Nő, 1967 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1967-07-14 / 28. szám

épület tatarozása 200 ezer koronába került. Új, hatalmas ablakok váltották fel a régieket. A padló helyén ott a fényes parkett. Óriási, szellős szobák fogadják a hatvan apró emberkét. A játéktermek ízlésesen felszerelve, a hálóban mindenkinek ott az ágyacskája. A konyhában az óriás tűzhelyen állandóan rotyog valami. Burghart Ilona az óvoda szakácsnője, egyben egyik legrégibb alkalmazottja is. Huszonkét év alatt különböző beosztásban dolgozott. Már évek óta szakácsnő. Elvégezte az egyéves tanfolyamot. Naponta 140 személyre főz, ami nem kicsiség.

Citrom kétszer kerül évente a faluba, pedig a gyermekeknek ugyancsak szükségük lenne rá, ugyanúgy, mint máshol. A nőszövetség egy zöldséges boltot javasolt, mert a zöldség fonnyadton, kalóriáját vesztve kerül az óvodákba.

— Nem kaphatnánk mi a zöldséget és a tejet is frissen a helyi állami gazdaságból? Igaz, idén a falu 50 ár földet ajándékozott az óvodának, melyet a szülők maguk művelnek meg. Az állami gazdaság díjmentesen felszántotta. Cukorborsót termelnek majd rajta. A szülőkkel különben jó az együttműködés, mindenben segítségére vannak az óvodának. A férfiak színes vas-Bodrogszerdahelyen a házak legtöbbje

ül

fertőtlenítőtől nedves szivacsba süllyed az ember lába. A borjak előtt műanyagból készült kis vödör nagy gumicumlival, így isszák a finom, habos tejet. A 150 borjút négy fiatal lány kezeli. Minden istálló mindkét végén egy-egy lány szobája van, melyeknek berendezése egy heverőbői, egy éjjeliszekrényből, kisasztalból, székekből, szekrényből áll. Minden színes kretonnal bevonva. A szobák mellett csempés fürdőszoba, amelyben állandóan hideg—meleg víz folyik. Kezdem megérteni, miért vannak a bodrogszerdahelyi gazdaságnak fiataljai is.

XXX

Bodrogszerdahely érdekességei közé tartoznak a borpincék. A pincészet fő üzeme a kromérízi Charitas, melynek hét fióküzeme közül egyik a Slovenské Nővé Mesto-i palackozó üzem, a másik a bodrogszerdahelyi pince, amelyben 17 500 hektoliter bort tárolnak 162 hordóban. A legnagyobb hordó 1545, a legkisebb 162 literes. Főként Olasz rizlinget, Leánykát, Burgundit és Tokajit tartalmaznak.

A fióküzem szerződést kötött hazai- és külföldi érdeklődőkkel. A bor szállítása minőségétől függ. A borkészlet állandó megfigyelés alatt van. Ezért alkalmaznak

files Irán, mindenki Ica nénije, a falu aprajával j. Gerda telvétrlei

hintákat készítettek mind a két óvoda részére. A terebesi JNB pályázatán a bodrogszerdahelyi szlovák nyelvű óvoda, valamint maga Terebes kapta a második díjat. Az első díjat nem osztották ki. Az óvodák udvarának rendbentartását kiértékelve kapták a díjat.

xxx

A Vécsey-féle kastélyban orvosi és fogorvosi rendelő áll a község lakóinak rendelkezésére. A kastély alsó részét cigánycsaládok lakják. Balogh Kálmánék egyszoba—konyhás lakásában olyan a rend, hogy egy gyufaszálat sem lehet ferde helyzetben találni. Minden fényes tiszta. A konyhában egyetlen emberke mozdul. Balogh Kálmán hároméves kisfia. Tisztára fürösztve. Anyuka nincs otthon, vásárolni ment. A kastély napos részén leánytestvérkéje zsenge almafavirág lényét csókolgatja a napsugár. Vadonatúj, rózsaszín rajta minden. Nikkelezett kocsiján végigfut a fény. Olyan nyugodtan ül, mint maga a keleti bölcsesség. Az apja pár lépésnyire tőle a kútnál. Szép, fekete fiatal férfi. Négygyermekes családapa. Vasúti rakodómunkás Csernőn, havi 1800—1900 korona fizetéssel. Zenész is. ö a falu prímása. 800—900 korona ebből is jön havonta a konyhára.

— Mintegy 30 cigány származású lakos lakik a faluban, Többségük dolgos, rendes család. Ezt is a nőszövetségnek köszönheti a falu. Rendszeresen látogatják őket az aktív tagok. Télen a cigányasszonyok részére főzőtanfolyamot rendeztünk.

Az állami gazdaság Barna András birolalma. A gazdaság épületeinek 90 százaléka új. Az istállókban műanyagból készült,

borkóstolókat. A bodrogszerdahelyi borpince legnagyobb meglepetése, hogy a bor kóstolója egy törékeny, 20 éves lány. Csizmadia Klára szőlőskei lakos, aki elvégezte a mezőgazdasági technikum növénytermesztési szakát, borászati mesteriskolát.

— Milyen gyakran kóstol? — teszem fel a kérdést.

— Kéthetenként.

— Nem csíp be? — kíváncsiskodom, mert 162 hordót végigkóstolni, gondolom nem is olyan egyszerű dolog. Ehhez valóban mesteriskola kellett. Mert én hiába kóstolnám, a huszadiknál már nem tudnék különbséget tenni. Meg is ártana.

— Ha más hivatást választok, el kellett volna kerülnöm hazulról, — feleli a kis borkóstoló.

Tvarozek Rudolf pincemester magyarul, szlovákul, csehül, németül beszél. Beszédébe latin kifejezések is becsúsznak.

