Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-01-27 / 4. szám
HÁZIASSZONYOK ABC-je Tegyük kényelmessé a háztartási munkát A háztartási munkák jelentős részét a konyhában végezzük. Ennek a munkahelynek tehát rendelkeznie kell mindazzal a feltétellel, ami a háziasszony munkáját leegyszerűsíti és minél kényelmesebbé teszi. A háztartási munka ésszerűsítésével sok energiát takaríthatunk meg. A modern háziasszony nem ragaszkodik a maradi munkamódszerekhez. Nagy segítséget jelentenek számára a háztartási gépek és a korszerű konyhaberendezés, ahol a munkahely (asztal, tűzhely, mosogató, konyhaszekrény) egy vonalban van. A munkát úgy szervezzük meg, hogy ne kelljen feleslegesen sokat mozogni, hajolgatni, „gyalogolni“ a konyhában. Amit lehet, ülő helyzetben végezzük. Közismert dolog, hogy az ember rabja a szokásoknak. Vannak háziasszonyok, akik elképzelni sem tudják, hogy mosni, vasalni, mosogatni, a főzéshez a nyersanyagot előkészíteni stb. ülve is lehet. De próbáljuk meg! Idővel örömmel tapasztaljuk majd, hogy kevesebb erőpazarlással fáradságunk minimumra csökken. Nem kevésbé fontos, hogy a munkát helyes testtartással végezzük. Nagyon helytelen például mély fürdőkádban mosni, vagy a vasalódeszkát olyan magasra helyezni, hogy karunk állandóan megerőltető helyzetben legyen. A mindennap ismétlődő hajolgatások közben a hát kidomborodik, a mell beesik és tüdőnk fokozott munkát végez. Ha ülve dolgozunk, helyezkedjünk el a szék egész felületén. Lábunkat ne lóbáljuk, térdben meghajlítva támaszszűk a padlón, vagy a szék alsó keresztrúdján, mert másképpen lábunk elfárad, elzsibbad. Ha a földről nehezebb tárgyat emelünk fel, úgy hajoljunk meg, hogy a lábizmok megfeszüljenek, így a súly nemcsak a kézre és a vállakra, hanem a comb izomzatára is nehezedik. Teherhordozásnál, cipelésnél kevésbé fáradunk el, ha a súlyt két kezünkben egyformán osztjuk el. Tehát inkább két vödröt, két kosarat vagy bevásárlótáskát vigyünk. A terhet kiegyenesített, szorosan a test mellett tartott karokkal tartsuk. Ha nehéz tárgyat, pl. szekrényt, ládát, mosógépet és hasonlókat húzunk vagy tolunk, jól lehajolva fogjuk meg, így nemcsak a felsőkar és vállizmok, de a has izomzata is részt vállal a teherből. Némely háziasszony egy-egy munkánál 10—20 felesleges mozdulatot is végez. Az ebéd elkészítése alatt ötvenezer gyalogol át a tűzhely és az asztal között, huszonötször megy a vízvezetékhez, huszonötször megy a konyhaszekrényhez edényért, fűszerért stb. Az egyes mozdulatokat ügyesebben is ki lehet használni, a munkát leegyszerűsíteni, ha előre meggondoljuk pl. mi mindenre van szükségünk a konyha szekrényből. A különféle fizikai munka végzése közben az emberi szervezetben jelentős mennyiségű kalória szabadul fel. A teljesen egészséges felnőtt ember szervezete nyugalmi állapotban cca 70 kalóriát „fogyaszt“ el egy óra alatt. A szervezet kalóriaigénylése a legkisebb mozdulatnál is növekszik, körülbelül így: könnyű ülőmunkánál 36 nehéz ülőmunkánál 54 edényöblögetésnél 102 kályhafűtésnél 120 vasalásnál 126 tésztakeverésnél 138 ablakmosásnál 150 padlósúrolásnál 222 szőnyegporolásnál 264 fehérneműfacsarásnál 366 a lépcsőn feljárásnál 396 a lépcsőn feljárásnál csomagot cipelve 494 kalória. Tehát rajtunk múlik, hogy ésszerű mozgásszabályozással, helyes testhelyzettel és testtartással kíméljük magunkat és jól gazdálkodjunk testi energiánkkal. (Jm) я eredeti mintadarab 60-as horgo/4 ^7 lócérnából készült, átmérője 30 A terítő egy szalagból, középcsillagból és a szalagsort összefogó kockás sorból áll. A szalagot 6 egyráhajtásos pálcával és hatláncszemes ívvel készítjük. Először a szalagot készítjük el, a horgolást az „A“ pontba kezdve. 