Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-27 / 4. szám

a

Hugó bácsi türelmetlenül feszengett a hokedlin.

— Mi az? Valami ba] van? — kérdezte akkora hangon, hogy az ablaküvegek is beleremegtek.

— Talán még nincs műsor — mondta ijedten Döme.

— Ugyan kérem — szólalt meg Klopács, aki feleségével és öt gyermekével már ugyancsak ott szorongott a zsámolyokon, öt perc múlva nyolc óra. Már öt perce a Parabolának kellene mennie.

Döme idegesen csavargatta a készülék gombjait, de az csak süketen, bár ezüstös csillogással hunyorgott a nézőseregre.

— Se kép, se hang — mondta megsemmisültem

Hugó bácsinak eszébe jutott, hogy a legutóbbi Parabolában Brigitte Bardot is szerepelt a bikininél is bikinibb öltözetben, ezért Izgatottan felugrott:

— Majd én megpróbálom!

Am hiába csavargatta a gombokat.

— Hát ez elromlott — mondta szomorúan. — Meg kéne javítani.

S mintha Hugó bácsi, csak valami

S£

t

% en

bűvös jelszót mondott volna ki, mindenki hozzálátott a „javításhoz“.

Klopács rögtön hazaszaladt a szerszámos ládájáért. Egészen beleizzadt, míg átcipelte a temérdek szerszámot. Volt köztük fűnyíró olló, hidegvágó, három kisebb fejsze, két ágfűrész, öt lombfűrész, négy hasznavehetetlen harapófogó, bugylibicska, villanyforrasztó, libella és a Jó ég tudná megmondani, mi minden, de ami szükséges lett volna, olyan semmi. A szerszámos ládának mindenesetre óriási sikere volt a jelenlevő gyereksereg körében. Az öt Klopács csemete a szerszámok gazdáinak fölényével osztogatta szét a többi gyerek között a rengeteg hasznavehetetlen szerszámot és mire Amálka felocsúdott, a régi perzsaszőnyegen már nagy sötétbarna olajfoltok, a parketten szürrealista stílusban felvázolt ákombákomok jelezték, hogy bér a jó műsor a TV-ben egyre késlekedik, a szomszédgyerekek határozottan kitűnően szórakoznak.

Döme, a házigazda szóhoz sem juthatott a „javításnál“. A szomszédok kötelességüknek tartották, hogy legalább ilyen formában viszonozzák Keszegék szíves vendéglátó készségét. A TV-készülék perceken belül „alkotóelemeire“ bontva hevert a szőnyegen és a lelkes amatőrszerelők szakszerű véleménynyilvánításban rendeztek afféle kis házi „KI mit tud?“-ot.

Klopács egy parányi ellenállást szorongatott a kezében, forgatta, nézegette jobbról, balról, aztán egy egyetemi tanár szigorával az arcán kijelentette:

— Ügy látom, hogy az áramkör megszakító egyenirányító kivezetésénél van egy kis baj a koaxiális kábellal.

Merész kinyilatkoztatás volt és eléggé szakszerűen is hangzott, de mégsem ájult el senki a meghatottságtól. Nem.

— Dehogy is az a baj — igyekezett lekapni Klopácsot Csengerédy, a szépnevű kéményseprőmester a harmadik emeletről, aki ugyan csak a „szakemberek“ között kotort, Ingujjra vetkőzve. Más itt a hiba. Ide nézzenek!

Egy elektroncsövet mutogatott diadallal.

— Ez a kondenzátor van kiégve mondta tudákosan. Ki kell cserélni.

— Ne beszéljen szamárságokat ripakodott rá öblös hangján a süket

Hugó bácsi. — A TV-ben nincs is kompresszor.- Kompresszor a maga süket feje morgott Csengerédy.

— Biztosan a diódák égtek ki — mondta tovább a magáét Hugó bácsi, aki természetesen nem hallotta Csengerédy epés megjegyzését, és öntelten nézett végig az izgatott társaságon, mintha csak azt akarta volna mondani: Hát ehhez mit szóltok? Hittétek volna, hogy az öreg Hugó bácsi a technikai dolgokban is ennyire otthon van?

Biztos, hogy nem hitték volna. Félóra múlva Döme már azt sem igen merte hinni, hogy a temérdek alkatrészt, melyeket a „szakemberek“ a készülékből kiráncigáltak, valaha sikerül a helyére visszarakni. Jóval kilenc óra után végre „egyben“ volt a készülék.

De a kép és hang nem akart jelentkezni. Viszont jelentkezett a szerelő Szerencsére a szomszéd házban lakott, ezért Amálka — míg a férfiak ádáz harcot folytattak az alkatrészek helyének megállapítása érdekében elszaladt érte és el is hozta.

