Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-28 / 30. szám
A természet csodálatos alkotásai mellett a világ mfiépltéaiel sem szeretnének elma, hogy kellően biztosítsuk a fejlődés feltartóztathatatlan, de egyben harmonikus folyamatát? Folytathatnám további kérdésekkel, kitérve a modern gazdasági és társadalmi élet egyéb részleteire is, beleértve a mezőgazdaság, természetvédelem, forgalom, közegészség, kultúra és sport jövőjének speciális problémáit. A prágai világkongresszus lényegében foglalkozott mindezekkel, amikor mindenekelőtt az emberre és életterére összpontosította figyelmét. LJ Ivatottak válaszolni, s néhol felelősek is a vá'■ löszért, mint minálunk is. De vajon elmondhatjuk-e, hogy tudásuk, műveltségük, tapasztalataik és emberségük legjavát sikerül megvalósítaniuk műveik túlnyomó részében? Súlyos közgazdasági, műszaki, ipari és társadalmi szükségszerűségek befolyásolják mind tudományos, mind művészi felkészültségük érvényesüléséti S ezért nem tagadják műépítészeink legjobbjai sem» gyakran a sürgető jelen nyomására kényszerűen megbékélnek azzal, hogy talán egy gazdagabb jövendő társadalma elégedetlenül fogja bírálni néhol félresikerült műveinket. Világszerte keresi a műépítészet a kiutat, a megoldást, amelyért szívesen vállalná nemcsak a felelősséget, hanem természetesen, — az elismerést is. Akár a keleti, akár a nyugati világban működnek, alkotó és társadalom formáló munkáikban a humanizmus és a békevágy — sőt minden túlzás nélkül mondhatom: — az emberi boldogság, megelégedettség és harmónia az álmunk. Д kongresszus urbanista összejövetelének, amely Moszkvától Londonig, Tokiótól Los Angelesig, Berlintől Párizsig és Budapesttől Brazíliáig Bratlslavába vonzotta a világ műépítészeinek legjobbjait, hogy megtárgyalják a városépítészet minden műszaki mértékének legfontosabbját, az emberi mérték tiszteletbentartásának szükségességét, volt egy külön nevezetessége is. Bratislava Városi Nemzeti Bizottsága még tavaly nemzetközi pályázatot hirdetett Ligetfalu elvi urbanisztikai tanulmányára, amely Szlovákia fővárosának Duna-jobbparti negyedének leendő fejlődésére Irányulna. Majd 300 műépítész és tervező iroda érdeklődött világszerte a feltételek iránt, s a határidő letelte előtt 85 pályázat futott be. Habár az első és második díjra egyet se javasolt a nemzetközi zsűri — európai viszonylatban is hírneves bratislavai műegyetemi tanárunk, Dr. Ing. arch. Emanuel Hruíka, DrSc., a Szlovákiai Műépítészek Szövetsége urbanisztikai csoportjának elnöke szerint rendkívüli gondossággal válogatta össze tagjait a Műépítészeti Világszervezet, hiszen ilyen méretű pályázatot még szocialista ország nem írt ki. öt pályadijat (á 40 000 Kcs) és négy jutalmat (á 10 000 Kcs) osztott ki. Az első csoportban két csehszlovák kollektíva mellett egyenrangú értékelésben helyezkedett el egy-egy tokiói, los angelesi és bécsi műépítész csoport. Talán kézzelfoghatóbbá teszem a pályázati munkák értékét, ha elárulom, hogy egy-egy benyújtott mű átlagosan 200 ezer koronát képviseli Jelképe volt ez a nemzetközi pályázat is annak, amit lényegében a műépítészeti és urbanisztikai munka világszerte képvisel: a humanitás legszebb elveinek. Mennyi tudást, műszaki érzéket, művészi alkotóerőt, emberi jóérzést sűrített össze művében Shyovija Aamane és hét japán munkatársa ahhoz,, hogy Tokióból olyan javaslatot tegyen egy százezres városnegyed leendő megalapozására, mint Ligetfalu. M indkét lábukkal a jelenben állva, a műépíté-I*' szék világkongresszusa Prágából, Bratislavóból a jövőbe. nézett. Jóleső tapasztalat volt mindnyájunk számára, hogy résztvevői több derűlátással és bizakodással tértek vissza országaikba, mint amenynyivel hazánkba jöttek. SOÓS ERVIN Dr. Ing. arch. Emanuel Hrulka proteasior, a Szlovák Műépítészek Szövetsége urbanisztikai csoportjának elnöke nagy elismeréssel nyilatkozott a kongresszus jelentőségéről mind csehszlovák, mind nemzetközi szempontbál ■ AZANK AZ ELMÚLT ESZTENDŐKBEN több olyan nemzetközi jelentőségű tudományos és művészeti eseményeknek volt színhelye, amelyekre résztvevőik bizonyosan mindmáig szívesen emlékeznek vissza. A világ műépítészeinek kilencedik kongresszusa Prágában, valamint az urbanisták találkozója Bratislavában július havának első felében Csehszlovákiába irányították a földkerekség legkiválóbb építészeti műalkotóit. Nemcsak a rendezvények személyes résztvevőinek százait nyűgözték le a felvetett kérdések megtárgyalásának nagyvonalú lehetőségei, hagyományos vendégszeretetünk, hanem ezen túlmenően élénk érdeklődést keltettek lakosságunk széles rétegeiben is. Már húsz esztendeje egész országunk egy nagy építkezés — falvakban, városokban egyaránt. Amit ma építünk, azt utódaink esetleg száz-kétszáz év múlva Is mint korunk hagyományát-örökségét fogják élvezni és értékelni, vagy szenvedni és szapulni. Hatalmas iramban, szinte ugrásszerűen szaporodik az emberiség, világszerte fokozódik az ipari termelés, minden földrészen egyaránt a városi központok felé irányul a lakosság érdeklődése, s nem kivétel ez alól szűkebb hazánk sem. Valószínűleg még az ezredforduló előtt Bratislava éppen úgy eléri a félmilliós létszámot, mint Közép-Szlovákia, illetve Kelet- Szlovákia két-két ikervárosa, Banská Bystrica—Zvolen, illetve Koíice—Presov, amelyek fokozatosan egybeolvadnak. Milyen élet vár tehát lakosaikra? Hogyan fog alakulni a további ipari fejlesztés egész hazánkban, hogy lépést tartson mind a népszaporulattal, mind a lakosok igényeinek kétségtelen további emelkedésével? Milyen intézkedések időszerűek már N ■ Az öt pályadljas urbanisztikai tanulmány egyike, amely Bratislava-Petrialka leendő városltását célozza, Karel Tlpovsk?, Jaroslav Nováöek ás Vit Adamec morva műépítészek alkotása Petrtalka leendő urbanisztikai kialakítása, amint azt szinte vlrágszerli finomsággal a japán pályadíjnyertes műépítész csoport megtervezte ШЯВ NTEN Geo műt gélt muni láv (eme !yá*i ur ol I ' Miiarsávhi. ш jUgOi származásé Anti rl6 műépítésszel p la meg Ligetfa nlsztikal elvi me süt. KtizüK művtl szinti
