Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1967-07-14 / 28. szám
Annával annyira volt már, hogy A mikor elutazott, odaadta neki a lakás kulcsát. A lány belepirult. Mert ez olyasmit jelent, mintha bezárkóznék vele a lakásba. Aztán komoly, asszonyt engedelmességgel ment jel és szívessége nemcsak pepecselő, pajtásos apróságokig terjedt, nemcsak, hogy ellátta az üveges jácintokat friss vízzel, hanem szép gondosan kittsztogatta a szertehagyott ruhákat, rendbehozta a szekrényeket, végül pedig leült az ablak mellé és megjavltgatta az arra szorult ruhaneműeket. Az elhaladó emberek, akik észrevették, tiszteletteljesen köszöntötték, mint a mindenkitől becsült férfi jövendő asszonyát... A nagybátyjánál már volt egy vendég, amikor odaérkezett a férft. Üde arcú, barna ft atal lány, a báty la még szinte viruló feleségének húga. Áttetsző bóre alatt, mint valami ptros pilleszárny, állandóan gyorsan hullámzott a vér. A nénié hlrtelenkedve kovácsolta köztük a bizalmat. — Megcsókolhatod Mtltt, hiszen tu lajdonképpen rokonodI A Miit arcán várakozó nyugalomban maradt a piros pille, de a férfi szégyellt Ilyen játékba kezdeni. Vacsoránál nehéz, édes borral pecsételgették a sok felhordott régi történet igazságát. A férfi kimelegedett és ellustult. Engedelmet kért és cigarettájával átment a másik szobába. Kabátját letette és ingujjban feküdt végig a díványon. Egyszer csak dúdolva benyitott Miit. — Bocsánat, nem tudtam, hogy ilyen kényelembe helyezte magáti De azért nem fordult vissza, odament a dívány végénél álló szekrényhez és rakosgatni kezdett benne. A házigazdának közben eszébe jutott valami jóízű história. — Tyhű, ezt még nem mondtam el a ftúnakl Miska, Miska, gyere csak vissza egy pohár borra és egy jó anekdotáraI A másik szoba felé indult. Az aszszony megfogta a karját. — Hagyd csak békén, most ment be Miit, — tette hozzá nyomatékosan. N. JACZKÓ OLGA A férft figyelmen kívül akarta hagyni a lány jelenlétét. Behunyta a szemét. Egyszerre csak belekapott egy kéz a haja fürtjeibe. — Ejnye micsoda gavallér maga? Így semmibe sem venni a társaságot és fél kilenctől szundikálni? A csípOs húzásból valami emlékeztető édesség futott végig a férfi idegein. Otthon ilyenkor Anna játszani szokott a hajával... motoszkáló, félénk ujlal mintha apró ígéreteket osztogatnának az eljövendő asszonytságból. Megfogta a Mill kötekedő kezét és belerántotta dús hajába. — Nem úgy, hanem így kell csinálniI Miit megpróbálta az utasítás szerint. W Áthajolt a dívány karján, egészen a férfi arca fölé. Kivágott blúza leesett és szabadon engedte a keblét. A férfi egy picit feljebb dobta a fejét s a leány melle ráborult... Az asszony odaát éppen most tartotta lónak, hogy benyisson. Nem fordult vissza. — Igen, hát ti így... amint látom, már nagyszerűen elintéztétek a dolgotokat! — Miit felkapózva, szótlanul Igazgatta a ruháját. A férft mámora kíváncsiságba kezdett tisztulni, szerette volna tudni, mire célozgat az asszony, aki valami beismerésfélére várakozva állott előttük. A férfi nem érezte a magyarázkodás szükségét ilyen ösztönösen természetes és éppen magyarázhatatlan felindulás után. Az semmtl A vérnek egy lépése, amiről nem tud semmit az agy, vagy a lélek, hát mit