Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-28 / 30. szám
Meglehetősen általános Jelenség a világon a nők alárendelt helyzete, is mig ma Is sok helyen látható az elnyomás különböző tormája. A Földközi-tenger mellikin például a nőt áruba bocsátják, gyakorta ütlegelik, nehéz munkára kényszerítik is rabszolgaként kezelik, és mindez a szociológusok is hivatalos tényezők tudtával is hallgatólagos beleegyezésivei történik. Mindnyájan tisztában vannak azzal, hogy e tény csökkenti a nemzet erejét, gyengíti az országot, hogy megbénít minden közösségi is egyéni fejlődést, lelassítja, vagy meggátolta a haladást. Láthatatlan határok A Földközi-tenger vidékinek keresztény országaiban — Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, Korzikán, Szicíliában, Szardínia szigetén, Cipruson, Libanon keresztény részében — bár az utazó sehol sem találkozik olyan hatásos ruhadarabbal, mint a mohamedán nők fátyla, mégis sok figyelemre érdemes szokást észlelhet. A keresztény területen mig ma Is találunk egy láthatatlan, tekervényes határvonalat. A határvonalon Innen a családok vasárnaponként együtt sétálgatnak, közös üzletekbe Járnak, falvaiban a nő Is elmehet valamelyik családtagjával egy kávéházba, a harmincöt évnél Idősebb falusi aszszony fekete fejkendő nélkül Is klmehet az utcára. A határon belül azonban a férfiak egyedül Járnak az utcákon, vagy mennek a vendéglőbe, is a káviházban szokatlan a női vendég, csakúgy, mint Bagdadban. A görög falvakban a házasságtörissei gyanúsított asszonyt lir/e még ma Is köteles visszavinni az apai házba, ahol a becsület nevében apja, vagy legidősebb bátyja — többnyire kissel — megöli. Ha nincs apja, vagy bátyja, a véres ítélet végrehajtását nagybátyjától vagy unokabátyjától várja a falu. A férjnek, apának vagy fivérnek a Földközi-tenger vidékén csaknem minden országban elnézi a közvélemény a bűnös asszony ellen elkövetett gyilkosságot. Éppen ezért kellett az olasz törvényhozásnak legalább minimális — 3 évig terjedő elzárást Jelentő — büntetést kiszabni, nehogy a megbocsátás automatikussá váljék. A Földközi-tengertől délre nemcsak a hajat borítja fátyol, hanem az egész arcot Is, is ez nemcsak színes, Idejét múlt része a ruházatnak, sokkal Inkább lelentl a kit nem közötti határt. Az egyik oldalon él is virul a nemzeti társadalom, amely a valóságban csak féltársadalom: a másik oldalon a tudatlan is elnyomott nők tengődnek. Ebben a társadalomban a legszigorúbban tiltják az azonos nevű, egy családból származó nővel kötendő házasságot. Ez azt Jelenti, hogy ebben a rendszerben, ahol az anya nevét öröklik, minden anyaági unokanővir testvérnek számit, legyen bármilyen távoli Is a rokonság. Amikor még nőm tiltották a vérfertőzést Egyetlen társadalmi szabály sem olyan régi keletű, mint a vérfertőzést tiltó rendelet. A Földközi-tenger mellékén mégis mindmáig előfordul nagybácsi is unokahúg, nagynéni is unokaöcs esküvője, mind a zsidók, mind a libanoni arab keresztények, mind a mohamedánok között. E vidék első etnográfusa, a tudásvággyal teli, becsületes, Igazi tudós, a görög Hérodotosz volt, aki csaknem ezer évvel Mohamed előtt élt is Igen sokat utazott. Tanulmányozta a rokoni kapcsolatok összetételét, tehát mindazt, ami a legfontosabb a társadalomban. Húsz népet nevez meg, de mert a szomszédos népeknél azonos szokásokat észlel, csak néhány szociális képet ad róluk: Első nemzet (Egyiptommal kezdi): „Asszonyai mindkét lábukon rézkarikákat hordanak; hosszú hajuk van... Az esküvő előtt a fiatal lányokat bemutatják a királynak, ha valamelyik lány megnyeri tetszését, elveszi a szüzességét." Hatodik nemzet: „Szokásuk, hogy több feleséget tartanak is asszonyaik közösek. Az a szokás, hogy az első Ízben nősülő férfi fiatal felesége kézről kézre Jár a vendégek között, akik szeretkeznek vele is ezért mindegyikük megajándékozza." Tizedik nemzet: „Asszonyaik lábán rizkarlka van, számuk attól függ, hogy hány férfivel közösült, mert minden esetben újabb karikát fűz a lábára." Tizenkettedik is tizenharmadik nemzet: „Asszonyaik közösek, nem Is kötnek házasságot. Amikor a megszületett gyermek háromhónapos lesz, a férfiak összegyűlnek is az a férfi Ismeri el a gyermeket a sajátjának, akire a legjobban hasonlít." A Jelenben, valamint az előttünk ismeretes múltban Is megtalálhatjuk a legtöbb kiváltságot és kötelezettséget Jelentő testvéri kapcsolatot. A Szaharától északra az egy apától eredő fiúknak, vagy a Szaharától délre az anya utódainak nemcsak azonos neve, hanem azonos becsülete is azonos „személyisége" Is van. Mindezek a bosszúállás esetiben felcserélhetők is mig naplóinkban Is sok férfi hajlandó meghalni valamelyik fiútestvére vétkéért, Kötelező féltékenység Európa dili is Afrika északi részein állandó készenlétben állnak a női