28 ív meg-, horgolása után a megszokottól eltérő négyes kapcsolást készítünk úgy, hogy a huszonnyolcadik ív meghorgolása után az ellentétes oldalon a szalagot négy soron keresztül csak 3 egyráhajtásos pálcából és hatláncszemes ívből képezzük. Ezzel érjük el azt, hogy a szalag az összekapcsolásnál nem púposodik fel. A továbbiakban ismét 6 egyráhajtásos pálcával és hatláncszemes ívvel dolgozunk. 14 belső ív után érjük el a kiindulási pontot, de a tizenharmadik ívet a minta szerint a már meghorgolt szalag alá bújtatjuk. A tizenharmadik ívet a szalagra lazán rávarrjuk. Ezután továbbfolytatjuk a szalagot a fentebb leírt módon. Két szalag párhuzamos vonalánál 5 ívet simán kapcsolunk egymáshoz. Az ovális szalagrész belső íveit 1 egyráhajtásos pálca és 3 láncszem váltakozásával horgoljuk össze. Az ovális minta 2 végében levő íveknél az egyráhajtásos pálcák közé láncszemeket nem horgolunk. Ugyanezen a módon még egy hasonló kockasort horgolunk. Hasonlóképpen horgolunk a cakkos szalagrész szabadon maradt íveinél is, a szalagívekből kiindulva a középrész felé. összesen 4 sor készül, melyeknek meghorgolásakor minden sorban négy helyen fogyasztunk a minta szerint, vagyis 2 egyráhajtásos pálca közé láncszemeket nem horgolunk. Befejezésül az utolsó kockából kiindulva 2 egyszerre befejezett háromráhajtásos pálcát készítünk minden második egyráhajtásos pálca fölé öltve — összesen nyolcat. Befejezésül horgoljuk meg a terítő közepén levő kockasorokat a szalagsor szabadon maradt íveiből kiindulva. 1 egyráhajtásos pálca és 4 láncszem váltakozásával horgolunk körbe, a terítő középpontja felé. A második sort ugyanígy horgoljuk meg, csak a láncszemek száma: három. A harmadik és a negyedik sort is az előbbiek szerint horgoljuk meg, de körben 8 helyen fogyasztunk. (Tehát a pálcák közé láncszemeket nem horgolunk.) A középen levő kis csillag 2 egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcából áll, amelyet az előző sor pálcái közé öltünk. I l P T £ К Téli saláták Céklasaláta — 1 kg vörös céklát puhára főzünk, meghámozzuk és fogas késsel vékonyan felszeleteljük. Ecetes-cukros vízzel öntjük le, megszórjuk köménymaggal és reszelt tormával. Sárgarépasaláta — 80 dkg megtisztított sárgarépát hosszúkás szeletekre vágunk és sós vízben puhára pároljuk. A levét leszűrjük, meghintjük borssal, sóval; édesecetes vizet és egy kanál olajat öntünk rá. Zellersaláta — Három nagyobb zellert meghámozunk és metéltre vágjuk. Kevés vízzel, evőkanál olajjal, 1 citrom levővel, csipetnyi sóval, borssal félpuhára pároljuk. Azután lehűtjük és sűrű tartármártással keverjük el. Olajos ecetben eltett, karikára vágott paprikával díszítjük. Cékla almával — Vz kg nyers céklát meghámozunk és 4 almával együtt megreszeljük, majd összekeverjük 1 szál reszelt tormával. Köménymaggal ízesített tejfölös mártással öntjük le. Hagymasaláta — Két-három hagymát vékony karikára vágunk, lesózzuk, és egy óra hosszáig állni hagyjuk. Utána édesecettel és egy evőkanálnyi olajjal öntjük le. Hordós káposztasaláta — Fél kiló savanyított káposztát kissé kinyomkodunk, hozzáaprítunk egy fej hagymát, leöntjük 1 dl olajjal és egy óráig állni hagyjuk. Tálaláskor tejföllel öntözzük meg. Vegyes salátás tál — 20 dkg sárgarépát, 10 dkg zellert, 10 dkg céklát, 10 dkg feketeretket forgácsszerűen megreszelünk és színek szerint elrendezzük a tálon. Sós-cukros ecetes vízzel öntjük le. Egy kis fej fehér és vöröskáposztát