Az egyetlen szakember döbbentes megállapításra jutott.

— Ilyet még nem tapasztaltam, pedig már tíz esztendeje lesz, hogy TV- készülékeket javítok. Ennek a gépnek az égvilágon semmi hibája nincs és mégsem tudom sem a képet, sem a hangot behozni. Ha nem látnám a saját szememmel, hogy az antenna banándugói is rendben a helyükön vannak, el sem hinném ...

Mélységesen sajnálkozva eltávozott. A társaság lesújtva ült a helyén. Néhányan már szedelőzködtek. Hirtelen felberregett az előszobában a csengő. Tivadar érkezett menyasszonyával.

— Brr, cudar idő van. Dühöng a

vihar.

Elhallgatott, mert észrevette a savanyú arcokat

a

— MI van, csak nem halt meg Szajmon? — kérdezte ijedten.

— Számunkra igen — mondta Döme szomorúan. Odanézz...

Tivadar a homlokára csapott.

— Megvanl Hiszen akkor a kábelban botlottam meg. Ha Magdi el nem kap, hanyatt is vágódom.

Nem értették, mit mond, de Tivadar nem is magyarázkodott. Kirohant, aztán intézkedett. Keszegék a hétemeletes szövetkezeti ház földszintjén laktak, tehát az épület előtt egy rúdra volt szerelve a TV antennájuk. Az erős északi szél erről cimbálta le a kábelt, ezért az antenna és a készülék között nem volt semmi összeköttetés.

Negyedóra múlva a vállukon cipelték be Tivadart, aki a sebtében előkerített létrára mászva, ráerősítette a kábelt az antennára De öröm csak akkor lett teljesen, amikor úgy féltíz tájban megjelent a képernyőn a csinos szőke bemondónő és ezt mondta:

—Kedves nézőink! Szíves elnézésüket kérjük, hogy az Intervíziós sportközvetítés elhúzódása miatt csak most kezdjük az „Angyal kalandjai“ filmsorozat legújabb filmjét. Jó szórakozást kívánunk I

Hugó bácsi örömében az ezüst sétapálcájával hadonászott és csak egy kis vázát vert le az ebédlőasztalról, melyet Amálka reggel ottfelejtett. Szerencsére az egyik Klopács-csemete ölébe pottyant és így még csak el sem törött.

A jelenlevők átszellemült képpel bámulták a rokonszenves és bátor Angyalt, csak Klopácsné súgta oda a közelében ülő Amálkának:

— Amálka édes, a kép nagyon Jó, de mintha egy kis hanghiba lenne. Nem hall valami olyan izét?

Amálka elmosolyodott. Hogyne hallotta volna a „hanghibát“. De azt — sajnos — nem lehetett „elhárítani“. A sarokból jött a hang, Tivadar és Magdi felől...

Sági Tóth Tibor

CSERES TIBOR

FEKETE

.... /&2SJL’

Köves elmosolyodott, szabad kezével megsimogatta azt az arcát, ahol egykor ő is kapott ettől a falat-kenyér embertől. Félreérthető volt, hogy mosolyog. Az Italon kívül nem érthették józan ésszel egyéb okát az asszonyok.

— Ez nem tréfa — sóhajtotta Goórné sajnálattal —, aki csak megközelítette azt a nőszemélyt, a ml Gézánk már felpofozta.

Az, hogy „mi Gézánk“ — nagyon jólesett Gudulícsnak. Átölelte anyósát és borosat cuppantott arcára: — AnyuciI

Köves segítségre határozta el magát, előre hajolt ültében.

— Tessék elhinni. Géza olyan ember, aki mindennek a végére jár. Ha valami beleeszi magát a fejébe, abban nagyon fanatikus. De a családját mindenek fölött és előtt szereti. Másfél évtizede megvan már annak, de én még most ts élénken emlékszem rá, beszélt nekem magácskáról, pedig akkor még...

Juliska hihetetlenül ingatta fejét.

De, de higgyen nekem: a szomszéd tanyában lószerszámot javított s akkor átment magukhoz és megkérte a maga kezét és maga azt mondta neki, édesanyám úgysem engedné, ha megtudja, hogy lelenc vagy.

— Nem tegezödtünk.

— Jó, jó. De ebből következett az, amire én ugyancsak emlékszem, hogy szabadságot kért az édesapja megkeresésére. Mert ugyebár, akinek megvan az édesapja is, az nem lelenc.

— Nemcsak azért — szólt közbe most Géza, akaratlanul gyöngítve az érvelés erejét.

— Na igen-igen, azért is, mert az volt a rögeszméd, amíg nem tudod, milyen apától származol, addig nem Ismerheted a saját lövődet.