hűtlenség megtorlására. Ha egy családban kialakulnak a tragédia feltételei, lassanként megindul a gépezet, egyesíti erőit, hogy mindenki felkészülhessen az ősidőktől fogva neki kijelölt szerepre. A rokonok egyenesen kényszerítik a gyilkost a gyilkolásra. Egy férfit például apai nagybátyjaI nyilvánosan halállal fenyegettek, ha nem öli meg felesége feltételezett kedvesét. Hogy megérthessük ezt a féltékenységet, figyelemmel kell kísérnünk a Földközi-tenger mellikin a törzsi házasságokat. A törzsi társadalom bizonyos távoli hegyvidéki vagy szaharai területeken mindmáig fennmaradt, bár úgyszólván mindenütt bizonyos fejlődésen ment keresztül. Germaine Tillion „Ha rátok lőnek, emberre célzott lövésekkel válaszoljatok" — ez volt a nemzeti gárdisták parancsa Ohio államban, az amerikai Közép-Nyugaton. Az állam területén ekkor már négy városban folytak a zavargások. Megkezdődött az 1967-es „forró nyár", a zendülések nyara. A nyugtalanság bozáttüze lángolt fel. Keleten és Délen, a Közép-Nyugaton a U. S. News and World Report Jelentése szerint 27 városban voltak összecsapások a néger tüntetők és a rendőrség, valamint a nemzeti gárda között. Az Idén Bostonban kezdődött, Néger asszonyok ülősztrájkot rendeztek a népjóléti Iroda előtt, tiltakozásul az ellen, hogy a szociális Intézkedéseket nem terjesztették ki kellő mértékben a város néger negyedére, Grove Hall kerületre. A tüntetések hamarosan elfajultak: kirakatokat vertek be, gépkocsikat borítottak fel, üzleteket és épületeket gyújtottak fel. A rendőrség és a nemzeti gárda körülzárta a néger „gettót": a negyed lakossága kőzáporral árasztotta el az egyenruhásokat, azok gumlbotokkal, puskatussal támadtak. Néhány nappal később szinte egy Időben következett be a robbanás a floridai Tompában és az Ohio állambeli Cincinnatiban. Az alabamal Pratvilié városában a négerek tűzharcot vívtak a rendőrséggel, az állam székhelyén, Montgomeryben felvonultak a rendőrségi barikádok ellen. Feldühödött néger fiatalok csapatokba verődve dúlták fel az ohlái Dayton, Middletown és Youngstown belvárosát. Los Angeles négernegyedében, az 1965-ös véres lázadás színhelyén felgyújtottak egy áruházat. A legsúlyosabb zavargások Tampa négernegyedében törtek ki. Mint másutt, Itt Is elég volt egyetlen Incidens, s máris kirobbant a felhalmozott feszültség. A rendőrség lelőtt egy fiatal négert, aki menekülés közben nem állt meg a rendőri felszólításra. (Egy rablás tettesét sejtették benne.) A hír pillanatok alatt elterjedt a négernegyedben. A felbőszült lakosság megrohanta a negyed kereskedelmi központját, üzleteket gyújtott fel, mojd megtámadta a tűzoltókat Is. A fehér hatalom emberei kíméletlen választ helyeztek kilátásba. William Cramer floridai képviselő így mennydörgött: „Országos összeesküvésnek vagyunk tanúi: Ilyesmi nem történik csak úgy." Valóban: csak úgy nem történik. Megvan az oka. Az a bizottság, amelyet Johnson elnök nevezett ki a nagyvárosi bűnözés problémájának tanulmányozására, szinte patetlkus hangon állapította meg a júliusi zendülések után közzétett jelentésében: „Sok néger úgy véli; ha a fehérek ráébrednének, milyenek Is valójában a nagyvárosok néger gettói, és hogyan éreznek lakóik, azonnal felszámolnák ezeket a negyedeket." A lázadások a néger lakosság életkörülményeivel magyarázható, s ezért a bizottság szerint „A gettóval, a velejáró gyalázatos gazdasági, szociális, politikai és pszichológiai nélkülözéssel végleg le kell számolni". Június közepén New Yorkban kilenc néger polgárjogi vezető tanácskozott — valóságos csúcsértekezlet volt ez a különböző mozgalmak összehangolására. Elhatározták, hogy az Ohio állambeli Clevelandban, ahol az utóbbi Időben fokozódott a feszültség, erőteljes mozgalmat Indítanak főbb követeléseik kivívására. Sürgetik, hogy a négereket vegyék fel a választási jegyzékekre, javítsák meg oktatási- és lakáskörülményeiket, szüntessék meg a faji megkülönböztetést a kereskedelemben. Ha rövidesen nem lesz változás, a mozgalom irányítása kicsúszhat az említett mérsékelt vezetők kezéből. Ugyanakkor a fehér fajvédők Is akcióba léptek, és fellépésük veszélyezteti a néger polgárjogi vezetők mérsékelt szárnyának helyzetét. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság a tüntetések után utasította el Martin Luther King fellebbezését egy 19ő3-a$ ítélet ellen. Az ítélet — mondotta King — csak a reakciós és fajgyűlölő elemeknek volt hasznára, ezenkívül megerősíti az erőszak híveinek álláspontját. Es bár a polgárjogi mozgalom vezetői többségükben nem hívei az erőszaknak, és mindent meg Is tesznek elkerülésére, a számos robbantás aggodalommal tölti el Amerikát. A U. S. News aggódva kérdi: „Faji háború felé tartunk? Megkezdődött 'az erőszak hosszú nyara, és még senki sem tudja, milyen forró lesz."
