, ami a nagyüzemi termeléshez kell. Csakhogy nekünk, azaz a helyi gazdálkodásnak nem lehetnek nagyüzemei, mi nem dolgozhatunk 800 emberrel, márpedig a nagykürtösi gyár énnyit vagy még többet tudna

lHllNDl

ü

ИКОНОЙ

„Az alkohol öl, butit és nyomorba dönt“

Sajnos, nemcsak a férfiak között vannak alkoholisták

Tóthpál Gyula felvételei

„Munkakerülésért, csavargásért, a közrend többszöri megsértéséért a losonci Járási Nemzeti Bizottság közrendészeti bizottsága bűnösnek mondja önt ki s ötszáz korona pénzbírságra ítéli."

Sz. Zs. visszaeső bűnöző. Az elmúlt tíz év alatt kétszer állították bíróság elé. Egyszer verekedés, másodszor lopás miatt. Többször fegyelmi bizottság előtt felelt tetteiért. Lakhelyét állandóan változtatja, alkalmi munkából él. Feleségével és két gyermekével nem törődik. Kihágásait legtöbbször ittas állapotban követi el, alkoholista.

— Volt már elvonókúrán? — kérdezi őt Zelencík Jozef, a járási nemzeti bizottság jogásza.

— Nem voltam, de nincs is ott mit keresnem — jelenti ki határozottan. — Akkor sem voltam részeg, amikor a zilinai büfében megmondtam a „magamét" a pincérnek.

Az alkoholistáknak csak egy bizonyos százaléka jelentkezik önként kezelésre — mondja Milán Králik, a losonci JNB alkoholellenes bizottságának elnöke. — Legtöbbjük családjuk közbenjárására megy elvonókúrára.

Az iszákosoknak csak egy része hiszi, hogy betegsége gyógyítható, mert az alkoholizmus olyan betegség, ami közvetlen fájdalmat nem az illetőnek okoz, inkább a környezetének. A mámorban kimondott szó mást sért, a részegen ütő kéz máson csattan.

Azokat az egyéneket, akik többször töltötték az éjszakát józanítóban s többször követtek el bűncselekményt ittas állapotban s önként nem hajlandók elvonókúrára menni, mi utaljuk be. Csakhogy az általunk beutalt alkoholistáknak nem mindegyike megy el kezelésre, hanem tovább iszik. Kényszeríteni pedig senkit nem lehet, a kezelés megtagadása nem számít bűncselekménynek, A 120-as paragrafus erre vonatkozó cikkelyének a módosítása, hogy a visszautasítás bűncselekménynek számítson, talán előbbre vinné az alkohol elleni harc ügyét.

Az éremnek azonban két oldala van. Még az elvonókúrát önként vállaló alkoholisták mindegyike sem gyógyul meg a kezelés után, Vajon milyen eredménnyel térne vissza a kezelésről olyan egyén, akit arra rákényszerítettek.

Az alkoholellenes bizottságok feladata nemcsak arra korlátozódik, hogy az alkoholisták ügyével foglalkozzék. Az alkoholizmus megelőzése Is az ő feladatuk. S éppen ezért az is nekik okoz gondot, hogy a nagykorúságot el nem ért fiatalok is könnyen jutnak szeszes italhoz s így toborzódik az „utánpótlás".

Hiába függeszti ki minden vendéglátóipari üzem a táblát: „Szeszes italt csak tizennyolc éven felülieknek szolgálunk feil“ A fiatalok, többnyire fiúk, mégis rendelnek italt, s legtöbbször kapnak is.

A losonci Járási Nemzeti Bizottság alkoholellenes bizottsága legutóbb felhívta a mytnái HNB figyelmét a gondosabb ellenőrzésre, mert a vendéglátóipari üzem vezetője ellen feljelentés érkezett, hogy figyelmen kívül hagyják a szigorú előírásokat, fiatalkorúaknak is adnak szeszes italt.

Csakhogy a vendéglátóipari üzem vezetőjének nincs jogában senkit igazoltatni, aki italt kér. Még akkor sem, ha gyanús, hogy az illető még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét — mondja Milán Králik. Tévedés pedig könnyen történhet a kocsmáros részéről is, hiszen sok tizenhat-tizenhét éves fiúról feltételezhető, hogy már tizennyolc is elmúlt.

De a fiatalkorúak nemcsak kocsmában isznak. Köztudomású, hogy falvakon, tanyákon nagyban folyik a házi szeszégetés. Sok családban pedig nemcsak a kamaszodé fiúk, de apró gyerekek is kapnak otthon gyümölcspárlatot.

— Tavaly ötvenhárom esetben hoztunk ítéletet tiltott pálinkafőzésért — tudjuk meg Zelencík jogásztól. A legnagyobb baj azonban az, hogy a közbiztonsági szervek nem tudnak minden titkos szeszégetést leleplezni. Olyanok hamarább „horogra" kerülnek, akik az .otthon párolt itallal üzérkednek is. De nemcsak az üzleti célokra történő szeszégetés büntetendő, hanem az is, ha házi fogyasztásra készítik.

Sokan követelik, tegyen az állam radikális intézkedéseket s rendeljék el a teljes alkoholtilalmat. Ez nem lenne, helyénvaló, hiszen országunknak több mint tizenhárom millió lakosa kulturáltan fogyasztja az italt, ami sem a saját, sem a mások egészségét nem veszélyezteti.

Elkeserítő azonban az is, hogy nemcsak a férfiak, de a nők is isznak. Járásunkban a kétszázötvenegy nyilvántartott alkoholista között kilenc nő van.

V. E.-re 1961-ben figyeltek fel, hogy nap