lehet arról beszélni? Egyébről pedig nem tudott maga és Mill között. Kivette a tárcáját és rágyúttott egy józanltó cigarettára. Másnap, elutazása előtt, mikor a háziasszony behozta a reggelit, jelentős tekintetet vetett az urára, magára hagyta a két férfit. — Miska te, ml történt közietek? — kérdezte komolyan a bátyja. A férfit még mindig zavarta a tegnapi mámor, nem tudott számot vetni a dolog jelentőségével. — Azt hiszem, hogy semmi különös, — mondta röviden. De Igen, Mill szólt, sírt az aszszony előtt s azt mondta, hogy nem kerülhet a világ szeme elé, ha ki nem magyarázod a dolgot. Látod reggelihez sem jöttl Nézd, testvér, az nem lehet, hogy az én házamban a ml részünkről Inkorrektség érjen egy nőtt Menj be a lányhoz és Intézd el a dolgotI A fiatalember kissé Ingerülten állt fel, hogy engedelmeskedjék. Különös, mindenáron problémát akarnak csinálni egy alaptalan csekélységbőlI Mtlt lehajtott féljél állt a tegnapi helyén, a ptros pillék ott lebegtek az arcán. Az a vágy ismét feltámadt a férfiban, hogy a vére hálójába kerítve Okét, de gondolata nem volt az ügyről. Végül nagy nehezen rátévedt egy sablonra, amellyel el lehet Intézni a dolog formaságait. A kezét nyújtotta a leánynak: — Megengedi Mtlike, hogy levélben mindent megmagyarázzak? A leány arcáról egyszeribe lepergett az a kts erőltetett neheztelés és szégyen. Kezet adott olyan mozdulattal, amely diadalmasan fejezte ki az utasítást a megírandó levél tartalmára nézve. A vonat Ismét vlsszadöcögtette a férfit gondolattalan érzéki zsibbadtságába. Látta a plrosarcú leányt, érezte a leomló blúzban lágy keblét, mint szárnyak alatt a madár pelyhes, puha testét. Elaludt. Déltájban ébredt, a függöny özetlen ablakokon beáradó nap mintha éles infekciókkal költögette volna öntudatra. Bántani kezdte az elmúlt nap emléke. — Majd csak lesz valahogy, — gondolta, — levélben tényleg klmagyarázom úgy, hogy Mill sem láthat az egészben valami következetesség alapját. Mikor alkonyba hűvösödön a délután, már a faluja vidékén futott a vonat. Rendes, mindennapi életének légköre betódult hozzá és sepregetni kezdett minden zavaró hatást. Fel frlssülten csodálkozott, hogy útttdrsal most is gyűrötten, hajlott gerinccel kuporognak az üléseken. Leemelte a feje felöl súlyos csomagját, de csak azért tette, hogy klnyújtózhassék, végleg kiütve fejét a ránehezedő nyomásból. Már rét jött, már erdO nyúlt bele ... már otthon volt... mint a hegyek tiszta forrása fakadt elébe az Anna szeme. Már mindjárt látni fogja a valóságban és akkor minden jó lesz, elintéződik minden. Merít az Anna szemébOl, merít a leikéből és minden helyretgazödtkl Merít ...de igen... mivel? Van-e még mivel jogosan az Anna leikébe nyúlnia? Most már a gondolataira, az érzéseire józanodon az a tegnapi mámor ...