Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-21 / 29. szám
sen fűszerezett lápári húsok, kubai rántott béka-comb és sorolhatnánk tovább az indiai, francia, tunéziai, marokkói és olasz különlegességeket, természetesen megemlítve a nagy slágert ts: a csehszlovák pulykát és cigánypecsenyét, vagy a sváfcl rántott saft húsz válfafát, az ontariót sörlevest ... de csak óvatosanI A Praha étteremben egy adag disznósült káposztával és gombóccal — három és fél dollár, egy korsó plzent pedtg egy dollár és hol van még a borravaló? A riasztó jelkép Persze tele hassal az ember könynyen megfeledkezik arról, hogy az emberiség egyharmada — éhezik. Csak akkor fut eszébe, amtkor a „Kereszténység'’ pavtlonfához érkezik, ahol egy nyolcperces filmet vetítenek: „És a nyolcadik napon?“ Mielőtt a filmet megnézném, egy kis időt szentelek a pavilonnak. Fényképek, amelyek bemutatták az emberi élet különböző jelenségeit, a szerelmet és a gyűlöletet, meztelen táncosnők az éhező mellett... A színes filmen feltűnik egy kedves ártatlan gyermek, aztán hirtelen, a vágtató, lüktető élet, az autók, a rohanó emberek, a földalatti és a tőzsdék, a munkába és munkából sletők serege és mtndezen túl fénylik az anya, aki örökké ad, akt örökké védi az életet, az örök szeretet megtestesítőfe. Azután eltűnik a szín és feketefehér árnyakkal Idézik fel az első világháborút... az elsőt? Vafon ki tudja, hány ezredik volt már az embert történelemben? Pedig háborúk nélkül olyan lenne az ember élete, mint a dagály és apály nyugodt békéje . Katona-sírok, majd az élet megy tovább, de a barikádokon feltűnik Dolores és az árvák, Hitler ordít és utána megjelennek a gázkamrák. Két háború egy emberöltő alatt elég ahhoz, hogy az ember az élet védelmezője legyen. Milyen lesz a nyolcadik napunk? Tovább sor számozzuk-e a háborúkat vagy inkább gyermekeket szülünk és az életet tökéletesítjük itt a Földön? A kérdésre az emberiségnek kell választ adnia... Es a nyolcadik napon? — naponta ötezer ember látja ezt a filmet. Talán helyesen válaszolnakI RENÉE KRAUS mini GONDOK Napjainkban is lapjainkban igen fontos és részletesen taglalt kérdés a miniszoknya. A kérdés időszerű, mert ha így megy tovább, a szoknyák csupán egy keskeny övvé zsugorodnak és lassacskán valóban az a helyzet, hogy a gyengébb nem szemérmes tagjai már nem mernek lélegzetet venni, hanem csak pik.egve szippantgatják az éltető oxigént. Azonban senki ne gondolja, hogy divat-kérdések miatt akarom macerálni a kedves olvasókat. Nekem kérem szeretettel, semmi kifogásom a miniszoknya ellen, egyrészt azért, mert mint férfiember szeretem a szememet legeltetni, másrészt azért, mert közel félévszázados fennállásom alatt láttam én már nyakig-minit is. Sőt, azt is elárulom, hogy mielőtt felszállók a villamosra, vagy az autóbuszba, mindig gondosan megtörülgetem a szemüvegemet, mert a járművekben különösen kedvezőek a látási viszonyok. Az egész mini-ügyben csupán egyetlen kifogásom van és ezzel kapcsolatos megjegyzéseimet az igen tisztelt édesanyák szíves figyelmébe ajánlom. Köztudott, hogy minden férfi szívesen megnézi a nőket és azt is elárulhatom, hogy mi a felmérést bokánál kezdjük. Tekintetünk felfelé ível és körülbelül térdmagasságban már tudjuk, hogy érdemes-e tovább vesztegetni pillantásunkat, vagy sem. Nos, mióta a miniszoknya divatba jött, számtalan riasztó látvánnyal találkozunk. Éspedig azért, mert egyes édesanyák 13 — 14 éves fejletlen kislányukat is mini-szoknyába bújtatják és nincs annál riasztóbb látvány, mint két combközépig látható pipaszár. Ne tessék félreérteni, tiltakozásom nem erkölcsi jellegű, mert egészséges férfiemberben az ilyen látvány nem kelt „sikamlós“ gondolatokat, legfeljebb hahotára (mondhatnám: röhejre) készteti és a kislány anyukájára tesz néhány — a becsületsértés határát jóval túllépő — kijelentést. Csupán a jóízlés és a pedagógia nevében tiltakozom a miniszoknyában tetszelgő, formátlan csontpálcikák ellen. Felelősségem tudatában állítom, hogy ha a papucsférjről egyszer szobrot készítenek, én leszek a modell, de ha a feleségem valaha ilyen köldökmutogató ruhadarabba burkolta volna leánygyermekeimet, bizonyosan kitört volna belőlem gondosan leplezett zsarnoki tigristermészetem és huzamosabb ideig élénk szemrehányással illettem volna gyermekeim anyját. Azt hiszem senki nem tagadja, hogy egy 12—13 éves kamaszlányban még teljesen felesleges felébreszteni a „nőt“, még felesleges