A pinceboltozaton kirajzolódik a Racodium celláre nemes pincepenész, mely a gyertyafény által okozott árnyékkal keveredik. A bor amellyel megkínálnak, jéghideg, köhögtető. A pince hőfoka 10—12° között ingadozik. Tvarozek Rudolf pincemester lábai mintha fel akarnák mondani a szolgálatot. Először arra gondolok, talán a borgáz okozta. Sem a gáz, sem a bor. A pince hőfoka. Itt bizony nyáron át is bélelt csizmát kellene hordaniuk az alkalmazottaknak. Felmegyünk. Cementes terasz vár bennünket. A pincének külön vendéglátó pincehelyisége is van néhány asztallal, ahol azonban szintén hűvös a levegő. Nyáron különösen. Odakint kristályosán csillog a nap.

MOYZES ILONA

A Nőszövetség új gondjai

Egymás mellett ültünk és beszélgettünk. Mindennapi dolgokról. Nem akartam interjút készíteni, csak valamit hallani a királyhelmeciekről, a nagykaposíakról. Szatmáry Mária gondolatai azonban csakhamar haza, Veskóczra szálltak. „Érthető ez, hiszen az ember mindig arról beszél, ami legjobban „nyomja a szivét“. S ha már témánk a gondok, problémák voltak, Szatmáry Mária saját falujában talált a legtöbbet.

— Nálunk már két gyermekei elütött az autó. A falun keresztül vezet a főút, nagy a forgalom. Egy percig sem lehet a gyerekekei felügyelet nélkül hagyni. Ezt minden szülő tudja. Nem is azokkal a gyerekekkel van gond, akikre e szülők, nagyszülők vigyáznak, hanem azokkal, akik óvodába járnak Sokáig harcoltunk az óvodáért, de nem hozta meg a várt eredményt A mezőgazdaságban dolgozó anyákon alig segít. Reggel csak nyolc órára viszik a gyereket. Menni kell vele, mert egyedül nem mehet. A mezőgazdaságban azonban mái hét órakor kezdődik a munka. Fél tizenkettőkor menni kell a gyerekért, két órőra visszavinni és négykor megint érte menni. Ezt egy dolgozó anya nem teheti meg. Mondja, kin segít akkor az óvoda?

Helyénvalónak találtam Szatmáry Mária felháborodását, mert aki a mezőgazdaságban dolgozik — és a veskóczi asszonyok többsége az állami gazdaságban talált munkál — az valóban nem ér rá a gyerekekkel naponta négyszer végigsétálni a falun. Hogyan lehetne ezen változtatni?

— Mi szülők már találtunk megoldást, csak az a baj, hogy az óvónő nem egyezik bele. Ha reggel hét órára vihetnénk a gyereket, délben az óvónő végigjönne velük a falun és mindegyiket a kapuig kísérné — ez már nagy segítség lenne számunkra. Délután, mielőtt az anya munkába megy, megint visszavinné a gyereket. Azt is megoldhatnánk, hogy az óvónő eljönne értük. Ez csak annyiból állna, hogy a kapuban váró gyereket magához venné és így sétálnának tovőbb. Es este legalább hat óráig az óvodában lehetnének a 'gyerekek!

Igen, mér több községben panaszkodtak a mezőgazdaságban

dolgozó asszonyok, hogy az óvodával, különösen az Idénymunkák Idején nincsenek kisegítve, mert nyolc óránál előbb nem vihetik а gyereket, délután négy órakor meg már érte kell menni. Így több vele az üröm, mint az öröm.

Ez valóban olyan probléma,, amit egy kis megértéssel mindenütt, még Veskóczon is megoldhatnának. Ha másképpen nem, a helyi nemzeti bizottság segítségével.-— A nemzeti bizottság? ... Három éve egyesítették a községünket Nagykapossal. Azóta mostohagyerek sorsára jutottunk. A nemzeti bizottság mindenben a kapó siakat részesíti előnyben. Három év alatt a mi falunk nemhogy fejlődött, szépült volna, hanem visszaesett. Itt van például a „járdaügy“. Megszerveztük, hogy a saját háza előtt mindenki maga készít jérdőt. — Nem kezdhettük el a munkát, mert nem volt, aki kihozza az anyagot. Pedig ha járdánk lenne, a gyerekeknek nem kellene a főúton járni és így kevesebb baleset fenyegetne.

— Vagy vegyük az „autóbuszkérdést“. Kapósra, Nagymihályba, Vajánba — ahol a környező falukból nagyon sokan dolgoznak — falunkon keresztül jár az autóbusz. Midé ideér, már úgy tömve van, hogy alig lehet a lépcsőkön állni. Ilyen zsúfolt autóbusszal 'járnak a gyerekek iskolába.

A filmvetitőgépet már jó pár hónappal ezelőtt elvitték a faluból 8 azóta, ha valakinek kedve támad moziba menni, utazhat zsúfolt autóbusszal Kapósra, s jöhet viszsza gyalog, mert a késő esti órákban már egyáltalán nem jár autóbusz.

— Ha nem lennénk egyesített község, mi ezeket már régen elintéztük volna. De így csak ígérik, ml várunk és közben nem történik semmi. Már azt is kértük, legyünk ismét önállóak.

Lőtni Szatmáry Márián, őszintén bosszantják ezek az elintézetlen problémák. Segíteni szeretne, de hogyan? ... A 360 iakósú Veskóczból csak egyedül őt választottők a Nőszövetségbe. Egymaga pedig kevés abhoz, hogy legalább a nőszövetségen keresztül kezdeményezhetne valamit.

H. Zsebik Sarolta