— Igaz — bólintott Goórné —, máig forgat ilyesmiket a fejében.

fis tetszik tudni, engem faggatott — szólt közbe Sári és elpirult —, mint legnagyobb húgát, vajon nlncsen-e, nem került-e szóba a családban valami olyan név, amelyet anyánk emlegetett. Bizony nekem eszembe jutott egy név, valami Körber, vagy Körner, akiről azt hallottam, hogy szintén mérnök és kivándorolt Amerikába, és apu tudnt sem akart róla, és soha nem írt levelet, holott Amerikából nyugodtan írhatott volna. És mert apu azt is mondta: nem akarom látni sei — abból én és mi azt következtettük ki, hogy az tlletö mégis csak valahol a közelünkben él. fis valahányszor ezt a nevet kimondta, mindig zongorához ült és játszott valami bánatosat.

— Igen — bólogatta fejét Géza —, hogy levél soha nem jött, abból következtettünk a lehetőségre, hogy Magyarországon keressük meg. Apámat. Rendőr voltam, még azt ts egykettőre kinyomoztam, miféle magyarosítások történtek abban az időben. Körberről, vagy Körnerről. Rábukkantam egy Komlóstra, akinek a szakmája is — technikus — megfelelt úgy, ahogy, s az én születésem után kérte a belügyminisztert, hogy a nevét... Megkerestem a házat. Család, két gyermek. Már tudtam, mikor jár• haza. Az utcán vártam rá. Nem

akartam mégsem a család előtt. Azt akartam mondani: én nem óhajtok öntől egyebet — szóval jobban fel voltam dúlva, mint ö, amikor megérintettem a vállát. „Uram, az apámat keresem és sú lyos bizonyítékaim vannak önre.* Rendőr alhadnagy voltam. Aranylottak a rendfokozati jelzések. Megszeppent. „Gyerünk, barátom

— motyogta gyerünk ide a presszóba, igyunk meg egy kávét." Magam elé tettem rendőrtáskámat egy székre. A pisztoly ormótlanul kitögyelt belőle. Elébetártam a tényállást: huszonegybe a főpostán dolgozott egy Gudulics Margit nevű hajadon, akinek apja kilencvenhatban érkezett Spalatából, Dalmáciából, de a lány már nem tudott sem horvátul, sem olaszul. Elővettem a huszonegyből származó fényképét is.

— Hivatalos hatalommal való visszaélés — újjongott fel Köves.

— Ezért külön le kellett volna szerelni téged!

— De nem ezért szereltettél lel

— Én téged? — lepődött meg Köves. — Ja perszel

A nők érdeklődéssel mosolyogtak már.

— Hát ez a Komlósi elég nyugodtan, bár nagy töprengésekkel nézegette a képeket. Énrólam meg csurgóit a verejték. Lehet, hogy apám mellett ülök és lehet, hogy örökre kicsúszik a kezem közül, bár rendőr vagyokI Kivel volt nemi kapcsolata az anyámnak huszonkét esztendővel ezelőtt? „Ha látnám a hölgyet, tálán. De így nem tudok visszaemlékezni. A főpostán dolgozott? Hm." Amikor búcsúztunk, melléje álltam. Magasabb volt nálam. De mtvel anyám Is magasabb, elejtettem Komlósit. Pedig, valahogy nagyon vonzódtam hozzá, ö azt mondta, nagyon sajnálja, ha csalódást okozott volna. Azóta sem jutottam előbbre. Anyám meg nem akart beszélni arról az tdőről. A férje, azt tudja, ö nagynéném nekem. De a lányoknak, amint elérik a tizennyolc esztendőt, én sorban elmondom a titkot: a bátyátok vagyok, de apunak erről egy szót sei Engem nem nagyon szível, de a fiaimat szereti. Nagyon szeret játszani velük: Ami egy vízimérnöktől szép dolog.

Az asszonyok meghatottan hallgatták.

— Hol van az a három szép fiú? — kérdezte Köves, amint eszébe juttatták a fiúkat.

— Sárika elvitte őket nagymamájukhoz vallotta be halkan Gudultcsné.

Az elégedettségtől most Köves hallgatott el. Mégsem papolt ő itten hiába.

— Régen nem beszéltél ilyen szépen Gézánk — mondta anyuci.

25.

Rátette bibliáját a kanosára s nekifohászkodott, hogy tenyerét az asztal fölé terpesztve elmondja az Italszentelést. De eszébe jutott valami:

— Tisztelt rendőr úr! Hivatalosan vagy magánosán?

A búcsú forgatagára bízta gyerekeit s egyedül sietett Goór bácsiék házához Anna, beszélnie kellett Guduliccsal.