arra figyelmeztetni, hogy „teste van“, mert teste valóban van, de mi lányos anyák és apák tudjuk a legjobban, hogy formája aztán végképp nincs. Úgyszólván naponta találkozom gyereklányokkal, akik 10 centiméter magas cipősarkokon sántikálnak. selyemharisnyába csomagolt pipaszárakon és a szoknyájuk alól kilóg — a fehérneműjük. Kérem, én ilyenkor mindig attól félek, hogy a bokájukat törik, vagy az orrukra buknak és ugyanakkor igen sokszor kénytelen vagyok azt is meglátni — különösen a már említett járművekben, hogy az a fehérnemű nem is olyan fehér. Ismervén az édesanyákat, azt is tudom, hogy az ő lányuk miniszoknyában is „gyönyörű, tökéletes, isteni, kábító, elbűvölő", éppen ezért azt tanácsolom, hogy a miniszoknya hatását ne a saját lányukon tanulmányozzák, hanem a — szomszédasszonyén. Azt hiszem mindjárt egy véleményen leszünk. Ismétlem: semmi kifogásom a miniszoknya ellen. És ha az a szoknya még további 5 centiméterrel rövidebb lesz, én akkor sem tiltakozom. De ne adják fözőcskézö korban levő kislányokra. Várjanak 8—10 évet. Akkor már mi is szívesen odanézünk. Péterfi Gyula A „kényes“ kérdés A nyugatnémet orvosok, pszichológusok megállapítása szerint a nemi kapcsolatok problémája még ma is a legkényesebb kérdések egyike. Éppen ezért érdemel figyelmet Wilhelm Schwarzenauer, az allensbachi közvéleménykutató intézet dolgozójának statisztikai tanulmánya, amely a számok, százalékok segítségével akarja legalább részben felmérni a nemi élet filozófiailélektani „fehér foltjait“. A tudós megállapítja, az NSZK-ban 100 nő közül 20 az érintetlenséget tartja a boldog házasság előfeltételének. 100 nő közül házasság előtti nemi kapcsolatot tartott fenn: 7 egyetlenegyszer, 19 többször ugyanazzal a partnerral, 9 többször különböző partnerekkel, 5 rendszeresen különböző partnerekkel, 29 jövendőbeli férjével, 25 érintetlenül lépett a házasságba. Ez az arány azonban állandóan módosul, mert a fiatal lányok egyre kevésbé tartják kötelezőknek a merev erkölcsi szabályokat, illetőleg egyre inkább kerülnek a tömegvonzás bűvkörébe. Egy üzem 2000 női alkalmazottja között végzett felmérés megmutatta, hogy az üzembe belépő fiatal lányok néhány nap múlva találkoznak a sztereotip kérdéssel: volt már dolgod férfival? Es a kérdésre adott nemleges válasz nem dicsőség, hanem szégyen, az elmaradottság jele. Az egyik hamburgi leányiskola 17 éves növendékei között csupán egyetlenegyet találtak, aki még érintetlen volt és a pontos statisztika még meglepőbb. 100 lány közül 1 tizenharmadik éve betöltése előtt, 3 tizenhárom és tizenöt év között, 24 tizenöt és tizennyolc év között, 25 tizennyolc és huszonhét év között, 17 huszonkét éves koron túl szerezte meg első nemi tapasztalatait. Természetesen ez az összeállítás is csak „ma“ érvényes, mert „holnap“ már változik az arány, hiszen a fiatal lányok egyre szabadabban élnek. Erényt prédikálni a fiataloknak, pálcát törni felettük könnyű, de hatástalan. Sokkal célravezetőbb őszintén és emberközel módszerekkel közelíteni a problémához, elfogadván — például — egy nyugatnémet evangélikus lelkész álláspontját: „Nemcsak valószínű, de egészen bizonyos, hogy a fogamzásgátló készítmények fellazítják a nők, a fiatal lányok ellenállását és a házasság előtti nemi élet aránya jelentősen emelkedik Azonban mit jelent ez? Hiszen a férfiak előtt eddig sem volt korlát és most a nők is elérték — ezen a téren is az egyenjogúságot. “ Viszont arra is számíthatunk, hogy szép számmal akadnak olyan lányok, akik mértéktelenül akarnak majd élni a lehetőségekkel. Ez azonban elsősorban az egyén testi és lelki alkatától függ. A nemi anarchiát nem szemforgató „erkölcsi“ felháborodással akadályozhatjuk meg, hanem széles alapokra helyezett tudományos színvonalú felvilágosító munkával és e munka első részét a szülőknek kell elvégezniük. Ezen a téren — állapították meg a statisztikusok — megdöbbentő az NSZK-ban az elmaradottság: a fiatal lányok 50 százalékával a szülők egyáltalán nem beszélnek a „kényes kérdésről“. (Véleményünk szerint Csehszlovákiában sem kedvezőbb az arány.) A szülők részéről a fiatal lányok többsége csak egyetlen tömör mondatban kap tanácsot: „ha törvénytelen gyereket hozol haza, akkor kirúglak!“. A hiányos, felületes, csupán az „erény“ elméletére támaszkodó nemi felvilágosítás nem csupán fiatalkori szabadosságot eredményez, hanem később súlyos problémákat okozhat a házastársak nemi életében is. (erf)