finomra vagdalunk, besózzuk, és egy ideig állni hagyjuk. Közben 3—4 almát megreszelünk, 1 citrom levét ráfacsarjuk. Egy salátástál szélén elrendezzük a káposztát, közepébe helyezzük a reszelt almát és az egészet majonézzel öntjük le. Díszíthetjük karikára vágott keménytojással. Tormás almasaláta — Egy vastagabb szál tormát és három nagyobb almát üvegreszelőn megreszelünk. Citrommal vagy édes-ecetes vízzel savanyítjuk. Tálaláskor tejföllel öntjük le. Egytál ételek Sonka puding — Személyenként 2 dkg vajat habosra keverünk egy tojássárgájával, beleteszünk 6 dkg héjában megfőtt és burgonyanyomón áttört burgonyát és 6 dkg darált sonkát. ízlés szerint sózzuk, végül a felvert tojás habját összevegyítjük vele. Jól kizsírozott és lisztezett vékony pudingtormában, forró vízben, lassú tűzön % órán át gőzben kifőzzük. Tálaláskor reszelt sajttal szórjuk meg és forró olvasztott vajat adunk hozzá. Májfelfújt — Félkiló sertésmájat zsíron megpirítunk. Azután a húsdarálón megdaráljuk vagy egészen apróra vagdaljuk. 3 evőkanál lisztből, megfelelő vajból és tejből besamel-mártást készítünk, összekeverjük 4 tojássárgájával, megsózzuk, beleadjuk a vagdalt májat és végül a tojások habját. Vajjal kikent formában tetszés szerint főzzük vagy sütjük. Pikáns mártással vagy savanyúsággal tálaljuk. Velőpuding — A velőt megtisztítva megfőzzük, azután zsírban megpároljuk és szitán áttörjük. Hozzáadunk két tejbeáztatott, áttört zsemlyét, négy tojássárgáját, diónagyságú vajat, 2 kanálnyi morzsát és a tojások kemény habját. Vajjal kikent, morzsával meghintett formában, gőzben kifőzzük. Káposztapuding — A pudingformát kirakjuk puhára főtt káposztalevelekkel és azután megtöltjük Yt kiló sült, darált disznóhúsból, 1 beáztatott átpaszírozott zsemlyéből, 1 tojásból, sóból, borsból, reszelt citromhéjból készült töltelékkel. Mégpedig úgy, hogy egy réteg töltelékre mindig egy réteg káposztalevél következik. 1 óra hosszáig főzzük forró vízben. Olvasztott vajjal öntjük le és reszelt sajttal szórjuk meg. Jó ötlet Még a legügyesebb, leggyakorlottabb háziasszonnyal is előfordul, hogy megégeti a kezét, amikor kiveszi a forró tepsit a sütőből. Az ilyen balesetektől eltekintve az is kár, hogyha az új vagy egyébként még használható, régebbi konyharuhánkat égetjük oda a forró tepsivel. A praktikus, modern háziasszony erre a célra ügyes konyhakesztyűt varr magának. Amint a képünkön is láthatják, kedves olvasóink, ez az egyujjas kesztyű olyan egyszerű, hogy bárki házilag is elkészítheti. Készítsünk papírból a kezünk mérete szerint szabásmintát. Azután erős vászon vagy anginmaradékból négysorosán szabjuk ki a kesztyű külső részét. Azután ugyancsak a minta szerint szabjunk ki többsorosan vatelinból vagy jó minőségű sima vattalapokból betétet. Természetesen a kesztyű külső anyagán körös-körül egyegy cm-t ráhagyunk a varrásra. A kesztyű bélése bármilyen anyagból (karton, selyem, szidara, flanellmaradék stb.) készülhet. Ezt is négyszeresen szabjuk. Amikor a kesztyű is, a bélése is össze van varrva, egymás után minden darabot felhúzunk a kezünkre: először a bélést, majd a vatelinból készült betétet s végül a felsőrészt. Majd kihúzzuk a kezünket belőle, s a kesztyű szélét pánttal eldolgozzuk. Aki akar akasztót vagyis fület varrhat rá (lásd a képen), hogy a kesztyűt fölakaszthassa. Erre a célra legideálisabb lenne az azbeszt szállal átszőtt anyag, mert annak nem árt a magasabb hőfok sem. Mivel ilyesmivel nem rendelkezünk, idővel, ha a forróságtól túlságosan megbámult vagy megégett a kesztyűnk, varrunk magunknak újat,