és cserepekben hullott ki saját kezéből férfijellemének hitele. — Két hónapja már annak — feleli Borosa és győzedelmesen körülnéz. — Azelőtt nem folytatott viszonyt a vádlottal? Nem, bíró úr, csak amikor erőszakoskodott. — Akkor az itt jelenlevő Kormos Pál semmiképpen sem lehet megszületendő gyermeke apja. Az orvos véleménye szerint maga négy és fél hónapfa terhes. — A tanúk vallomásaiból megállapítható, hogy Túrán Borbála erkölcstelen életmódja ... — Kijátszottak! — kiáltja dühösen Borosa. — Nem hiába, hogy a rokona is a bírák között ül. A bírósági végzéssel együtt érkezik meg Pált katonai behívója. A határvadászokhoz kerül, meszsze Csehországba. Jolán visszanyeri nyugalmát, fiát jó kezekben tudja. Csak akkor veszíti el újból s kezd nyugtalankodni, mikor a szövetkezetben munkálkodó asszonyok csípOs megjegyzéseit hallgatja. — Majd megtudja Jolán Is, ha a fia asszonnyal, meg gyerekkel állít be leszerelés után, mint az enyém — kesereg Mariska néni. — Semmihez sem konyít a szentem, egy rántottát nem tud csinálni. Énekelve beszél, egy szavát sem értem. A gyerek is az én nyakamqn van, én mosok, vasalok reá, olyan aranyos, nem adnám a fél vtlágért. De az anyjaI Csak az árnyékot, a hűvöset szereti, meg a söröcskét. — Bizony, a csehországi nők mind kényelmeskedök. — Badarsági Nem Igaz azl — ellenkezik Telekíné. — Az én Janim is onnan hozott feleséget, nem mondhatok ellene egy rossz szót sem. Mindenhez ért, a lustaság messze elkerüli. Bent dolgozik a városban, gyári munkásnő, ezernégyszáz korona üti a markát havonta. — Ott ts akad mindenféle, akárcsak nálunk — szögezi le Jolán. — Az az igazság, hogy valósággal majd megvesznek a mi fiaink után. Tetszenek nekik a magyar legények. Erősek, mutatósak, így van-e asszonyok? — Így vanI — bizonygatja a javarésze, és folytatják a munkát. Pall a nagyanyja temetésére látogat haza először. Szegény Kormosáé, jól járt, vége a kínszenvedéseinek — mondják a részvétnyllvánltók. — Anyuska megpihen, neki már jó. De az én kínszenvedéseim folytatódnak sóhajtja Jolán. Megszorítja fia kezét, s odasúgja: — Rendesen viselkedjél, nehogy rá kelljen szolgálnodI Az öreg Kormos pokollá teszt napjait. Sebaj, eddig sikerült megőrizni a becsületét, majd kibírja még valahogy ezt az árva egy esztendőt. Azután hazajön Pali, lesz kire támaszkodni... — Eggyel kevesebben vagyunk — jegyzi meg, mikor asztalhoz ülnek. — De nem sokáig. Ügy készüljön édesanyám, lehet hogy másodmagammal térek haza. Any/a kezében megáll a kanál... Hát mégis igazuk volt az asszonyoknak? Az 0 fiát ts behálózták!? Hiszen rendjén van a dolog, nem bánja, nősüljön meg, de idevalósi lányt vegyen el. Magyar lányt, aktnek érteni a beszédét. Csalódása olyan nagy, hogy félrelöki az ételt, nem ízlik többé, feldúlt, nem csoda, megrázta a temetés, sajnálja anyuskát, sajnálja önmagát, sajnálja ezt a buta fiút, akit a világra hozott, s aktn nagyapjától örökölt hím vágyak uralkodnak. — Biztosan lefeküdt nekt az a nőcske... Katona, pap, odamegy, ahol kap. A katona ki van éhezve, böjtölve, legtöbbször meg sem nézi, milyen nősténnyel kezd ki, s adja össze magát. Tisztességes leány nemigen áll szóba katonával — elmélkedik szomorúan. — Jól gondold meg ftam, édes fiam, mit cselekszelI Megteszik neked a zélől lányok ts. Felesleges Idegenből tdectpelnl valakit, akiről azt sem tudfuk, kicsoda-micsoda. — Elég, ha én ismerem, miféle — vágta rá dacosan a fiú. Nonol De biztos vagy a dolgodban. Az emberek lakva ismerik meg egymást. — Hát a szalonnába belekóstoltál-e már? érdeklődik nagyapja vígan hehehézve. — Pfuj, hogy nem sül le a képéről a bőr. Most temette el a feleségét, s máris dtsznólkodtk. Folytatjuk
